Kim Dzsong Un észak-koreai elnök legutóbbi fenyegetőzése Guam ellen a címlapokra röpítette a kis csendes-óceáni sziget nevét. Mivel ilyesmi ritkán esik meg, az első reakció többnyire a kérdés: egyáltalán hol van Guam?
Guam a trópusi Észak Mariana-szigetek legdélibb tagja, Japántól délre, a Fülöp-szigetektől keletre helyezkedik el a Csendes-óceánban. Az amerikai kontinens felől érkezve, Hawaiit elhagyva még nyolcórás repülőút vár az utazóra Guamig, beleértve a nemzetközi dátumválasztó vonalon való áthaladást. Ez az oka annak, hogy ezt az üdülőparadicsomot Ázsiából, ezen belül is Japánból sokkal inkább látogatják a turisták, mint az amerikai kontinensről. Márpedig Guam fő iparága a turizmus.
A sziget különleges pozícióját a többi trópusi sziget között az adja, hogy a hatalmas távolság ellenére az Egyesült Államokhoz tartozik, annak külső területeként. Pontosabban Guam egy bekebelezetlen amerikai terület: része az országnak, de ezen belül egyetlen szövetségi államhoz sem tartozik, hasonlóan a nagyobb és ismertebb Puerto Ricóhoz. A korábbi spanyol gyarmat Guam 1899-ben, az Amerika győzelmét hozó spanyol–amerikai háború lezárultával került az Egyesült Államokhoz.
mindenki, aki itt születik, amerikai állampolgár
A II. világháborúban Guam 1941-től 31 hónapra japán megszállás alá került. Ehhez kapcsolódik Jokoi Soicsi japán katona elhíresült esete, aki a sziget amerikai fölszabadítása után, nem értesülvén a háború végéről, 28 éven át folytatta bujkálását a guami dzsungelben. Már 1972-t írtunk, amikor a helyi lakosok fölfedezték és elfogták. Földbe vájt rejtekhelyének megtekintése ma a turisták egyik kedvelt programja. Említsük meg, hogy a II. világháború végén az Észak-Mariana-szigetek egy másik szigetéről, Tinianból szállt föl az Enola Gay nevű bombázó Hirosima és Nagaszki fölé, hogy atombombát dobjon rá.
Guam mindössze néhány száz négyzetkilométernyi területén mintegy 165 ezer lakos él, 23 egymással többé-kevésbé összenőtt faluban. A lakosságon belül az őslakos csamorrók aránya 40 százalék. Ők az amerikai indiánokkal állnak genetikai rokonságban.
A második legnagyobb csoportot a Fülöp-szigeteki eredetű lakosok alkotják, mintegy 25 százalékkal. Magasabb átlagos iskolai képzettségük miatt nagy szerepet játszanak a sziget életében. A fehér lakosság aránya hét százalék, ők a kontinentális Amerikából költöztek ide. Legtöbbjük Guamon állomásozó katona családtagjaival, a többiek pedig a helyi egyetemi oktatásban, a közigazgatásban, illetve az üzleti életben vállalnak szerepet.
A lakosság fönnmaradó része a környező szigetekről, egyes ázsiai országokból érkezett vagy vegyes etnikumú. A hivatalos nyelv az angol, bár az őslakosok nyelve továbbra is él. Továbbá a jelenlegi politikai rendszert és viszonyokat definiáló alaptörvény (Organic Act) szerint mindenki, aki itt születik, amerikai állampolgár. Ugyanez az alaptörvény Guamot az Egyesült Államok kongresszusának fennhatósága alá helyezi, de az ország alkotmánya csak bizonyos megszorításokkal érvényes Guamon.
Guam egyúttal otthont ad az Egyesült Államok előretolt katonai létesítményeinek is, mind a légierő, mind a haditengerészet vonatkozásában. Ez a katonai jelenlét növekedni fog, mivel a japán Okinava szigetéről elköltöző amerikai támaszpont egy része Guamra kerül. Ennek nem mindenki örül, hiszen ezáltal a békés sziget Amerika ellenfeleinek célpontjává válik. Amikor Kim Dzsong Un először jelentette be 2013-ban, hogy Észak-Korea rakétáival képes elérni Guamot, a mostanihoz hasonló pánikreakciót tapasztalhattunk. Az emberek félelmeit Eddie Calvo kormányzó, egy helyi vállalkozócsalád politikus sarja igyekezett csitítani. Akkor rendszeresítette a Pentagon a THAAD rakétaelhárító rendszer egyik egységét a szigeten.
Eddie Calvo ma is azt mondja, hogy a sziget biztonságban van. Ő a bizalmát Donald Trump elnökbe veti, aki megígérte, hogy Guamot minden körülmények között megvédi. Michael Lujan Bevacqua egyetemi oktató és csamorró aktivista véleménye azonban eltér ettől. Ő Trump retorikáját is okolja az amerikai–észak-koreai viszály eszkalációjáért. „Guam lett a lándzsa hegye az amerikai hadseregnek. Nem könnyű biztonságban érezni magunkat, amikor a lándzsa hegyén élünk.” Bevacqua arra is fölhívja a figyelmet, hogy Észak-Korea mellett Kína is kifejlesztett már olyan rakétákat, amelyekkel kifejezetten Guamot tudja támadni.
a diktátor atomrulettje nem érheti el célját
Bár az észak-koreai diktátor nem beszélt direkt atomcsapásról a sziget ellen, a helyi lakosok azt sem szeretnék, ha „csupán” atomtöltet nélküli kóbor rakéták csapódnának be a szigetet körülölelő vizekbe. Egy ilyen provokációra az Egyesült Államok természetesen megtorlással válaszolna. Mit akarhat elérni Kim Dzsong Un? Annak biztosítását, hogy a rezsimet nem dönti meg az Egyesült Államok. A nukleáris fegyverek megtartását. A szankciók eltörlését. Az amerikai csapatok Dél-Koreából való kivonását. A koreai háborút formálisan is lezáró békeszerződést.
Rex Tillerson amerikai külügyminiszter biztosította Észak-Koreát arról, hogy az Egyesült Államok nem akar rezsimváltást és az észak-koreai fegyverkezési program kérdését diplomáciai úton szeretné megoldani. A szankciók jelenleg tiltják a szén, a vas, a vasérc, az ólom, az ólomérc és a tengeri halételek exportját Észak-Koreából, ezzel igencsak lecsökkentve az országba beáramló jövedelmet. Phenjan 1,2 milliós hadseregével szemben Dél-Korea 680 ezres katonai erő fölött rendelkezik, amit kiegészít 28 ezer amerikai katona. Az észak-koreai tartalékoserő pedig közel hatmilliós, tekintve, hogy a behívhatóság korhatára hatvan év. Az 1950–53-as koreai háború tűzszünettel, és nem békeszerződéssel ért véget. A hosszú távú rendezés igénye tehát megalapozott, azonban annak mikéntje távolról sem körvonalazódik. Mindezek alapján világos, hogy az északi diktátor atomrulettje nem érheti el célját. A szankciók a kordában tartását célozzák, az amerikai csapatok pedig pótolhatatlan segítséget nyújtanak a délnek. A békeszerződés tehát Kim jelenlegi politikája mellett csupán álom marad.
Kérdés, mi lesz a sziget hosszú távú politikai státusa
Mi lehet hát Guam sorsa a nagypolitika legvadabb játszmáinak és eszkalálódó retorikájának közepette? Calvo kormányzó egyetért Trump elnökkel, hogy a katonai fenyegetés növelni fogja a Guamra érkező turisták számát. Hasonló történt 2013-ban is. Persze, csupán a krízis csillapultával. De a vészhelyzetet nem lehet tréfával elütni, hiszen a legkevésbé sem olyasmi, amit a guamiak valaha is kívántak volna maguknak. Az üzemképes rakétaelhárító THAAD-rendszer biztonsága fontos garancia az észak-koreai fenyegetés idején.
De mi lesz Guam hosszú távú politikai státusa? Megmarad külső területnek, amelynek lakói szavazati jogukban korlátozottak? Vagy lesz-e annak is garanciája, hogy azok, akik az Egyesült Államok legveszélyesebb helyén élnek, ott, ahol a fölkelő nap fénye először éri Amerika földjét, valóban teljes jogú és teljes értékű amerikai állampolgárokként, maradéktalan bizalommal tekinthessnek az anyaország biztonságot nyújtó védelmére?
A szerző a Guami Egyetem oktatója, Mangilao-Guam, Amerikai Egyesült Államok