Magyarországon élő liberális értelmiségiek – akiknek egy része konokul baloldalinak is mondja magát – rendszeresen szoktak keseregni azon, hogy hazánkban milyen kevés igazi, a liberális szíveknek kedves „konzervatív” van. Másoknak is feltűnt már, hogy a liberálisok „igazi konzervatívja” megkülönböztethetetlen egy olyan LMBTQ (és bármi) aktivistától, aki az átlagnál jobban gyűlöli a nem igazi konzervatívokat, tehát úgy általában a normális embereket.
Ezzel a perverzióval nekünk nincs is különösebb teendőnk, de elirigyeltem a dolog érdemi részét, miszerint milyen szép is lenne, ha mi határozhatnánk meg, hogy politikai ellenfeleink milyen ideológiát is tekintsenek sajátjuknak. Ennek ráadásul még értelme is van, ugyanis míg konzervatívból igen sok és igen sokféle van Magyarországon, igazi baloldalit, aki mellesleg nem futóbolond, egy darabot sem lehet találni. Nincsenek baloldali értelmiségiek sem, mert akik így hívják magukat, kivétel nélkül mind szélsőliberális fantaszták, akik a maoizmus, a bolsevizmus, jobb esetben a sima szélsőbaloldaliság után találták meg a világmegváltás újabb lehetőségét a liberalizmusban.
A továbbiakban egy normális baloldali párt alapelveit és a jelenlegi helyzethez igazított programját fogom bemutatni, teljesen liberalizmusmentesen, ugyanis a jelenlegi liberalizmus kifejezetten ellentétes azzal, amit a normális baloldaliság megkíván.
Egy normális baloldali párt szerint, miként bármilyen normális párt szerint is, a gazdaság eszköz a társadalom működtetéséhez és hosszú távú fenntartásához, és nem fordítva. Egy normális baloldali párt politikai programja nem tartalmazza a politikai ellenfelei fizikai megsemmisítését. Ezt a rossz történelmi tapasztalatok alapján talán nem érdektelen megjegyezni. Magyarországon utoljára a szélsőbal gyilkolt politikai okból; azok, akiket ma a liberális mainstream olyan elnézően kezel.
Egy normális baloldali párt nyilvánvalóan nem internacionalista, mai szóval élve globalista, hanem egy világosan definiált lokalitásban képvisel bizonyos elveket és embercsoportokat. Vagyis teljesen egyértelműen nemzeti elkötelezettségű. Ezt az evidenciát azért kell leszögezni, mert Európában az egykori baloldali pártok mind kifejezetten szembefordultak a nemzetükkel, annak megszüntetését kívánják. Egy normális baloldali párt sosem lép szövetségre globális szervezetekkel, multinacionális vállalatokkal vagy a bankokkal, vagyis sosem fogad el tőlük pénzt. Hiszen alapvetően gyanakvó a tőkével szemben, amely, mint tudjuk, mindig csak a saját érdekeit követi.
Egy normális baloldali párt a kapitalizmus megrendszabályozását kívánja, vagyis programjában kiemelt helyen szerepel a nagyvállalatok ellenőrzése és a szubszidiaritás elve. Egy normális baloldali párt elsősorban a teherviselők pártja, tehát a középosztályban gyökeredzik. Ez Magyarországon azt jelenti, hogy nyitott a nemzeti keresztény középosztály, a kistulajdonosi rétegek felé is. És ez azt is jelenti, hogy szavazatszerzési okokból nem kedvez abszurd módon az újratermelésben aktuálisan vagy strukturálisan részt nem vevő csoportoknak.
Egy normális baloldali párt képes és akar különbséget tenni a nemzeti és a nemzetközi tőke között. Vagyis természetesnek tekinti, hogy az állam a nemzeti tőke pártján áll és azt előnyben részesíti, ha az lehetséges. Egy normális baloldali párt nem jogfetisiszta, hanem az olyan jogrendszer híve, amely a társadalom igazságérzetén alapul, és nem a teljesen elvont jogelveken. Vagyis a jogot a társadalom eszközének tekinti érdekek és értékek érvényesítésére és áthagyományozására, nem pedig egy elvont igazságfogalom érvényesítésére.
Egy normális baloldali párt nemzeti alapokon áll, elkötelezett az állam szuverenitása és a nemzeti lét fenntartása mellett. Vagyis nemzeti identitással rendelkező emberek alkotják, akik komolyan veszik magyarságukat. Erre szerintem elég indok az internacionalizmus végtelen számú tragikus kudarca az elmúlt évszázadból. Egy normális baloldali párt, tanulva ideológiai elődeinek katasztrófák tömegét és tízmilliók halálát okozó tevékenységéből, nem támogatja a „társadalommérnökösködést”, a társadalom elvi-ideológiai alapon nyugvó erőszakos átalakítását. Ennek oka az, hogy eddig minden ilyen kísérlet ennek elméleti és gyakorlati lehetetlenségét igazolta.
Egy normális baloldali párt a kötelességek és jogok egyensúlyának talaján áll, vagyis sosem támogatja egyes embercsoportok ideológiai alapú pozitív vagy negatív megkülönböztetését vagy privilegizálását sem a jogaik, sem a kötelességeik tekintetében. Viszont nyilvánvalóan támogat, illetve ellenez viselkedéseket és életstratégiákat a társadalom érdekeihez való viszonyuk alapján. Egy normális baloldali párt a mindennapi élet normalitásának fenntartásában érdekelt. Vagyis soha nem folyamodik a minél rosszabb, annál jobb lenini elvéhez.
Egy normális baloldali párt szükségesnek tartja, hogy a nemzeti minimum alapvető kérdéseiben megegyezzen a többi politikai erővel és azokhoz az aktuális politikai érdekeitől függetlenül ragaszkodjon. Mert nemzeti minimum nélkül nem működhet egy demokratikus ország. Egy normális baloldali párt a nemzet részének tekinti az anyaországtól elszakított magyarokat és azok megmaradásáért mindent megtesz. Például azért, mert ha ezt a sorsközösséget felmondja, akkor egyértelművé teszi mindenki számára, hogy egy ilyen baloldali párt csak a szavazatszerzéshez kapcsolódó érdekei mentén politizál és nem nemzeti párt többé.
Egy normális baloldali párt nem antiklerikális és főleg nem kereszténységellenes. És különösen nem támogat idegen, agresszív vallásokat a saját országa történelmi hagyományaival szemben. Egy normális baloldali párt nem támogatja a biológiai nem erőszakos megváltoztatását társadalmi célként kitűző ideológiákat. Ugyanis minden esetben nagyon fontosnak tartja a társadalom hosszú távú érdekeit. Meg azért sem, mert az ilyesmi szimplán elmekórtani tünet (köznyelvileg marhaság).
Egy normális baloldali párt a családi közösségeken belül képzeli el az alapvető emberi lét mindennapjait és nem mesterséges entitások útvesztőiben (multinacionális vállalati szervezetek és NGO-k, virtuális közösségi terek, virtuális valóság stb.). Egy normális baloldali párt környezetvédő, de ezt a politikáját tudományos alapon építi fel, tehát nem alapoz az örökmozgó közeli feltalálására. Egy normális baloldali párt mindezekből kifolyólag erősebben kollektivista, mint minden normális jobboldali párt is, mert tudja, hogy csak identitásképző közösségek képesek fenntartani egy civilizációt. Egy normális baloldali párt tudomást vesz a demográfiai katasztrófáról. Vagy ha nem, akkor bejelenti legalább, hogy ő nem magyar párt többé.
Nem meglepő módon a fentiekben olyan evidenciák kerültek megfogalmazásra, amelyeket 15-20 évvel ezelőtt meg sem kellett említeni egy baloldali párttal kapcsolatban, mert az természetes volt.
Gyurcsány megjelenéséig ezeket az elveket még a szocialista párton belül is többé-kevésbé komolyan vették, ha nem is mindig nemzeti elkötelezettségből, hanem azért, mert pontosan tudták, hogy ezek nélkül a pozíciók nélkül az általuk megszerezni vágyott államhatalom is erősen meggyengül. Ezután lett program az európai baloldali pártok liberalizálása és a múlt identitásképző elemeinek relativizálása, aminek persze a társadalom teljes megsemmisítése majd valamiféle nagyvállalati falanszterrendszer kiépítése a végső célja.
A kérdés az, hogy egyáltalán hiányzik-e nekünk egy normális baloldali párt? A válasz az, hogy igen.
Egy ilyen párt ugyanis képes lenne stabilizálni a politikai rendszert és kizárni annak lehetőségét, hogy a politikai szélsőségesek hatalomra kerülhessenek. De a szélsőségesek alatt nálunk alapvetően nem a Jobbikot kell érteni, nemcsak vezetője új keletű „centrumirányú” ámokfutása okán, hanem azért sem, mert a Jobbik a legrosszabb napjaiban sem volt nacionalistább, mint sok kelet-európai baloldali centrumpárt. És kormányzóképesség dolgában épp annyira gyengén áll, mint a középosztálybeli támogatókban; megerősödésében nemcsak a választási rendszer korlátozza, hanem a magyar választók politikai szokásai is. Nálunk a mindenkori antinacionalista, magyarellenes szélsőségesek hatalomból történő kizárása lenne egy normális baloldali párt feladata.
Ugyanis a korábban az SZDSZ-ben csoportosuló, mostanra a liberalizmust a nácizmusig és a bolsevizmusig torzító szűk gazdasági és politikai elit fenyegeti a legjobban a nélküle egyébként kifejezetten kiegyensúlyozott magyar politikai rendszert. Az az érdekes, hogy szavazói még csak lennének ennek a normális baloldali politikai gondolkodásnak, de az értelmiség és az ilyen módon politizálni akaró emberek hiányoznak ennek a tömegnek az éléről. Azért, mert döntő többségük a Fidesz támogatója inkább, ugyanis a magyar politikai hagyomány alapvetően centrum- és nyugalompárti. És persze az MSZP és a liberálisok mindent megtettek, hogy egy nemzeti baloldal ne jöhessen létre. Ezért tehette meg a Fidesz, hogy a centrum baloldaláról is szerez szavazókat, és akár még további tartaléka is lehet ott.
A népszavazás eredménye alapján legalább négymillió olyan szavazópolgár valószínűsíthető, aki vészhelyzetben a nemzeti politika mögé áll. A közös nevezőjük, legyenek jobboldaliak vagy baloldaliak, az, hogy nem akarnak egy elmebeteg liberális diktatúrában élni.
A szerző szociológus