Hubay Miklós Elnémulás című drámáját Ivancsics Ilona, a Szomszédok Jutkájaként is ismert kiváló színművésznő főszereplésével nemrég játszotta a fővárosi Új Színház. E darabban egy fiktív nacionalista diktatúra megtiltja a kisebbségi nyelvek tanítását, használatát. Történetünk idején a városban már csak két ember, a főhősnő és a renegáttá lett egykori szerelme beszéli a tiltott nyelvet, amelyet egy külföldi nyelvész egzotikumként szeretne tanulmányozni.
A kommunista diktatúrák bukásával a kétnyelvűség a trianoni utódállamok hivatalos törvénykezése szintjén megvalósult. Amellett, hogy az utódállamok a területi autonómiát ördögtől valónak tartják, a határon túli magyarokat kisebbségi jogaik gyakorlásában zaklatások érik a rendőrség, a bíróság, az ügyészség, a közigazgatási hatóságok és persze a politikai hatalom részéről.
A magyarok elnyomásának kreatív módszereiben a román hatóságok járnak az élen. Az oktatás terén biztosított nyelvhasználat terén elég egy sepsiszentgyörgyi református egyházi iskola épületének visszaszerzésének kapcsán indult politikai koncepciós perre, avagy a marosvásárhelyi katolikus gimnázium vezetője elleni eljárásra gondolni. A legbizarrabb eset az volt, amikor néhány éve egy marosvásárhelyi piacon magyar nyelvű feliratokért róttak ki az önkormányzati hatóságok bírságot. Románia, a fenti példákkal bemutatott asszimilációs törekvései ellenére, törvényi szinten garantálja az óvodától az egyetemig a magyar nyelvű oktatás lehetőségét.
Az ukrán parlament nemrég szavazta meg a nemzetiségek jogait korlátozó oktatási törvényt. A törvényt Petro Porosenko államfő még nem látta el aláírásával. A törvény értelmében három év átmeneti idő után az oktatás hivatalos nyelve az ukrán. Óvodákban és általános iskolákban a jogszabály lehetővé tenné a nemzetiségek nyelvén való oktatást. Középiskolában és egyetemi szinten csak néhány tantárgyat oktathatnának kisebbségi nyelven, de a jogszabályból nem derül ki, melyek ezek a tárgyak. Ennek alapján a nemzetiségi nyelv és irodalom kivételével bármely tárgyat az ukrán anyanyelvű diákoknak megfelelő szinten ukrán nyelven taníthatnak a gimnáziumokban, szakközépiskolákban, főiskolákon és egyetemeken.
Ukrajna, miképpen valamennyi európai állam, beleértve a nem európai uniós államokat is, tagja az Európa Tanácsnak. E szervezet keretei közt működik a Strasbourgban székelő Emberi Jogok Európai Bírósága. Az Európa Tanács tagállamai aláírták a számukra kötelező erejű regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartáját. A chartát aláíró országok – köztük Ukrajna – kötelezettséget vállaltak arra, hogy biztosítsák az iskola-előkészítést, az általános iskolai és középiskolai oktatást, a szakközépiskolai és szakmunkásképzést, valamint az egyetemi és más felsőfokú intézményben zajló képzést a regionális vagy más őshonos kisebbségek anyanyelvén. Ezzel együtt biztosítják a fenti kisebbségi nyelvek idegen nyelvként való oktatását és a kisebbségi nyelveken folyó tanárképzést is.
Amennyiben az államfő esetleges aláírásával hatályba lépne az ukrán oktatási törvény, Magyarország és más ukrajnai nemzeti kisebbségek anyaországai eljárást indíthatnak Ukrajna ellen az Európa Tanácsnál a regionális és kisebbségi nyelvek chartájának megsértése miatt.
Bár az ukrán oktatási törvény megalkotóit elsősorban a kelet-ukrajnai orosz nemzetiségek megregulázása vezette, súlyosan érinti a kárpátaljai magyarságot is, amelynek főiskolai szintig (II. Rákóczi Ferenc Főiskola) terjedő oktatási hálózata van. Ezért a magyar diplomáciának minden eszközzel rá kell bírnia a szomszédos ország vezetését annak érdekében, hogy a törvény ne lépjen hatályba.
A kárpátaljai ruszin nemzet, illetve a ruszin nyelv önállóságát az ukrán politika tagadja, s miután nyelvük a magyar nyelvvel ellentétben hasonlít az ukrán nyelvhez, a ruszinok minden más ukrajnai nemzeti kisebbségnél nagyobb veszélybe kerülnének e törvénnyel. Hátrányos helyzetbe kerülnének a törvény bevezetésével a volhíniai és kelet-galíciai lengyelek, bukovinai és kárpátaljai románok, kárpátaljai szlovákok, ukrajnai bolgárok, tatárok, görögök, csehek is.
1991. május 31-én Magyarország és Ukrajna külügyminisztere államközi szerződést írt alá, amelyben mindkét ország garantálta a másik állam területi épségét. A szerződés 10. pontjában rögzítették, hogy a felek minden lehetőséget megadnak a nemzeti kisebbségek minden szintre kiterjedő oktatásához. Az ukrán oktatási törvény életbelépése esetén északkeleti szomszédunk megszegné a Magyarországgal kötött kétoldalú szerződést. A szerződés 21. cikke lehetőséget teremt arra, hogy a szerződéssel kapcsolatos vitákat, konzultációk, tárgyalások, esetlegesen békítő tárgyalások útján rendezzék. A diplomáciai tárgyalásokba be lehetne vonni az ukrajnai nemzeti kisebbségekkel rendelkező más európai uniós tagállamok, főként Lengyelország és Románia képviselőit is.
Ukrán kormánypárti nacionalista körök egy másik, a kisebbségek helyzetét még veszélyesebben ellehetetlenítő nyelvtörvénytervezetet is elkészítettek, ennek elfogadása egyelőre nincs napirenden. E jogszabály piacokon, éttermekben, vendéglátóhelyeken, hatósági eljárások során korlátozná a nyelvhasználatot, továbbá kötelezővé tenné a nemzetiségi sajtótermékek, helyi televízióadások ukrán nyelvű fordítását.
Mi jöhetne ezután? A Hubay-féle elnémítás, a privát nyelvhasználat korlátozása? Ha e második törvényt is megszavazná Ukrajna, akkor Románia, a magyarellenes hatósági eljárások ellenére arra hivatkozhatna, hogy tekintettel arra, hogy nyelvhasználatukat és a magyar nyelvű oktatás működését a törvények garantálják, a romániai magyarság helyzete példásnak tekinthető.
Pártokon, belpolitikai harcokon átívelő nemzeti összefogással, ügyes, okos diplomáciával, szükség esetén az Európai Unió, az Európa Tanács és az ENSZ békéltető fórumainak igénybevételével is meg kell akadályozni az elnémítást jelentő oktatási törvény hatálybalépését, illetve a másik törvénytervezet napirendre tűzését.
Az 1988-as romániai falurombolás elleni nemzeti összefogás jó példa a kárpátaljai magyarok nyelvhasználatának ügyében is, tehát hasonlóképpen kellene most is kiállni!
A szerző alkotmányjogász