Több száz ember halála és a keresztények legfontosabb ünnepe, a karácsony, illetve az azt megelőző békés várakozás, az advent megzavarása kellett ahhoz, hogy végre valaki a toleranciájára és politikai érettségére oly büszke Németországban is kimondja a lényeget. „Meg kell állapítanunk, hogy Németország háborúban áll, még akkor is, ha egyes emberek ezt nem látják, mert csak a jót akarják látni” – nyilatkozta a Saar-vidék belügyminisztere, Klaus Bouillon.
Nem véletlen, hogy az üzenet annak ellenére bejárta a világsajtót, hogy a politikus csak a helyi rádiónak adott interjút. A hír azért is különleges, mert Bouillon az egyik fontos képviselője annak a CDU-nak, amely ismét Angela Merkelt jelölteti a kancellári tisztségre, a menekültek „Muttiját”, a Willkommenskultur anyját, a betelepítési rendszer zászlóvivőjét. A folyamatos terrortámadások – pontosabban az Európa belsejében folytatott hibrid hadi tevékenység – hatására azonban a CDU-ban is megjelenhetett egy belső ellenzék, amely megpróbálja tudatosítani, hogy eljött a tisztánlátás ideje, a ködösítés többé nem fér bele az európai politikába.
A berlini terrortámadást követően – amikor az Iszlám Állam egyik terroristája egy lengyel kamionnal, megküzdve a hősiesen helytálló sofőrrel, az egyik fővárosi karácsonyi vásár ünneplő tömegébe hajtott – több politikus is megszólalt. A német helyzet lényegét azonban éppen a kereszténydemokrata Bouillon fogalmazta meg, aki egyben a német szövetségi tartományok belügyminiszteri konferenciájának elnöke is.
A belügyminiszter nemcsak a rövid távú veszélyekre figyelmeztetett, hanem azt is közölte: a rendkívül komoly biztonsági intézkedésektől függetlenül jogos a feltevés, hogy a merénylőnek követői lehetnek. Ezért mindenhol jelen vannak a rendvédelmi szervek, méghozzá nehézfegyverzetben. Puskákkal, kézifegyverekkel, géppuskákkal a karácsonyi vásárokon. Erre még talán soha nem volt példa a kontinens történetében. A fortélyos félelem igazgat minket, de így sem lehetünk teljes biztonságban.
Az Iszlám Állam által a migrációs hullámmal Európába küldött vagy egyéb módszerekkel feltüzelt terroristák ugyanis a legaljasabb fenyegetésekre is képesek. Nemrég például azzal tett tönkre egy osztrák óvodai betlehemezést egy szomáliai menedékkérő, hogy Allah akbar! kiáltással kezdett Korán-idézetekbe a halálra rettent gyerekek között. Jellemző, hogy az osztrák hatóságok most azt vizsgálják: az elkövető valóban egy terrorszervezet tagja-e, vagy csak súlyos mentális problémákban szenved. Az eset is jól mutatja, hogy valami teljesen abnormális irányba fordult a kontinens nyugati felén. Nyilván ha az ordítozó muszlim egyből gyilkolt volna, a merkeli úton járó osztrákoknak sem lennének kétségeik.
Ha pedig már az osztrákok és más nemzetek is kimondják majd, hogy Európa háborúban áll, fel kell állnia egy olyan jogrendnek is, amely ezt nem engedi. Ha egyre több európai politikus szembesül azzal, hogy a keresztények tudatos gyilkolása zajlik, és a migráció súlyos belbiztonsági kockázatot jelent, a béke idejére kialakított gondolkodásmódot és rendet fel kell váltania egy háborús logikának, bármennyire is fáj ez az évtizedek óta fegyverropogástól mentes Európa közepén.
Minden uniós országnak fel kell készülnie arra, hogy jelenleg Európában területfoglalás zajlik, és ennek érdekében meg akarják semmisíteni, el akarják lehetetleníteni az összes védelmi rendszerünket. Milliószámra érkezhetnek muszlim bevándorlók a kontinensre illegálisan, akiket később könnyen, akár gombnyomásra aktivizálhatnak majd egy-egy merénylet elkövetése érdekében. Ha viszont még akkor sem tudunk valaki ellen védekezni, amikor tudjuk róla, hogy terrorista lehet, mert ezt nem engedi az „európai jog”, akkor könnyen nagy bajba kerülhetünk.
A védekezéshez elsősorban az kell, hogy gyökeres fordulat álljon be Németország és az unió migrációs politikájában. Angela Merkel vezető pozícióját ugyan nem fenyegeti veszély, de párttársainak nyilatkozatai felcsillantották a reményt. Az éles kritikáknak köszönhető, hogy a CDU kongresszusán elmondott beszédében a német kancellár már más hangot ütött meg, mint korábban.
Merkel azt hangoztatta, hogy meg kell állítani az illegális migrációt és távozásra bírni az elutasított menedékkérőket, fel kell lépni a „párhuzamos társadalmak” ellen, tiltani az egész testet fedő muzulmán női öltözékek – például a burka – viselését, és nem szabad tűrni, hogy bárki is a német jog fölé helyezze a saríát, az iszlám jogrendet. Itt azonban nem lehet megállni, a szavakat tetteknek kell követniük, ezt a németek is tudják.
Már ők sem tartják ugyanis elképzelhetetlennek a külső határok szigorúbb védelmét, a migráció megállításának igényét ezeken a határokon kívül. Ebbe a folyamatba – ha a tagállamok és az új amerikai elnök, Donald Trump is úgy akarja – akár a NATO-erőket is bevonhatják, ami komolyabb felderítőképességet és határellenőrzési eszközök bevetését is eredményezheti. Sok egyeztetést és munkát igénylő folyamat ez, de lassan talán mindenki belátja, hogy nincs más megoldás.
Sokan és sok helyen elmondták már, de nem árt újra és újra hangsúlyozni: a valódi menekülteknek menedéket kell nyújtani, ez keresztényi, emberi kötelesség, a rossz szándékú embereket és az illegális bevándorlókat azonban ki kell utasítani a kontinensről. Csak így maradhat ugyanis Európa az európaiaké.