Kezdjük rögtön a születéssel. Európában folyamatosan csökken a születések száma, pedig béke van. Az iszlám világban azonban radikálisan növekszik a lakosság lélekszáma, ott is, ahol évtizedek óta háborúznak. Azt is ki lehet jelenteni, hogy a felnövekvő nemzedék abban a világban sokkal életképesebb és erősebb európai társainál. Az ok egyszerű. Ott sok gyerek születik, noha sokan nem érik meg a felnőttkort.
Akik viszont felnőnek, szívósak és erősek, mondhatni, az élet keménynek és kegyetlennek neveli őket. Mindeközben mi büszkék vagyunk arra, hogy a gyermekhalandóság csökken, ami nagyon jó dolog. Viszont ha vetélytársak érkeznek, akkor már eleve hátrányos helyzet áll elő a bevándorlókkal szemben. Az Európát célba vevő migránsok pedig egyre többen és többen vannak, és ilyen európai hozzáállás és határvédelem mellett még többen lesznek.
Zömében analfabéta, nincstelen emberek millióiról van szó, akikről mi, európai emberek, nem tudunk semmit. A muzulmán világot reálisan megítélő szakértők józan érveit pedig pökhendien lesöprik az asztalról. Az arab világ bizonyos szegleteiből vagy a Hindukus aljából olyanok jönnek, akik a jogrendszert hírből sem ismerik, náluk a törvénykezés még mindig a vérbosszún alapul. Ezt hozzák magukkal Európába, és csak a saját törvényeik szerint hajlandóak élni, talán éppen azért, mert a hullamerevség jeleit mutató Európa ezt üzeni, ezt engedi nekik.
Az ő hitük és életszemléletük évszázadok óta mozdulatlan, és ezek a tanulatlan, képzetlen emberek a kapcsolatot a világgal csakis a helyi vallási vezetőn keresztül képesek megteremteni, az egyetlen emberrel, akiben bíznak, akinek a szavára hajlandók mindent elkövetni. A fától az erdőt nem látó európaiak szinte hetente kapnak – köszönet gyanánt! – egy robbantást, baltás gyilkolást, késes támadást, lövöldözést vagy egy száguldó járművet a békés tömegbe.
Észak-Afrika államaiból vajon mitől menekülnek, és ki elől? Szülőhazájuk hallani sem akar a visszavételükről. Vagy vegyük a nők helyzetét. Az iszlám társadalomban gyakorlatilag jogfosztottak, és maguk a nők is tudomásul veszik, sőt helyeslik ezt. Alá vannak vetve férjeiknek, és legfontosabb feladatuk, hogy sok gyereket szüljenek.
Az iszlám „értékeit” mindeközben magukra nézve kötelezőnek tartják. Nem lázadnak jogfosztottságuk ellen, pedig férjeik néha fizikai erőszakot alkalmaznak velük szemben. Sőt, az asszonyok azon társuk ellen fordulnak, aki ezt szóvá meri tenni. Az egy ilyen zárt világ, amely az európai keresztény ember számára érthetetlen. Eközben Európában és általában a szekularizált világban feminista és emancipált a társadalom.
A nyugati világban ma még egyeduralkodó a liberális ideológia, a genderőrület és a keresztény hagyománytagadás. Eközben az iszlám kitart a hagyományőrzés mellett, és az egész élet a vallás kontrollja alatt zajlik. Tudomásul kell venni, hogy az iszlám világban nem létezik szekularizált társadalom. Még ott is, ahol ennek az alapjait vagy a lehetőségét valamikor megteremtették, az figyelhető meg, hogy az iszlám sikeresen forgatta visszafelé a történelem kerekét. A lakosság döntő többsége nem tudja úgy elképzelni az életét, hogy a vallás ne szője át a mindennapjait.
Az osztrákok és a németek újabban megütköznek a hozzájuk beözönlő és ellátásban részesülő tömegek nőkkel kapcsolatos barbár viselkedésén. Pedig nincsen ebben semmi rendkívüli. Otthon ezek a férfiak nem ezt látták, nem ezt tanították nekik. A nemiségről külön fogalmuk van, és ezt az európai ember nem képes megérteni. Ahol a nő adásvétel tárgyát képezi egy házasságban, férj és feleség sokszor a házasság napján látja egymást először, ott más szemmel néznek a férfi-nő kapcsolatra.
Ott egyszerűen erőviszonyról lehet beszélni. Ott a házastárs egyenrangú félként való kezelését a gyengeség jeleként értelmezik, és a férfi elveszíti a társadalom megbecsülését. A férfinak mindig igaza van, és erre a vallási vezetők mindig meg is fogják találni a megfelelő passzust az írásaikban. A tehetősebb férfiak ráadásul fiatal fiúkat is is tarthatnak (szolgaként). Borzalmas leírni, de ennek is van piaca.
Az utóbbi két esztendőben az Európára zúdult kétmillió képzetlen, zömmel férfiakból álló muzulmán tömeg rögtön jelezte, hogy számukra az európai értékek nem mérvadók, és a helyi törvényeket sem kívánják betartani, mivel számukra az iszlám törvénykezés a mérvadó. Mi lesz, ha a városszéli no-go zónák és gettók népe egyszer csak kiszabadul?
A szerző pedagógus