A Saar-vidéki választások talán kijózanították a német, tágabb értelemben pedig az európai baloldalt, s ráébresztették, hogy nemcsak a fák, de az érettségi, magyarán tudás, felkészültség nélküli politikusok sem nőnek az égig. Nem véletlen, hogy amint véget ért a voksolás, kikoptak a liberális hírportálokról Martin Schulz aduász-szerű hatását, SPD-gőzhengert vizionáló címek, a német szocdemek várható áttörésén előre lelkendező kommentárok, helyette nagy kuss van a témában. Érthető, miután a nagy baloldali offenzíva érdeklődés és népszerűség hiányában elmaradt, még ha nem is veszítettek katasztrofálisan sokat eddigi pozícióikból a tartományi törvényhozásban.
Pedig az utóbbi hónapok híradásai másról sem szóltak Németország kapcsán, mint Schulz és a germán földi szociáldemokraták egyre gyorsuló népszerűség-növekedéséről. Hovatovább olyan érzése lehetett a külső szemlélőnek az euforikus elemzések nyomán, hogy nem is kell várni az őszi lombhullásig, amíg megtartják szeptemberben a német parlamenti választásokat, s már egy-két hónapon belül győztest, vadiúj kancellárt lehet hirdetni a volt európai parlamenti elnök személyében. Angela Merkel a múlt, Martin Schulz a jövő – sulykolta a legtöbb kutatás.
Ki lehet a ludas a felsülésben, a hurráoptimista várakozások meghiúsulásában? Nem kell sokat keresgélni: a balliberális oldalról vezérelt közvélemény-kutató cégek oroszlánrészt vállaltak a blamából, amelyet a PC-sajtó persze próbál elbagatellizálni, elhallgatni. Persze nem csupán Németországban figyelhető meg ez a közvélemény-félremérési tendencia. Nemrég zajlottak Hollandiában is az országgyűlési választások, ahol a szélsőjobbot értékelték fel a véleményszondázó intézetek.
Ehhez képest a jobbközép erők diadalmaskodtak ismét. Látszólag kilóg a sorból az iménti eset, csak hát a baloldal imádja a széljobbot favorizálni, hogy aztán úgy tüntesse fel magát, mint aki egyedül képes a megfékezésére. Következésképpen nincs nagyobb veszély a szemükben a ballib-dominanciára a polgári konzervatív pártoknál.
Folytassuk tovább a sort: hasonló elmérés történt Nagy-Britanniában a parlamenti választásokkal, a brexittel, majd az Amerikai Egyesült Államok elnökválasztásával kapcsolatban is. Semmi esélyt nem adott a legtöbb felmérés Donald Trumpnak Hillary Clintonnal szemben, aztán kiderült: a volt first lady sima vereséget szenvedett a liberálisok által agyontámadott republikánus riválisától.
Hogy miért nem emlegetik ezeket a fatális felsüléseket? Mert a közvélemény befolyásolására élesített cégekre nagy szükségük van a globalista erőknek, amelyek a humanista, emberi jogi álcaszólamok ellenére hallatlanul lenézik a tömegeket, s nem hajlandók elhinni, hogy egy-két hétnél régebbre is vissza tudnak emlékezni.
Csoda-e, ha a lakosság mind kevésbé akarja megmondani a liberálbalos közvélemény-kutatóknak a véleményét, s elárulni politikai szimpátiáit?