A Balatonnál augusztus 20-a után mintha elvágták volna a turizmus vonalát, nem lanyhul, hanem egyszerűen megszűnik a térség iránt az érdeklődés – hallani gyakran a megállapítást. És persze azt is, hogy célszerű lenne megtoldani a szezont, és ősszel is tartalmas programokat, minőségi szolgáltatásokat biztosítani az arrafelé kiránduló embereknek. A magyar kormány nagyszabású kampánnyal segíti ezt a törekvést, a közszolgálati csatornák ilyenkor ősszel sorozatokban mutatják be például a Balaton-felvidék településeit, hogy mind többen kedvet kapjanak a kerékpározáshoz, a sétákhoz, a szüreti programokhoz, a gasztronómiai kalandozáshoz. Míg sok település valóban törekszik arra, hogy kitolja a balatoni szezont, vannak, amelyek a világon semmit sem tesznek azért, hogy bárki is a falujukba látogasson.
Itt van például a Balaton-felvidék egyik gyöngyszeme, a gyönyörű tájban fekvő Dörgicse példája. Nyáron néhány programmal próbálnak embereket csalogatni a falujukba, ősztől viszont nem csinálnak szüreti fesztivált, sem másfajta mulatságot, nehogy kedve kerekedjen valakinek hozzájuk látogatni. Balatonakalitól hat kilométeres emelkedő vezet a faluig, igen sok biciklis veti magát nagy elszántsággal neki ennek a távnak. Szerencséjük van, ha a naponta néhány órára kinyitó boltba be tudnak menni, vagy a „vendéglőben”, ahol már évek óta nincsen tisztességes meleg étel, kapnak egy ásványvizet vagy egy jó feketekávét.
Bajban van az ember, ha a közeli hegyekben van nyaralója, és el szeretné oda vinni a kollégáit. Főzni lehet jót bográcsban, ámde az elszállásolásukhoz kicsi a ház. Tíz embernek lehetetlen olcsóbb szállást találni, aki kiadja szobáját, házát nyaranta, az már ősszel nem hajlandó befűteni senki kedvéért – szűröm le a telefonon kapott válaszokat értékelve. Tavaly még működött Dörgicsén az európai uniós és a magyar kormánytól kapott pályázati pénzből felújított önkormányzati bakancsosház, ahol nyolc ember kényelmesen tudott éjszakázni, de most már fittyet hánynak mindenféle megkeresésre, igaz, azóta már másik polgármester igazgatja a települést.
Dörgicsén tavaly azért tartottak időközi polgármester-választást, mert a települést korábban vezető Mlinkó István lemondott. Mlinkó borász, aki vinotékát is működtetett a faluban, és a turistaházat is jól menedzselte. Ám kapott Németországból egy visszautasíthatatlan ajánlatot, hogy egész családjával költözzön ki, és legyen egy nagy vállalkozás főborásza. Kiköltözött. Valamit elárul az, hogy a névjegyzékben szereplő 248 helyi lakos közül 131-en jelentek meg a település egyetlen szavazókörében, és a három jelölt közül megválasztották Jánó Leventét, akinek sok köze nem volt Dörgicséhez, balatonfüredi lakosként 2016-ban vett telket a faluban.
Ez a polgármester is biztosan sokat tesz a faluért, hiszen a napokban is testületi ülést tartott, ahol megalkották a helyi népszavazási rendeletet, a díszpolgári cím adományozásának feltételrendszerét, két önkormányzati telekre érkezett vételi ajánlat, az autóbuszbérlés és a vízközműrendszer vagyonkezelői szerződésével kapcsolatos teendőket. Kár, hogy az már nem is tényező, sem a testületi üléseken, sem azon kívül, hogy Dörgicse és a bakancsosháza fenn legyen a világhálón. A turisztikai, szálláskereső portálok kilökik találatként a tavalyig jól működtetett vendégváró helyet.
E-mail címei működnek. De hiába ír az ember időpontfoglaló levelet az „Önkormányzati Vendégház” e-mail címére, hiába üzen az önkormányzat és a vendégház Facebook-profiljára is, választ nem kap. És hiába ír a polgármesternek is levelet az ellentmondásos helyzetről, arra sem érkezik válasz. Vendégvárás magyar módra? Az önkormányzati szállás honlapján valamit sejtet az a mondat, mely szerint: „Vendégházunk az idei szezonban már teljes egészében foglalt, így újabb vendégeket nem áll módunkban fogadni. Megértésüket köszönjük!”
De én többször jártam arra, s kongóan üres az a – ma már gazos bejáratú –, uniós és kormánypénzből felújított ház. A hazugság nyilvánvaló. A nemtörődömség és a modortalanság is. Kár, hogy Dörgicséről elmaradtak a turisták.