Itt a megtévesztő címkézés két egymásnak ellentmondó variánsával állunk szemben, amelyek egyike abban áll, hogy az amerikai hadvezetés játék babának, mackónak álcázott gyermekgyilkos eszközökkel igyekezett demoralizálni az ellenséget. Másfelől a kommunista propaganda igyekezett olyan hamis képet festeni ellenségeiről, amely minden józanul gondolkodó emberben ellenérzést szült.
Nem sokban különbözik ettől a hadviselési elvtől a liberális véleménydiktatúra megvásárolt újságíróinak azon állítása, miszerint magyar határvédő szervek kegyetlen, brutális bántalmazásban részesítik a migránsokat, akik áttörik „a jogsértő módon felépített technikai zárat Magyarország határain, és jogos igényeiknek megfelelően igyekeznek országunkon át nyugatra”. Svéd újságírók tudni vélik, hogy az Orvosok Határok Nélkül (OHN) nevű szervezet munkatársai indokolatlan bántalmazás nyomait fedezték fel visszatoloncolt migránsokon – mintha a nyomokról valóban meg lehetne állapítani, hogy azok indokolt vagy indokolatlan közbenjárás alkalmával jöttek létre.
Érdemes lenne mindenesetre megtudni, mi készteti az OHN egyes munkatársait arra, hogy szervezetük alapelveit megsértve uszítsanak a magyar állam határait őrző rendőrök és egyben a schengeni övezetet védő hatóságok ellen. Egyesületük alapelve ugyanis kimondja: a segélyszervezet önkéntes munkatársai tevékenységüket a semlegesség elve szerint pártatlanul, részrehajlás nélkül végzik, munkájukat nem befolyásolhatják politikai, gazdasági vagy vallási tényezők.
De talán méltatlan is lenne az OHN egészét azon szervezetek közé sorolni, amelyek gomba módra szaporodnak azzal a céllal, hogy a címkecsalás fedezéke mögé bújva fejtsék ki destruktív hatásukat. Nyílt titok, hogy ezek a közismert szervezetek valójában nem is azokat a csoportokat képviselik, amelyek védelmének programját zászlójukra tűzik, hanem kenyéradó gazdájuk, egy nagyravágyó, Magyarországról elszármazott aggastyán érdekeit szolgálják, aki önmaga liberális-ateista képére igyekszik formálni a világot.
Milyen jól hangzik, ugye, hogy „emberi jogokat védő szervezet”? És ha naponta halljuk a hírekben, hogy „jogvédők megállapították…”, nem is kételkedünk benne, hiteles az állítás, hiszen jogvédelemre szakosodott emberek állnak a közzétett szakvélemény mögött. Jogszerű magatartást ír le tehát a brosúra, amely arról informálja a migránsokat, hogyan lehet kijátszani a magyar törvényeket, és jó tanácsokat ad arra vonatkozólag is, miként kell „kegyetlen, erőszakos bánásmódot” a hatóságok nyakába varrni.
Még jobban hangzik a Társaság a Szabadságjogokért név, és ha megnézzük a szervezet honlapját, arról is értesülünk, miféle hőstettek fedik a szabadságjog fogalmát e tömörülésben, amelynek március 13-i bejegyzése büszkén közli: „A bíróságon támadtuk meg a március 15-i füttyszó betiltását.” De jó, hogy ezt közzétették! Most legalább tudjuk, melyik orrfacsaró lyukból fúj az a szél, amely történelmi önazonosságunk méltóságát igyekszik meggyalázni kisstílű politikai célok érdekében! (Orbán Viktor: „Bolond lukból bolond szél fúj.”)
Az ötletgazda bizonyára komoly prémiumot kapott háttéri forrásokból, mely Nyílt Társadalom Intézet Alapítvány néven finanszírozza és irányítja leányvállalatai tevékenységét a tőzsdeguru pénzén. Ki tudhatja, hogy milyen „nyílt” társadalmi rend lebeg a magát világmegváltónak képzelő öregember lelki szemei előtt, amikor Pandóra szelencéjének fedelét feszegeti?
A szerző pszichológus-kutató