Sajnos nem hozza fel tökéletes illusztrációként a Gyurcsány-kormány 2006-os példáját, ezért mi most megtesszük helyette. Mert olyan kifejlett formában nem lehetett sehol sem megcsodálni a tömeghipnózissal felérő aljas politikai manipulációt, mint amikor a mi drága Ferencünk „visszahozta a szarból a választást”. A valóság megdöbbentő elfedése ordenáré hazugságokkal, majd a hazugság beismerése, de csak szűk körben, végül a választópolgárok szembesülése az egész izzadságszagú bolsevik trükkel az őszödi beszéd kiszivárgásakor valóban megrendítette az egész társadalom bizalmát.
De annyira, hogy azóta sem felejtjük. Jó kis kutatási téma lehetne Síklaki úrnak, miben szenvednek azok, akik – élükön Gyurcsány Ferenccel – a mai napig nem értik, miért tekinti a többség döbbenetes gazemberségnek azt, amit ők brutális őszinteségnek vélnek. De a tekintélyes tudós egyelőre mással foglalkozik. Azoknak ad szakmai köntösbe bugyolált politikai muníciót, akik a jelenlegi kormányt próbálják ugyanabban a színben feltüntetni agymosás tekintetében, mint ami épp őrájuk volt jellemző 2010 előtt.
Régóta látszik a balliberális ellenzék mozgásán, hogy örökös, tiszteletbeli vezetőjük csak arra jött rá, miként győzte le őt Orbán Viktor, arra nem, hogy miért. Így aztán próbálják ugyanazokat a politikai módszereket alkalmazni a mai kormányfő ellen, mint amiket ő kétharmados sikerre vitt. Ezért a számtalan népszavazási kezdeményezés, hátha be lehet vinni egy olyan gyomrost a Fidesznek, mint amilyet a szociális népszavazás jelentett nekik. De ezért a sok lejárató akció, amivel a kormány tevékenységét próbálják kriminalizálni az élet valamennyi területén, ezért a korrupció állandósult, de minden konkrétumot nélkülöző felemlegetése.
Majdcsak találnak valamit az egy szerencsétlen Mengyi Rolandon kívül is! De görcsös igyekezetükben nem veszik észre, hogy a társadalom döntő többsége azért mérges inkább a jelenlegi hatalomra, mert nem tudta végrehajtani a beígért elszámoltatást azokkal szemben, akik így ma élen járhatnak náluknál sokkal különbek befeketítésében. Mentálisan olyan állapotban van ma az egész balliberális oldal, amihez kezd szépen feltakarni a Jobbik is, mint amikor gyerekkorunkban léggitározás közben azt képzeltük, mi vagyunk a Ricsi Blekmúr.
De mostanában megjelent valami új elem is a sandaság eszköztárában. Figyeljük csak Síklaki úr gondolatait: Ahogy nő a bizonytalanság és ahogy fokozódik a feszültség, az összeomlás váratlanul is bekövetkezhet. Így persze már minden sokkal érthetőbb. Ezért tobzódik hát a fikakultúra, aminek felkent apostolai azt hirdetik úton-útfélen, hogy itt minden rossz, ami véletlenül nem rossz, az jövőre azzá válhat, itt nem lehet örülni semminek, nem lehet bízni senkiben, nem lehet hinni semmiben. Itt szét kell cincálni minden álmot az egyén boldogulásától kezdve az olimpia rendezéséig, és ha valami véletlenül mégis sikerül, akkor azzal kell elvenni mindenki kedvét tőle, hogy mennyi minden sikerült volna, ha épp nem ezzel foglalkozunk.
Mindezt az összes lehetséges felületen, minden csatornán reggel, délben, este. S hogy ez rendkívül tudatos, mondhatni tudományosan manipulatív és propagandisztikus, arra a legjellemzőbb példa az a televíziós szavazás, ami a vizes világbajnoksággal kapcsolatban azt a kérdést tette fel, elvárható-e, hogy a magyar emberek örüljenek a hazai rendezésű sporteseménynek. Nem, kedves szerkesztő, tőletek mi már semmit nem várunk. Abba is beletörődtünk, hogy veletek kell egy országban élnünk. De sajnálattal kell közölnünk, hogy nem tudtok elbizonytalanítani bennünket!
Ettől persze még próbálkozhatnak az Orbán-fóbiások a feszültség fokozásával Síklaki doktor intelmei alapján. A Soros által pénzelt álcivil hadsereg különféle alegységei nem véletlenül gyakorolják az általuk polgári engedetlenségnek becézett szelíd erőszakot egész nyáron. Gulyás Márton szíves közléséből tudjuk, hogy ősztől semmitől sem riadnak vissza az útlezárástól kezdve a közintézmény-foglalásig. A legundorítóbb formája a feszültségkeltésnek, amikor előhúzzák az antiszemita-kártyát, és az emberek legmélyebb érzéseit, hetedíziglen beléjük égett fájdalmaikat és félelmeiket használják arra, hogy szembefordítsák egymással a megbékélésre vágyó csoportokat.
Természetesen ezzel is azokat vádolják közben, akik ellen elkövetik disznóságaikat. Bennünket vádolnak gyűlöletkeltéssel, miközben undorító viselkedésükkel azokban is gyűlöletet keltenek, akik legszívesebben nem foglalkoznának ezzel az egésszel. És nem csak itthon terjed a métely, nemzetközi hálózataikat profin működtetik annak érdekében, hogy úgy tűnjön, az egész világ elítéli azokat, akik nem velük értenek egyet. Helsinki Bizottság, TASZ, Amnesty International, ezek a legszervezettebbek, de jó, ha tudunk a Humán Platform alá szerveződött számtalan kisebb zavarkeltőről is. Az már csak hab a tortán, hogy közben kiderült, a bíróságok függetlenségére máskor oly finnyás jogvédők azért szívesen érzékenyítik a bírákat is a maguk problémáira, mert feltehetően érzik, hogy ami nagyon cukin hangzik politikailag – mi aztán nem engedünk! –, egy tárgyalóteremben könnyen válik két-három év letöltendővé. Már ha komolyan vesszük a jogállamot, és nem fordítjuk azt szembe azt a demokráciával. Mert akkor rendülne meg csak igazán a bizalom!