Júliusban a G20-ak hamburgi találkozóján szélsőbaloldali, anarchista csoportok több utcát elbarikádoztak annak érdekében, hogy az amerikai és az orosz elnök ne juthasson el az értekezletre. A lakókat nem engedték ki, akadályozva ezzel őket a szabad mozgáshoz való jogukban. A rendőrség az erőszakos blokádot vízágyúkkal törte meg, sok rendőr súlyosan megsebesült. Igazán ijesztő volt, hogy az erőszakos tüntetők egy rendőrségi helikopterre tűzijátékrakétát lőttek ki. De egyebek mellett Göteborgban és Genovában is megjelent az utcai erőszak, a gyújtogatás, kirakatok, parkoló autók megrongálása. Az utcai erőszak ugyanakkor nemcsak a legitim tüntetői célokat, de a békés gyülekezéshez fűződő alapvető politikai szabadságjog legitimitását is megkérdőjelezheti.
Mindannyiunk érdeke, hogy Budapest utcáin ne következzenek be a hamburgihoz hasonló események, és ehhez nem elegendő az, hogy a G20-ak konferenciáját az előre látható jövőben nem rendezik meg fővárosunkban.
Hazánkban a hamburgihoz fogható mértékű utcai erőszak a 2006. szeptember 18-i tévéostrom óta nem volt. Ne felejtsük el azonban, hogy az akkori erőszakos magatartást tanúsító személyeknek a néhány évvel korábbi göteborgi események mintául szolgálhattak. A Lendvay utcai Fidesz-székház megrongálása, illetve egy internetes hírportál ellenzéki párt általi elfoglalása jelzi, hogy mind a rendőröknek, mind a bármilyen radikális célért küzdő, de az utcai erőszakot és az épületek erőszakos elfoglalását elvető békés tüntetői csoportoknak fel kell készülniük arra, hogy hazánkban is lesznek olyanok, akiknek például szolgál a nyugat-európai szélsőbaloldali csoportok erőszakos magatartása.
Alaptörvényünk kimondja, hogy mindenkinek joga van a békés gyülekezéshez. A gyülekezés alapvető eleme, hogy a tüntetők által kritizált személyek szembesüljenek a negatív véleményekkel, ugyanakkor miután a hazai és nemzetközi jog a békés gyülekezés jogát védi, az is, hogy az indulatok semmilyen esetben se váljanak erőszakossá, személyi sérüléseket, rossz esetben halált okozva.
Az utcai erőszak elleni küzdelem egyik legfontosabb eleme lenne, hogy valamennyi parlamenti párt, illetve mérhető támogatással rendelkező parlamenten kívüli szervezet írjon alá egy közös nyilatkozatot. E szerint a közjogi szervek, politikai pártok, a közmédiumok székházai, közszereplők lakhelye vagy személye elleni erőszak semmilyen esetben sem képezheti a politikai kampány, a választási harc részét. A kormány, egy település polgármestere csak a választási rendszer keretei között, legitim választások eredményeképpen váltható le, nem pedig erőszakkal. Természetesen ugyanígy az egyes ellenzéki pártok, médiumok sem hallgattathatók el erőszakos módon. (A választási szabályok kérdése másik publicisztika tárgya lenne, megjegyzendő azonban, hogy a francia választási rendszer sokkal nyomasztóbb kormányzati többséget eredményez, mint a magyar.)
Párhuzamos gyülekezés esetén a rendőrségnek és a demonstráció szervezőinek az ellentétes célokért egymás közelében tüntető erők közti egyezség alapján kell biztosítaniuk, hogy erőszakos csoportok ne csorbítsák a békés gyülekezés jogát. E téren az alapvető jogok országgyűlési biztosának és munkatársainak szerepére hívnám fel a figyelmet, akik független közvetítő tevékenységükkel sokat tettek azért, hogy az elmúlt években az utcai demonstrációk békés mederben maradtak.
A harmadik fontos elem a rendőri biztosítás. A rendőri kordonok alkalmazása többféleképpen viszonyulhat a gyülekezési szabadsághoz. Amennyiben a kordont a célból emelték, hogy a gyülekezési szabadság szempontjából kiemelt közterületen megakadályozzák tüntetések megtartását, miként az 2006 októberétől 2007 tavaszáig a Kossuth téren történt, az a gyülekezési szabadság korlátozása. Ha a rendőrkordon egy nagyobb ünnepi vagy politikai gyűlés, sportrendezvény vagy rockkoncert biztonságát szolgálja, ahol a résztvevők szükséges átvilágítása is megtörténik, akkor a békés gyülekezést védi meg attól, hogy kések, baseballütők, utcakövek és más, támadó cselekmények elkövetésére alkalmas eszközök bevitelével a demonstráció később erőszakba torkolljék. Ugyanez a helyzet a gyökeres ellenvéleményt hangoztató párhuzamos tüntetések rendőri elválasztásával. Ilyenkor meg kell akadályozni, hogy néhány agresszív személy másokat korlátozzon a gyülekezési jog gyakorlásában.
Előfordult, hogy egy rendezvény szervezői a közösségük iránti tolerancia kiteljesedése végett kérték, hogy felvonulásuk rendőri kordonok nélkül történhessen meg. Ez esetben azonban a résztvevők elleni esetleges erőszakos magatartásért a rendezőnek kell viselnie a kockázatot, azt semmilyen esetben sem háríthatja az államra vagy a rendőrségre. A magyar demokrácia erejét mutatja, hogy bár a fenti felvonulás céljával, illetve a felvonulók provokatív magatartásával a közvélemény többsége nem értett egyet, a szexuális kisebbség vonulásos menete békésen zajlott, nem torkollott erőszakba. Amennyiben azonban gyakorlattá válik, hogy a szervezők alig néhány órával a rendezvény előtt (politikai tüntetések esetén is) útvonal-változtatást, illetve kordonmentes demonstrációt kérnek, fennáll a veszélye, hogy a kellő rendőri biztosítás hiányában hazánkban is felüti a fejét az utcai erőszak.
A szerző alkotmányjogász