Különösen úgy, hogy ezek a gondolatok az Európai Unió legjelentősebb tagállamának, Németország kancellárjának száját hagyták el egy hétfői sajtóértekezleten. A múlt heti ausztriai tragédia, amelyben 71 bevándorló fulladt meg egy magyar rendszámú hűtőkocsiban, sokkolta a német kancellárt. A hírről múlt hét közepén épp Bécsben értesült, és a borzalmas esemény nagyon megérintette Merkelt.
Ám hogy a helyzet napról napra kaotikusabb, abban a német politika is ludas. Az eltelt egy hét alatt a képviselői félreérthető, ellentmondásos nyilatkozatokat tettek. Előbb egy olyan kormányközeli értesülést szellőztetett meg a helyi média, hogy Németország a szír menekülteket várhatóan befogadja. A német bevándorlási hivatal vezetője is ezt pedzegette, majd számos tartományi vezető is megerősítette ezt az információt.
Később Angela Merkel hiába visszakozott, hogy erről nincs hivatalos állásfoglalás, a hír már szárnyra kelt, és úgy csapódott le a szír menekültek körében, hogy fel bátran Németországba, amely tárt kapukkal várja őket. A keddi sajtóértekezletén, amelyet Rajoy spanyol kormányfővel együtt tartott Berlinben, a kancellár úgy foglalt állást, hogy „valószínűleg” a szír menekülteket befogadják Németországban, és hárított minden felelősséget azzal kapcsolatban, ami Budapesten történt.
A német politikacsinálók vajon tényleg nem számoltak azzal, hogy a bizonytalan állásfoglalás milyen magasra emelheti a menekülthullámot? Így meg is lesz a várt 800 ezres menekültkérelem, ugyanis a Szíria körüli országokban 3-4 millióan vannak menekülttáborokban. Hát agyalágyult lenne az az elüldözött, aki ilyen invitálásra ne kerekedne fel Németországba, ne hagyná ott a törökországi, libanoni menekülttábor reménytelenségét. Szemmel láthatólag az erről nyilatkozók nem törődtek azzal, hogy ez milyen eltökéltséget válthat ki az úton lévő menekülők tízezreiből, akik szeme előtt most már csak az lebeg, hogy minél előbb Németországba kell jutniuk. Nemhogy az Európából jövő valamiféle szolidaritást éreznének azok, akik a déli határon vagy a budapesti Keleti pályaudvarnál védik a schengeni övezetet, ráadásul még kívülről biztatják is a menekülteket, hogy hágják át a Brüsszel által hozott rendszabályokat.
Könnyen valóra válhat a budapesti ellenzék által eddig kinevetett kormányálláspont, amely szerint tízezerszámra toloncolhatják vissza Magyarországra a bevándorlókat. A nem szírekkel vélhetően nem lesznek elnézők a német hatóságok. A pakisztáni, bangladesi, afgán, nigériai, eritreai migránsok igencsak nehezen tudják majd igazolni, hogy háború elől menekültek, a helyzet bizony zavaros arrafelé is, de hát itt is történnek merényletek. A Schengent kiegészítő dublini megállapodás szerint ha Magyarországon regisztráltak, őket ide dobják vissza. Gyülekezhetnek a tévéstábok, amelyek majd szívbemarkoló képeket fognak forgatni arról, amikor magyar rendőrök „biztonságos országba” terelik az innen is kiutasítottakat.
Ha Schengen megbukik, vele bukhat az Európai Unió – ez kiérződött Merkel hétfői sajtótájékoztatójából. Meglátása szerint ez a kérdés még a görögországi helyzetnél is súlyosabb, jobban megosztja a tagállamokat. „Európának együtt kellene megmozdulnia” – hangoztatta, ám számos elemző kizárja a felvilágosodás szikráját, amely lángra lobbantja az unió lámpáját. Mindenesetre Brüsszel nem siet. A régi megszokott tempójában jelöli ki a találkozókat, amelyen a tagállamok majd megvitatják a tennivalókat.
Angela Merkel, aki elejtett egy dicsérő mondatot a magyarokról, akik a schengeni szabályoknak megfelelően regisztrálják a menekülteket, továbbra is kötötte az ebet a karóhoz a kvóták ügyé-ben. Ez is német találmány, amelyet az uniós bizottság magáévá tett. A visegrádi négyek, Lengyel-, Cseh- és Magyarország, valamint Szlovákia nem kér ebből. De hát miért nem, amikor csak pár száz menekültről van szó? Erre a választ a szlovák kormányfő, Robert Fico adta meg: „Ha elfogadjuk az automatikus kvótát, egyszer csak arra ébredünk, hogy 100 ezer, az arab világból érkezett bevándorló telepedik le nálunk. Nem akarok ilyen problémával találkozni.” Prágában pedig Milos Zeman államfő azt akarja, hogy a NATO védje meg Európa határait.
Laurent Fabius francia külügyminiszter, majd az osztrák kancellár, Werner Faymann bírálta a magyar–szerb határon felhúzott kerítést és a budapesti menekültpolitikát. Mindkettő európai uniós büntetésekkel fenyegetőzött. Fabius „botrányosnak” nevezte a magyar szögesdrót kerítést, és kifejezte, hogy majd Brüsszelben tisztázzák a kérdést a magyar politikusokkal. Óriási a tájékozatlanság a magyarországi menekülthelyzetről, számtalan dolgot helyére kellene tenni.
Merkel kancellár is azt üzente, hogy a vádaskodásokkal nem megyünk semmire, egymás rugdosásával nem fog menni a közös európai menekültpolitika kialakítása. Csak már látnánk ennek az első jeleit, mert most csak tehetetlenség átható szaga érződik. Kétségtelenül vannak ötletek, például az olasz, görög, esetleg magyarországi határhoz közel eső tranzitzónák építéséről. Aztán egy délután kijelölhetik, hogy mely államokat tekintik biztonságosnak, ahova visszaküldhetik a nem kívánt menekülteket. De hát lassan közeleg a tél, és még tervek sincsenek, amelyek alapján megvalósítanák a tranzitállomásokat. Ki tartja fel a menekülttömegeket, ha egyszer tényleg megindulnak Nyugat-Európába? Nekünk kellene, amikor eddig csak ledorongolást kaptunk azért, mert valahogy biztosítani akarjuk Európa határait?