Nem leptek meg az Irán ellen irányuló amerikai szankciók, hiszen sejtettem, hogy a Trump-adminisztráció sem látja, vagy nem akarja látni a teljes közel-keleti status quót. Ha Iránról hallunk, akkor legtöbbször negatív híreket: terrorizmus, szíriai beavatkozás, nukleáris kutatás, rakétateszt, az emberi jogok csorbítása. Bárki, aki beleássa magát a terrorizmus témájába, nagyon hamar belátja, hogy irániak nincsenek a merénylők között, hiszen mi sem állna távolabb a perzsa, síita országtól, mintsem a szunnita arab terrorszervezetek támogatása. Ennél nagyobb ellentmondást el sem lehetne képzelni.
Ha csak egy picit is beleássuk magunkat a szír helyzetbe, láthatjuk, hogy az úgynevezett „demokratikus erők” igazából nem sokban különböznek az Iszlám Államtól vagy a lokális hatalmi vákuumot kihasználni akaró haduraktól. A Free Syrian Army (FSA) – amely az Egyesült Államok által támogatott szervezet – sem az, aminek Washington szeretné beállítani. Erre a legjobb példa, hogy amikor Aleppót bevették, bevezették a saríát, azaz az iszlám törvénykezést és szaúdi mintára felállítottak egy „erkölcsrendészetet”.
Szíriában ilyen még sosem volt, mivel egy kifejezetten szekuláris államról beszélünk, amelyet magam is többször beutaztam. A Free Syrian Army legtöbb csapását nem Aszad elnök hadserege ellen, hanem puha célpontok ellen irányította, mint az infrastruktúra és az energiakészletek. Ezzel pedig a civil lakosság életét tették pokollá. Mint kiderült az FSA vezetése többször játszott át készpénzért amerikai hadianyagot az Iszlám Állam nevű terrorszervezetnek.
A Jabhat al-Nusra nevű, az al-Kaidához közel álló csoport egy radikális, a tálibokhoz hasonló rezsimet installált volna Szíriában. A nagyjából 23 milliós lakosság nagy része Bassár el-Aszad elnököt támogatja. Az évek óta húzódó polgárháborúnak csak úgy lehet vége, ha az USA és a nyugati országok belátják, hogy nincs alternatívája az Irán és Oroszország által támogatott kormánynak. A szír lakosság ezt már jól tudja.
Irán már régóta jó kapcsolatokat ápol az alavita kormánnyal, hiszen síita testvéreknek tartja őket. Az iráni „Hezbollah” (Allah Pátja) katonailag is kiáll Aszad elnök hatalmának országos visszaállításért. Szerencsére a tendencia jó, a reguláris csapatok az ország jó részét felszabadították. Szíriából nem szabad, hogy egy negyedik tűzfészek váljon, mint Irak, Afganisztán, Líbia vagy Szomália. Az erős szaúdi–szunnita-tengely természetesen nem nézi jó szemmel Teherán szerepét a térségben, pedig ha jól belegondolunk, szükség van erre az egyensúlyra.
A gazdag öbölbeli államok sok vezetője támogatja a radikális szunnita csoportokat a térségben. A szaúdi hegemónia komoly teret nyert, és ezért kell egy politikai és katonai ellenpólus, ez pedig Irán.
Washingtonnak be kellene látnia, hogy a terrorizmus megfékezéséhez szüksége van egy erős partnerre a térségben, aki már bizonyítottan tett katonai lépéseket a szunnita terrorszervezetek ellen.
Sok, Iránból jött menedékkérő arra apellál, hogy hazájában keresztény vallása miatt üldözik. Beszéltem teheráni barátaimmal, akik között van egyetemista, üzletember, utazási irodai alkalmazott, és egytől egyig azt állítják: ez nem fedi a valóságot. Mondták, ha ellátogatok Iránba, saját szememmel láthatom, hogy sem a keresztény, sem a zsidó kisebbség nincs vegzálva.
Akik eljönnek, és erre hivatkoznak, azok csak a segély miatt akarnak nyugatra menni. Az NGO-k kiokosítják őket, hogy a vallási üldöztetés egy jó indok arra, hogy elismerjék őket mint jogszerű menedékkérőt. Felajánlották, hogy megnézhetek egy katolikus istentiszteletet is Teherán egyik templomában. Négy működő keresztény templom is van a perzsa állam fővárosában, köztük egy nagyon modern katedrális.
Az, hogy Irán fejleszti a műhold- és a fegyvertechnikáját, természetes. A perzsa állam nem a legbékésebb területen fekszik. Két szomszédjánál, Irakban és Afganisztánban tudjuk, milyen polgárháborús helyzet uralkodik. Törökország határán pedig ott van a NATO egyik legnagyobb hadereje. Irán politikai és – olajának köszönhetően – gazdasági nagyhatalom is a térségben, amelyet érdemes lenne partnerként, és nem ellenségként kezelnie Washingtonnak és más nyugat-európai országoknak. Szerencsére a magyar kormány ebben is utat mutat, mivel a keletre való nyitás Iránt is érintette.
Fácit, hogy kíváncsi lettem; levágom a perselymalacom, és nemsokára útra kelek, hogy saját szememmel győződjek meg az iráni helyzetről. Több városba el akarok látogatni, sok száz kilométert fogok megtenni, át a sivatagon is, hogy valódi képet kapjak a status quóról. Úgy tudok csak hitelesen nyilatkozni, ha ott vagyok, beszélek a helyiekkel és készítek egy csomó fotót, amelyekkel alá tudom támasztani tapasztalataimat.
A szerző biztonságpolitikai szakértő