Az utóbbi napokban eltűnődtem azon, hogy Komáromy Gergely, a Riddim Colony reggae-zenekar frontembere, a Ligetvédők élharcosa melyik alakhoz hasonlít inkább: a faunhoz vagy a szatírhoz? Végül az előbbinél maradtam, elismerve, hogy ez a rasztahajú, bohókás figura újdonság a mitológiában: ő az első, aki krisztusi pózban szembeszáll a rohamrendőrökkel, és miután kiengedik az elmebeteg-megfigyelőből, másodszor is felmászik a bontásra ítélt közlekedési múzeum kéményére, ahonnan a tűzoltóknak kell őt lehozni.
Szeretem a reggae-zenét, amit a Riddim Colony művel, hasonló színvonalon, mint egykori kedvencem, a Ladánybene 27. De honnan gondolja a magyar ellenzék, hogy Komáromy Gergely most egy nagyszabású természetvédő és társadalmi harc frontvonalában áll, és hogy a reggae-zenész figyelemfelkeltő akciózása tömegeket állít csatasorba az Orbán-kormány ellen? Mit keres a zenészként és színészként egyaránt tehetségtelen Krétakör-ügyvezető, a hivatásos provokátor Gulyás Márton a Hungexpo irodaépületeinek romjai között más, politikai mantrákat ismételgető közéleti személyiségek társaságában?
Tanúi lehetünk annak, hogy egy nagyszabású beruházásból, a Városliget réges-rég esedékes felújításából és meglévő kulturális intézményeinek bővítéséből miként próbálnak egyesek szimbolikus politikai ügyet, hasonló mozgalmat teremteni, mint 80-as évek környezetvédő demonstrációsorozata, amely megakadályozta a bős–nagymarosi vízi erőmű felépítését a Dunakanyarban. Mivel azonban – maradva ennél a párhuzamnál – sem a városligeti „természetkárosítás” nagysága, sem pedig a beruházás célja és költségei nem hasonlíthatók a nagymarosihoz, a tüntetők csatajeleneteket improvizálnak, dulakodást, fizikai erőszakot idéznek elő, az őrző-védők, illetve a rendőrök brutalitásából kívánnak politikai tőkét kovácsolni. A városligeti fák védelmében folytatott, a kopasz őrző-védők elleni harcnak az a célja, hogy a Városligetet az Orbán-kormány elleni gyűlölet szimbolikus terévé változtassa. (Ezt fejtegette György Péter médiaesztéta.)
De levezethető-e a Városliget védelmének nemes céljából a „Mocskos Fidesz!” jelszó, amit az összegyűlt demonstrálók az egykori Kertem előtt skandáltak? A Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció média-munkacsoportjának vezetője, az Orbán Viktor iránti túlzott szimpátiával igazán nem vádolható Vágó István ezt írta a Facebookon: „Zöldnek nem mondható véleményem szerint nem a kivágott fák miatt kellett volna tiltakozni, hanem Orbán Várba költözése ellen. A liget körüli konfliktus ugyanis ennek az agyrémnek a következménye. Ezért kellett új helyet keresni a Várból kiebrudalt múzeumok számára – de hogy miért épp a Városligetbe? Ezt se támasztották alá meggyőző érvekkel. A Városliget rendbetétele és/vagy rehabilitációja az új épületek nélkül is megvalósítható lett volna. A Liget projekt védelmezőinek erre alapuló érvelése tehát hamis. Az egész botránynak azonban lett egy kétségbeejtő tanulsága: Magyarországon ma a kopasz különítményeseké a hatalom. Illetve azoké, akik őket mozgatják.”
Vágó érvelése figyelemre méltó: egyrészt elismeri, hogy a városligeti környezetvédelem ügye nehezen áll meg a lábán, hiszen a zöld terület, illetve a fák száma nem csökken azzal, hogy a most is beépített területek, illetve az egykori Felvonulási teret elcsúfító autóparkoló helyén múzeumokat emelnek. Másrészt viszont a városligeti csatát mégiscsak a kopasz hatalom és a védtelen civilek összecsapásának látja, és a Vár rekonstrukcióját, tekintettel az odaköltöző Miniszterelnökségre és a minisztériumokra, agyrémnek tartja. Így Komáromy Gergely zúzódásai, amelyekre a múzeum tetejéről való lehurcolása közben tett szert, vagy Gulyás Márton nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett ujja mégiscsak üldöztetésük és mártíromságuk elborzasztó bizonyítékai.
Nem állítom, hogy a Liget projekt, illetve a budai Vár rekonstrukcióját célzó Nemzeti Hauszmann-terv általános népszerűségnek örvend az országban, ugyanis a magyar tömegek jelentős része nem tudja, hogy milyen épületek emelkednek majd Pest, Buda e szimbolikusan fontos helyszínein. A fővárosi értelmiség véleménye pedig megoszlik: világosan látja, hogy a nagyszabású építkezések célja az elkerülhetetlen rekonstrukció és a turisztikai célok megvalósítása mellett az 1945 és az 1990 között végrehajtott, ideológiai kényszer szülte építészeti megoldások, intézményelhelyezések felszámolása. Ezek egy részével egyetért, más részével szemben pedig nem tud alternatívát ajánlani.
Hogy egy konkrét példát említsek: világos, hogy a Városliget szélére tervezett, látványos új Néprajzi Múzeum berendezésével felszabadul a Kúria, a Legfelsőbb Bíróság volt épülete, és onnan távoznia kell a Politikatudományi (egykor Párttörténeti) Intézetnek is. Többek között ezt az átköltözési folyamatot blokkolnák a Liget projekt ellenzői, a reggae-zenére rázó természetvédők, a csövesek és a hozzájuk csapódott politikai aktivisták. De azt még a fűtől betépve sem állíthatja senki, hogy minden maradjon csak úgy, ahogy van, elhanyagoltan, elcsúfítva, úgy, ahogy az 50-es, 60-as évekből megörököltük, és amin a rendszerváltás óta sem voltak képesek változtatni az azóta regnáló kormányok.Komáromy Gergely vitathatatlanul szórakoztató személyiség, igazi faunképű zenész. De egyből szatírafigurává válik, ha politikai hőskölteményt próbálnak írni és faragni belőle.
A szerző újságíró