Most, hogy a Heti Hetes „Duna-parti dumapartija” végképp megszűnik és az RTL Klub sóval hinti be a helyét, a korszerűtlen offline polgár (aki élt és politizált már az előző évezredben is) mindenféléken eltűnődik a foteljében. A gyűlölet mediatizálásán, a politikai manipuláció kabarésításán, s mindezek végtelenül mulandó voltán. Persze a mulandóság is relatív: a Heti Hetes 1999-ben indult, tehát élt tizennyolc évet, ami emberi léptékben nagykorúság, kutyának matuzsálemi kor, ám egy teknősbékának meg se kottyan.
A műsorhalált Para-Kovács Imre fecsegte ki a Facebookon, aki arról nevezetes, hogy az összeesküvés-elméletek örökös világbajnokának, Bartus Lászlónak is írogat az Amerikai Népszava című virtuális szennylapba. Egzisztenciálisan nyilván húsba vágó számára a fejlemény, ráadásul a műsor kivégzése nem rapid villamosszékkel, hanem lassú elsorvasztással történt.
Ebbe beletartozik, hogy az utóbbi időben radikálisan visszavágták a legendás csúcsgázsikat, magát a produkciót pedig a főcsatornáról már öt éve száműzték a szekunder kanálisra. 2010 ezek szerint a locsifecsi kabaréműfajban is cezúrának bizonyult: immár a kereskedelmi televíziózásban sem lett a végtelenségig finanszírozható a legendás balliberális humorérzék apoteózisa.
Noha e sorok írójának e műsorfolyam több (fél)műsort is szentelt, a lejáratás minden, humorosnak gondolt eszközét bevetve, korántsem vagyok triumfáló hangulatban. Annak idején, ha kellett, felvettem a kesztyűt – a racionális ellenérveket a szereplők jobbára a humortalanság vádjával igyekeztek semlegesíteni. A nemzeti emlékezet azonban jó, ha számon tartja: e képmutató műsornak 2002-ben meglehetősen nagy szerep jutott a váratlan kormányváltásban.
1999-es indulásától kezdve mindvégig egyoldalú, elfogult és személyeskedő propagandát folytatott a (mindenkori) Fidesz-kormány ellen. S miután Kossuth-díjjal és más elismerésekkel honorálták őket, ne feledjük a valahai állandó közreműködő Hernádi Judit művésznő legendás beismerését: persze, a humor mindig ellenzéki – kivéve, ha az MSZP–SZDSZ-kormány kerül kormányra.
Igazán irigylem a twitterező Deutsch Tamás világlátását, aki ekként kommentálta a német mintához viszonyítva kétszer annyi ideig tartó heccműsor jobblétre szenderülését: „Megszűnt az SZDSZ. Megszűnt a Népszabadság. Most megszűnik a Heti Hetes. Nem lennék a haladó értelmiség helyében.” Nem: ezeket nem ér így összemosni. A Népszabadság maga volt a bolsevik ősbűn – túlélése a demokráciában a rendszerváltozás felemás voltának bizonyítéka. Az SZDSZ újabb fejlemény, a Heti Hetes még újabb. A haladó értelmiség persze metamorfózisaiban is elpusztíthatatlan: mindig képes megragadni a momentumot.
Hogy fogjuk elmagyarázni dédunokáinknak, mi volt a Heti Hetes? Szerintem reménytelen. Mint ahogy az is, hogy ideiglenes sztárjai a megbocsátó keresztény ethosz jóvoltából miként lettek más csatornák műsortulajdonosai, milliárdos médiavállalkozások kedvezményezettjei, sőt konzulok. Íme, a nemzeti együttműködés rendszere, amelynek olykor vészesen kurta az emlékezete.
Kolosi Péter, az RTL Magyarország vezérigazgató-helyettese szerint akkora átalakítás kellett volna ahhoz, hogy a műsort a modern időkhöz fazonírozzák, hogy a végeredmény már nem is a Heti Hetes lenne. A megújítása pedig olyan befektetés volna, amiről egyáltalán nem biztos, hogy megtérül. Örvendetes, bár roppant kései felismerés egy kereskedelmi vállalkozásnál, amelynél a profit elvileg mindent felülír. A jelek szerint eddig is túl sok lehetőséget kapott a túlélésre, miközben például Váncsa István (szintén Heti Hetes-lovag) önálló szatirikus műsorát már az első bukott adás után hipp-hopp lekapták a kereskedelmi képernyőről.
Volt bőven hamukázás a nézettség döccenéseivel, a főadóról való száműzés indokaival kapcsolatosan is, de a most elhangzott mondat valószínűleg kétségbevonhatatlan: ez az önmagát túlélt produkció nem rúg labdába a kétezres évek második évtizedében, ahol Sas-kabarék, Charlie Hebdó-k, kétfarkú ebek és liberális portálok a gyűlöletben pácolt közéleti humor letéteményesei.
Paradox módon mégis siratom a Heti Hetest.
Nem a magát függetlennek hazudó falanxot, amely fénykorában naiv választók tömegeit, s olykor magukat a választásokat is képes volt befolyásolni.
Inkább a kort, amikor még nyilvánvaló volt, hogy a manipuláció manipuláció, a gazemberség pedig gazemberség.