Múlt pénteken az egész világ megrendülve fogadta Helmut Kohl halálának hírét. A kereszténydemokrata politikus 1982 és 1998 között töltötte be a Német Szövetségi Köztársaság kancellári posztját. Távozásával Németország, Európa és az egész világ kevesebb lett egy, a XX. század történelmének alakulását jelentősen meghatározó politikussal. Ennek ellenére kevesen tudják, milyen sokat is köszönhetünk neki mi, magyarok.
A mai világban egyre inkább magától értetődőnek tekintjük mindazt, ami jó az életünkben. Csak nagy ritkán gondolkozunk el rajta, hogy mi lenne, ha nem élhetnénk azon az életszínvonalon, illetve azon életkörülmények között, amelyek megadattak számunkra. Ma már természetes, hogy itt, Európában szabadon, viszonylagos jólétben és – ami a legfontosabb – békében élünk egymással. Fontos emlékeznünk azonban, hogy ez nem volt mindig így.
Nagyszüleink és szüleink közül sokan megélték a háborúk okozta félelmet és rettegést, a szabadság hiányát, az örökös korlátokat és az állandó kilátástalanságot a vasfüggöny által kettéosztott Európában, de legfőképpen annak keleti felén.
Ők talán sosem gondolták, hogy egyszer valakinek lesz elég akarata, bátorsága és hite ahhoz, hogy a sötét függönyt letépje, és ezáltal emberek millióinak nyisson ajtót egy új világba. Helmut Kohlnak mindez sikerült. Az egység kancellárja a két Németország újraegyesítésével megnyitotta az utat Európa újraegyesítése, azaz a későbbi Európai Unió bővítése felé is.
Az ide vezető út azonban nem volt egyszerű. Kancellári széke elfoglalása után Kohl a külpolitikában elődeihez hasonlóan az enyhülés politikáját folytatta, vagyis a két Németország viszonyának javítását helyezte előtérbe.
Az egység megteremtésének óhaja már régóta ott lapult a háttérben, azonban Kohl tudta, hogy ehhez mindkét fél akarata szükséges, és Nyugat-Németország egymaga nem egyesítheti Németországot. Az óvatos közeledésnek kedvezett a nemzetközi viszonyok alakulása, az NDK-n belüli gazdasági nehézségek és a keletnémet lakosság megmozdulásai. A lengyelországi Szolidaritás szakszervezeti ellenzék politikai áttörése, valamint a többpártrendszer magyarországi bevezetése ösztönzőleg hatott a keletnémet lakosságra.
A Német Demokratikus Köztársaság ezután már képtelen volt megállítani a változás irányába vezető folyamatot, és az osztrák–magyar határnyitást követően több tízezer keletnémet állampolgár távozott Ausztrián át Nyugat-Németországba. Miután 1989. november 9-én az NDK megnyitotta a határokat az NSZK és Nyugat-Berlin felé, körülbelül négymillió ember indult útnak az NDK-ból.
A berlini fal leomlása és az azt követő tömeges keletnémet átvándorlás döntésre kényszerítette Helmut Kohlt, aki megértette, hogy nem térhet ki a két német állam egyesítésének történelmi felelőssége alól. A bátor döntést hosszúra nyúló tárgyalások követték az NDK-val, az Amerikai Egyesült Államokkal, a Szovjetunióval, Franciaországgal és az Egyesült Királysággal.
A tárgyalások eredményeként a megszálló hatalmak minden előjoga megszűnt, 1990. október 3-án pedig az öt keleti tartomány belépett az NSZK-ba. Helmut Kohl bátorságának köszönhetően az évtizedeken át kettéosztott ország újraegyesült.
Az út azonban ezzel nem ért véget: bár az egységes Németország létrejötte valóban történelmi sikert jelentett, az azt követő gazdasági és társadalmi kihívásokra a német kancellárnak nem volt kész receptje. Kohl ennek ellenére a következő nyolc évben, nehéz döntéseken és válságos időkön keresztül is élvezte az immár egyesült német nép bizalmát.
Mai szemmel visszatekintve érdemes elgondolkodnunk, mit is látnánk, hogyan is élnénk, ha Kohl a megfelelő pillanatban nem lett volna elég bátor. Talán nekünk, magyaroknak – akik részben inspirálták az eseményeket – sem jött volna meg a bátorságunk a szovjet katonák hazaküldésére, a kommunizmus lassú és gyötrelmes, de végül sikeres legyőzésére.
Nem utazhatnánk szabadon Európán belül, nem tanulhatnánk vagy dolgozhatnánk abban az uniós országban, ahol szeretnénk, nem élhetnénk békében és viszonylagos jólétben. Nem szabad elfelejtenünk ugyanis, hogy Helmut Kohl a német egység létrehozásán keresztül löketet adott Európa újraegyesítéséhez is. A fáradságos munkának köszönhetően az Európai Unió jelenleg 28 (hamarosan már csak 27) tagállamból áll.
Azonban hiba lenne abban az illúzióban ringatni magunkat, hogy minden tökéletesen működik. Maga Helmut Kohl is tisztában volt a hibákkal, aggodalmának pedig 2014-ben kiadott, majd 2016-ban magyar nyelven is megjelent „Aus Sorge um Europa: Ein Appell”, vagyis „Aggodalom Európáért: Felhívás” című könyvében adott hangot.
A magyar nyelvű változat Helmut Kohl magyar olvasóknak szánt előszavával, valamint Orbán Viktor miniszterelnöknek a volt német kancellár felkérésére írt bevezetőjével kezdődik. Kohl előszavában többek közt az Európai Unió menekültpolitikáját is górcső alá veszi: véleménye szerint a megoldás nem Európában, hanem az érintett régiókban van.
Európa ugyanis nem lehet új otthona több millió embernek, akik világszerte szükséget szenvednek. Egyúttal a merkeli menekültpolitikát kritizálja, Orbán Viktort pedig barátjának nevezi, és azt írja, hogy az uniót illető kérdésekben teljes az egyetértés köztük.
Kohl szerint a menekültválság szakítópróba elé állította az Európai Uniót. A politikus felhívja a figyelmet arra, hogy a humanitárius szempontok mellett figyelembe kellene venni a jól megalapozott kulturális és biztonságpolitikai érdekeket is. A menekültek ugyanis különböző kultúrkörökből érkeznek, és jelentős részük nem a zsidó-keresztény hitet vallja, amely a mi értékrendünk és társadalmi rendszerünk alapját képezi.
Ez érthető módon a politikai döntéshozók között vitákat, az emberekben pedig bizonytalanságot vált ki, hiszen a létünk, a megmaradásunk forog kockán. A tagállamok kormányainak a bizalmatlanság helyett több egymás iránti bizalmat, a szembenállás helyett pedig együttműködést tanácsol. Elképzelése szerint a nemzetek különbözőségét tisztelni kell, mert ezek gyarapítják Európát. Ehhez tartozik a magyarok mély szabadságvágya, amely olyan értékessé teszi őket Európa számára.
Helmut Kohl a felhívás előszavában ezenkívül köszönetet mond Magyarországnak, amiért 1989-ben megnyitotta határait a Német Demokratikus Köztársaságból érkezők előtt. Kohl aggodalommal, de egyben bizakodással tekintett Európa jövőjére. Szerinte Európának, amelyből Magyarország sem hiányozhat, újra megerősödve, azonos céllal kell előre haladnia.
A „német egység kancellárjának” és egyben „Európa díszpolgárának” temetése július 1-jén, Strasbourgban lesz.
Ő az első politikus a történelemben, akinek munkáját európai szintű temetéssel méltatják. A sajtóban megjelent hírek szerint Maike Kohl-Richter, Helmut Kohl özvegye nem szerette volna, hogy Angela Merkel is beszédet mondjon férje gyászszertartásán. A jelenlegi kancellárral folytatott megbeszélésen azt mondta, hogy csak külföldi politikusoknak kellene beszédet mondaniuk, köztük Orbán Viktornak is. Miután azonban bizalmasai figyelmeztették, hogy ebből botrány lehet, lemondott a kívánságáról.
Maga az ötlet az özvegy részéről azonban mégiscsak elmond valamit az ő és férje Angela Merkelről, valamint Orbán Viktorról alkotott véleményéről és a köztük lévő kapcsolatról.
A jelenlegi információk szerint Angela Merkel mellett Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, Bill Clinton, az USA egykori elnöke, valamint Emmanuel Macron újonnan megválasztott francia elnök tart majd beszédet az ünnepélyes temetésen.
Azonban bárki is szólal fel, beszédében félre kell tennie személyes konfliktusait és a Kohl kancellár által meghozott, nekik nem tetsző politikai lépéseket. Ennek a szertartásnak a középpontjában a hála kell, hogy álljon.
Helmut Kohl bátor, történelmi jelentőségű fellépése nélkül ugyanis Európa ma nem lehetne az, ami: szabad és büszke nemzetek közös hazája.
A szerző elemző, Századvég Alapítvány