Miközben az ellenzéki törpepártok és Lendvai Ildikó a függetlenség napjává keresztelte át Szent István ünnepét, azt hangsúlyozva, hogy a torzsalkodás helyett össze kéne fogni az Orbán-kormány leváltása érdekében, Gyurcsány egykori vagyonkezelője, Tátrai Miklós éppen a börtönben elmélkedhetett azon, vajon mit hozhat neki a jövő.
Vajon kiszabadíthatják-e, a vállukon tartva őt a mai forradalmárok, az utca kérlelhetetlen hősei, vagyis az a kéttucatnyi ember, aki meglátogatta az Együtt és a PM által augusztus 20-ra meghirdetett tüntetést?
Gyurcsány Ferenc ugyanis – akivel Karácsony Gergely és maroknyi csapata kész lenne összefogni – a napokban újabb történelmi pillanattal ajándékozta meg az ország, sőt mondhatjuk úgy is, a világ közvéleményét. Nyilvánosan tett beismerő vallomást a legnépszerűbb közösségi oldalon Sukoró-ügyben. Kijelentette, hogy neki kellene a börtönben ülnie a nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt, nem pedig Tátrai Miklósnak, a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. egykori vezetőjének. A volt kormányfőnek ez a második olyan megnyilatkozása, amelyben nem mindennapi őszinteségéről tesz tanúbizonyságot az őszödi beszéd óta, még hogyha, pestiesen szólva, más vesszőjével is veri a csalánt.
Tátrai Miklósnak, egykori bizalmasának ugyanis azért kell megágyaznia a rácsok mögött a vaságyon, mert engedélyezett egy olyan telekcserét, amelyen a vád szerint az állam csaknem 1,2 milliárd forintot vesztett volna.
„Ma reggel Tátrai Miklós börtönbe vonul. Helyettem” – kezdte ezzel kapcsolatban a vallomását a Demokratikus Koalíció vezetője a Facebookon. „Az volt a bűne, hogy nem volt hajlandó hamisan tanúskodni ellenem a Sukoró-perben. Azt a számlát fizeti, amit nekem szántak” – folytatta Canossa-járását az egykori miniszterelnök. De Gyurcsány mondott még érdekesebbeket is. Állítja például, hogy Tátrait nem ismerte a kinevezése előtt, a sukorói telekcsere ügyében pedig az akkori pénzügyminiszter, vagyis Veres János javaslatára hozta meg a döntést.
Talán csak kevesen emlékeznek rá, hogy ez a döntés – hasonlóan a Gyurcsány-kormány más határozataihoz – hogyan született meg annak idején. A kormány egy csoportja az Országgyűlés Nándorfehérvári termében jött össze néhány izraeli befektetővel, hogy megbeszéljék a dolgot. Az átláthatóságot és korrupciómentes Magyarországot követelő Demokratikus Koalíció elnöke tehát nem írt ki pályázatot, még csak meg sem hívott több, egymással versengő nagyvállalkozót, hanem titokban leült a Parlament épületében egy-két haverral meg befektetővel, hogy arról döntsön, miként lehetne a legfurmányosabb módon lebonyolítani egy teljesen szabálytalan és törvénytelen tranzakciót.
A mutyi lényege az lett volna, hogy egy velencei, vízparti telket elcserélnek jóval értéktelenebb, albertirsai és pilisi ingatlanokra, azzal az indokkal, hogy hatalmas kaszinót és turisztikai központot létesítenek majd a területen. Azt azonban vélhetőleg már akkor sem gondolhatta senki sem komolyan, hogy a monte-carlói vagy a Las Vegas-i kaszinójáró közönség majd ideszokik, és zsúfolt lesz tőlük a Liszt Ferenc-repülőtér. Inkább arról lehetett szó, hogy valamilyen indokkal kiemelt állami beruházásnak kellett nyilvánítani a „fejlesztést”, hogy ne is kelljen tárgyalni az ingatlanokról más vállalkozókkal.
Mint Gyurcsánytól most megtudtuk, mindezt úgy hajtották volna végre, hogy egy számára korábban ismeretlen ember (Tátrai Miklós) és Veres János vajazza le az üzletet, neki már csak áldását kell adnia az adófizetők milliárdjait felemésztő bűncselekményre. Ennek tudatában talán az sem lehet véletlen, hogy a Gyurcsány-kormány és a Bajnai-kormány bukása után Veres János egy ideig Bécsben bujkált. Nyilván tarthatott attól, hogy ebben az ügyben is utolérheti a számonkérés.
Sajnos nem így történt. Miközben Gyurcsány és Veres még mindig szabadlábon szervezi az ellenzéki pártéletet, csak az „ismeretlen harmadikat” ültette le a bíróság, csak a balhé elvitelére kiszemelt Tátrai élvezi a magyar büntetés-végrehajtás vendégszeretetét. Kiszabadítani pedig vélhetőleg egyedül Gyurcsány Ferencnek és Veres Jánosnak lenne lehetősége őt. Ha ugyanis valakinek bűncselekményről van tudomása, kötelessége feljelentést tenni az elkövetők vagy ismeretlen tettes ellen. Azt azonban sajnos mégsem kívánhatjuk, hogy Gyurcsány és Veres önmagát adja fel a rendőrségen.
Pedig kismillió esetben megtehetnék. Léphettek volna például Kabai Károly kiszabadítása érdekében is, aki a Nyírségben működtetett számlagyárat abban a hulladékkereskedő bűnszervezetben, ahol a csalások előtt Veres János is üzlettárs volt. Megtehették volna a fővárosi szocialista vezetők és polgármesterek bírósági ügyeiben, de még a kémperben vagy a Kulcsár-ügyben is. A kémperben minimum súlyos politikai felelősség terheli Gyurcsányt az általa kinevezett titkosszolgálati vezetők tetteiért, a Kulcsár-ügyben pedig, mint ismert, egy bizonyos „Gyurcsányi” nevét örökítették meg a nyomozati iratok.
De ha már itt tartunk, egyértelműen feljelenthetné magát a Demokratikus Koalíció elnöke a 2006-os rendőrattak ügyében is, a jóváhagyása nélkül ugyanis biztosan nem indíthattak volna brutális megtorló hadjáratot az utcán megemlékező tömeg ellen az azonosító jel nélküli zubbonyokba és az arcukat eltakaró, fekete kámzsákba bújtatott rendőrök.
Mindenképpen ki kellene használni, hogy Gyurcsány újra megnyílt. Be is kéne idézni őt, ha már a Facebookon bevallotta, hogy valaki helyette ül. Talán lehetőség van még a perújrafelvételre, amíg nem késő. Tátrainak ugyanis még egy évet sem kell a rácsok mögött töltenie, mivel az előzetesben már letöltött egy csomó időt. Ha ezek után kiszabadul, bizonyára lesznek majd, akik megveregetik a hátát és ismét az igazságszolgáltatást kárhoztatják. Azt a bíróságot, amely a balliberálisok szerint csak akkor független, ha felmenti a baloldalhoz köthető politikusbűnözőket, akkor viszont ócska csatlós, ha elítéli a hozzájuk tartozó fehérgallérosokat.
Az összefogásról pedig csak annyit: talán a Sukoró-ügy és az egyéb említett gazemberségek miatt is irtózik Botka László, az MSZP miniszterelnök-jelöltje a Gyurcsánnyal való együttműködéstől. No persze nemcsak azért, mert ezek az ügyek nehezen magyarázhatók. Botka hazájában is olyan cég építhetett utat, villamospályát a szegedi polgármester szalagátvágásainak kíséretében, amelyet most milliárdos csalás vádjával perelnek a ki nem fizetett alvállalkozók. Nem beszélve Czeglédy Csabáról, a szocialista miniszterelnök egykori tanácsadójáról, aki szintén sikkasztás gyanújába keveredett, mert a nyomozók szerint számlagyárat csinált a diákmunkások pénzével sáfárkodó iskolaszövetkezetekből.
Botka inkább azért vág olyan képet, mintha a fogát húznák, ha meghallja Gyurcsány nevét, mert maga is tudja, hogy a Demokratikus Koalíció elnöke kiszámíthatatlan, veszélyes ember. Beül egy nagy terembe (mint például a Nándorfehérvári terembe a Sukoróról szóló döntés idején), titokban megegyezik bárkivel, ha a saját hasznát látja, aztán bárkinek a hátába vágja a kést, ha meg kell szabadulni tőle vagy menekülni kell. Még arra is képes, hogy ezek után nyilvánosan krokodilkönnyeket ejtsen az illetőért. Ezt tette Tátrai Miklóssal is. Botkával, Karácsony Gergellyel és a többiekkel sem tenne másképp.