Gyurcsány fejében semmi sem változott 2004-hez képest. Bohócvigyorral adta le szavazatát, egy pillanatra sem gondolva bele abba, hogy történelmi bűnt követ el, amikor az amúgy is hétfelé szeletelt magyarságot egymás ellen ugrasztja. Tizenhárom évvel később sincs több Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnök tarsolyában, mint a magyar nemzetrészek egymás ellen uszításának újbóli kísérlete. Lehetett ezzel népszavazást nyerni 2004-ben, sok évre szóló lelkiismeret-furdalást és traumát okozva sok százezer embernek, de nem lehet vele választást nyerni sem 2018-ban, sem máskor.
Úgy vélem, Gyurcsány Ferenc már a kérdés újbóli felvetésével, annak hajánál fogva való előráncigálásával megbukott. Újra. Egyrészt sokkal érettebb a magyar társadalom, mint tizenhárom éve, másfelől Gyurcsány egy már létező állampolgári jogot akar elvenni közel egymillió külhoni magyar állampolgártól, csak azért, mert volt egy Trianon, és mert Fletó ezért idegennek bélyegzi őket. Minket.
A keményebb jelzőket meghagyom másnak, a magyar politikai élet hullámverései különösebben nem hoznak lázba, az ellenzékiségre képtelen ellenzék pantomimjátéka jobbára csak megmosolyogtat, de a jó öreg, gonosz Fletóról mégis ki kell jelentenem, hogy ritka aljas embernek tartom. Aki még mindig nem tanult meg hallgatni, sarokba vonulni, bocsánatot kérni, elvonulni egy lakatlan szigetre, és egyszerűen csak hagyni a nemzetét élni.
Mert ugyan mit vár ettől az újabb, határon túli, immár magyar állampolgárokat hátba támadó trükkjétől? Ami valójában csak arról szól, hogy a Botka László visszalépésével megüresedő baloldal kvázi vezéreként tüntesse fel magát, egy olyan téma felvezetésével, amelyről reményei szerint egyként vélekedik a baloldali szavazók zöme, sőt a jobboldaliak egy része is.
Nem, nem választást akar itt nyerni a jó öreg Fletó, hanem a baloldalt akarja nyereg alá gyűrni. Nem kevés nosztalgiával, azzal, amivel egyszer már maradéktalanul sikerült. És sikerülhet újra, hiszen legyenek bármily migránssimogatók is a baloldali ellenzéket alkotó töredékpártok, egy kiadós nemzetellenes fellépésre bármikor kaphatók. A kérdés csak az, most, november elejét írva, vajon Gyurcsánynak sikerül-e tematizálnia az év végét, sikerül-e ismét a 2004-eshez hasonló jellegű hisztériát kirobbantania, ami menthetetlenül a barikád két oldalára csalja nemcsak a magyarországi társadalmat, de a teljes Kárpát-medencei magyarságot.
Komoly szegénységi bizonyítvány, hogy a baloldalnak, az úgynevezett „demokratikus ellenzéknek” program híján még mindig egy ilyen gyurcsányi felvetés a kecsegtető, amelyet meg lehet lovagolni és amely közös platformra hozhat DK-st, MSZP-st és mindenki mást, a Simicska-féle Jobbikkal bezárólag.
Gyurcsány képtelen felmérni történelmi felelősségét, hogy amit egyszer már elrontott, annak jobb lenne legalább még csak a közelébe sem mennie. De sajnos abból indul ki, hogy 2004-ben „fényes” és egyértelmű győzelmet aratott, ezért most ismét ezzel próbálkozik. Jó lenne, ha mihamarabb kipukkanna ez az újabb Gyurcsány-lufi, mert ha adventig sikerül tematizálnia, befolyásolnia, maga alá gyűrnie a közvéleményt, az az ünnepekre, az adventi hetekre és a karácsonyra is alaposan rányomná a pecsétjét. Ezt pedig senki sem kívánhatja, rajta kívül persze.
2004 decemberében, a nagyváradi újságíró-iskola ifjú végzőseként kézről kézre adtak a budapesti szerkesztőségek. Majd minden nap más-más sajtóműhelyt ismertem meg. Egyik nap a Klubrádió szerkesztőségébe vetődtem. A stúdió üvegén túl tágra nyílt szemekkel figyeltem Bolgár György beszélgetését Fodor Gáborral, aki szenvtelenül sorolta érveit a kettős állampolgárság ellen, kottából olvasva Gyurcsány miniszterelnök gyűlöletbeszédét a határon várakozó 23 millióról.
Mit mondjak, megalázó volt. Úgy éreztem, mintha rólam beszélne, mintha tőlem féltené a nemzetet és annak jövőjét. Azért valahogy mégis tartottam magam, és azt hiszem, senki sem vette észre, hogy miért lógatom az orrom.
A 2018-as választások előtt Gyurcsány Ferenc komoly szolgálatot tehet ügyefogyott, lárifári felvetésével a kormányoldalnak. Mobilizálhatja a talán már idén egymilliót számláló külhoni magyar állampolgárt, hogy éljen szavazati jogával a visszarendeződés, a magyargyűlölet ellen, és voksát oda adja, ahonnan testvéri megbecsülést, elfogadást és közös jövőképet kap.
A szerző nagyváradi újságíró