A melegek nem tehetnek róla, hogy melegnek születtek, a cigányok sem tehetnek róla, hogy cigányok, a feketék arról, hogy feketék, ezért aztán súlyos elnyomás, etikátlan dolog emiatt kritizálni őket, mivel nem tudnak változtatni ezen tulajdonságaikon – szól az egyik legnépszerűbb kortárs álláspont. Önmagában ezzel nincs is baj – a probléma ott kezdődik, amikor szembeállítjuk ezt a sűrűn hangoztatott nézetet a „választott tulajdonságokkal”, választott nézetekkel. Mit sugall ugyanis a fenti kijelentés?Azt, hogy a nemzetiséggel, szexuális irányultsággal szemben a választott nézetek nem érdemelnek akkora védelmet – épp azért, mert úgymond választott, tehát meg is változtatható nézetek.
Közkeletű példákkal élve: a fenti álláspont szempontjából súlyosabb dolog az etnikai kirekesztés és a nemzetiségek elnyomása, mint mondjuk a keresztényüldözés a Közel-Keleten vagy az egyházak üldözése a kommunizmusban, merthogy a keresztények „legalább meg tudják változtatni nézeteiket”. De igaz lehet ez bármilyen világnézeti, ideológiai, vallási meggyőződésre is. Hébe-hóba feltűnik az az ellenkező álláspont, hogy a választottnak feltételezett nézetek, vallások nem is annyira szabadon választottak: beleszületünk a keresztény családba, a muszlim családba, a konzervatív középosztálybeli vagy a régimódi parasztcsaládba, a munkáscsaládba, álláspontunkat nem pusztán független, racionális megfontolások, hanem érzelmi attitűdök, csoportbefolyások – a többiek véleménye, az elvárt meggyőződés – is alakítják.
Mindebben kétségtelenül van igazság, ám nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy azért a vallás és a világnézeti meggyőződés még sincs a „vérünkben”, nem szó szerint születik velünk, hanem belenevelődünk, és elég sokan változtatnak is rajta életük folyamán. Ugyanúgy a másik oldalról: a homoszexualitásról a közhiedelemmel ellentétben nem bizonyították még be, hogy valóban veleszületett lenne, és ezt prominens melegkutatók is leszögezik. Martin Dannecker, a frankfurti egyetem szexuáltudományi intézetének professzora, a melegmozgalom egyik vezető alakja például egy 2000-es publikációjában, amelyben a német kormány felkérésére foglalt állást a kortárs gén-, agy-, hormon- és ikerkutatásokra alapozva, beismerte: minden eddigi kísérlet, amely biológiai magyarázatot akart adni a homoszexualitásra, kudarcot vallott. Ez persze nem jelenti azt, hogy a homoszexualitás szabadon választott volna a szó valódi értelmében. Az érintettek – hacsak nem ideológiai okokból próbálnak melegek, leszbikusok lenni – veleszületettként élik meg nemi irányultságukat.
Hozzátehetjük mindehhez: attól még, hogy egy tulajdonság veleszületett, nem feltétlenül kerül ki az erkölcs területe alól, nem feltétlenül lesz ítéletek feletti. Egyre többet olvasni arról, hogy megtalálták például az alkoholizmus vagy a hűtlenség génjét. Felmenti ez önmagában az alkoholistákat, a hűtleneket? El kell néznünk-e az erőszakos viselkedést csak azért, mert mondjuk van egy gén, amelyik agresszióra hajlamosít? Mert ilyen valakinek a személyisége? Vagy hogy az egyik legkényesebb kortárs témát felvessük: felmenthetők-e a pedofilok, ha mondjuk van a pedofíliára hajlamosító gén, esetleg ez egy olyan személyiségjegy, amiről „nem tehetnek”? A pedofíliapártiak (vannak ilyenek!) ugyanis éppen úgy érvelnek, ahogy a melegmozgalom. Vagy hogy a progresszió kedvenc témáit vegyük elő: vajon ha megtalálnák a rasszizmus génjét, etikailag kifogásolhatatlannak tartanák-e a rasszizmust, mondván, ez veleszületett tulajdonság?
Még egy megjegyzés a lényeg előtt: minden veleszületettnek vélt tulajdonság egy kalap alá vétele tévedés. A progresszió hajlamos megkülönböztetés nélkül megpróbálni küzdeni mindenféle „kisebbségek” felszabadításáért, jogaiért, legyen szó etnikai, vallási vagy szexuális orientáción alapuló életmódkisebbségekről. Ez azonban nem várt nehézségekbe ütközik: az orlandói merénylet óta fájóan világos, hogy erősen problémás egyszerre küzdeni a muszlimok és a melegek jogaiért. Ugyancsak nehézkes egyszerre kiállni zsidók és muszlimok mellett Nyugat-Európában. Az amerikai feketék fele és az ortodox zsidók sem érzik, hogy vállvetve kellene küzdeniük a melegmozgalommal közösen. Fekete lelkipásztorok azért kritizálták Barack Obamát, mert egy kalap alá veszi a polgárjogi mozgalmat a melegmozgalommal.
Nehéz tehát olyan „kisebbségekért”, társadalmi csoportokért egyszerre küzdeni, amelyek nemcsak nem vallják magukénak egymás céljait, hanem egyenest egymást kizárónak tartják azokat. Aztán: az etnikum nem etikai kategória, az életmód és a vallás igen. Etnikum, szexuális orientáció és vallás egy kalap alá vétele egyszerűen az alma összehasonlítása a körtével.
A lényeg azonban nem ez. Hanem az, hogy vajon tényleg kevesebb védelmet érdemel-e egy választott vagy legalábbis megváltoztatható világnézeti és vallási álláspont csak azért, mert azt meg lehet változtatni? Ha meg vagyunk győződve álláspontunk igazságáról, akkor minden bizonnyal úgy gondoljunk, nem térhetünk el attól szabadon. Főleg így van ez a vallások esetében: ha meg vagyunk győződve az Istenbe vetett hitünkről, a vallási tanítás igazságáról, akkor ugye nem ildomos eltérni attól, mivel arra rámehet az üdvösségünk. Persze ha meggyőznek minket, és szabadon más álláspontra jutunk, azaz megváltozik az igazságról alkotott elképzelésünk, akkor más a helyzet. De ekkor is valószínűleg úgy fogjuk érezni, hogy tartanunk kell magunkat az új meggyőződésünkhöz.
Mi következik mindebből? Az, hogy egyszerűen gonosz és cinikus álláspont azt mondani: a választott nézetek üldözése kisebb rossz, mint a veleszületett tulajdonságokkal rendelkezők üldözése. Vagy az vigasztaljon mondjuk egy Andrássy út 60-ban raboskodó szerzetest, hogy ha behódol a kommunista hatalomnak, akkor megmenti az életét? Az vigasztaljon egy iraki keresztényt az Iszlám Állam területén, hogy ha áttér, akkor életben hagyják? Micsoda kegy! Tegyük hozzá: veleszületett nemzetiség ide vagy oda, a szlovákiai magyarok és az erdélyi magyarok is könnyen megúszhatták az üldözést, ha szlováknak, románnak vallották magukat.
A „reszlovakizáció”, a felvidéki magyarok elszlovákosításának az ötlete éppen erre épült: nem semmizik ki, nem kell áttelepülnie, ha szlováknak vallja magát valaki, de utána szlovákként kezelik, nincs például joga a magyart használni anyanyelvként a hivatalban. Talán egy zsidó is meg tudott menekülni a második világháborúban, ha kikeresztelkedett, de ettől még ugyanúgy szörnyű és igazolhatatlan a zsidóüldözés, mint ha még a kikeresztelkedés megalázó kiskapuja sem állt volna rendelkezésre keveseknek.
De játsszuk el a szokásos játékot, és vegyünk elő egy másik diktatúrát: ha a kommunizmusban üldözött keresztényre rá merik mondani, hogy „ő legalább megváltoztathatta a nézeteit”, akkor vajon ugyanezt a cinikus érvelést rámondanák-e mondjuk a nyilas diktatúra idején üldözött baloldali személyiségekre? Ők legalább megváltoztathatták a nézeteiket, szemben az elhurcolt zsidókkal, akik nem változtathattak azon, hogy zsidónak születtek. A felvetés hallatán teljes joggal tiltakoznának a progresszió mai képviselői. A melegmozgalom maga is érvel úgy: ha a homoszexualitás szabadon választott lenne, akkor sem volna joga senkinek úgymond erőszakkal megváltoztatni az ilyen beállítódást.
Magyarán a saját farkába harap a kígyó, amikor ennyire megkülönböztetik a veleszületett tulajdonságokat a választott meggyőződésektől. A veleszületett tulajdonságok és a választott meggyőződések megkülönböztetése ily módon tehát hamis és cinikus. A választott meggyőződéseket is megilleti ugyanaz a védelem, ami a veleszületett tulajdonságokat, ebből a szempontból az emberi méltóságot sérti a kettő közti különbségtétel.
A szerző doktorandusz, újságíró