Régi kifogás a jobboldalon, hogy a baloldal hadilábon áll a nemzeti ügyekkel, érzéketlen a határon túli magyar kisebbségekkel kapcsolatban.
Az Ukrajna által a napokban hozott, a kisebbségek anyanyelvi oktatását korlátozó törvény kapcsán Stumpf András hívta fel rá a figyelmüket, hogy itt a lehetőség ezen általános vélekedés megcáfolására.
Az ötlet jó volt, és egészen gyorsan beleálltak a kivitelezésbe is. A baloldali pártokat tömörítő Közös Ország Mozgalom az Alkotmány utcában felállított Agórára szervezte meg a tüntetést Szolidaritási demonstráció a kárpátaljai oktatásért címmel.
Nagyon helyes; ez egy össznemzeti ügy, amelyben minden, amúgy egymással harcoló politikai erőnek egységes álláspontot kell(ene) képviselnie.
Bár a jogsértésekre máskor oly kényes civil szervezetek, a Helsinki Bizottság, az Amnesty International, a Társaság a Szabadságjogokért és a többiek honlapjainak tanúsága szerint még ezekben a pillanatokban is a bahreini és mianmari kisebbségek helyzete vagy épp az Auróra nevű gender- és kendermenyország sorsa volt számunkra, magyarok számára a legégetőbb kérdés, legalább a baloldali pártok mutattak némi affinitást az Ukrajnában élő magyar kisebbségek ügyében.
Az Agóra népszerűségével, látogatottságával kapcsolatban, amint az várható volt, már korábban számos élcelődő megjegyzés látott napvilágot a jobboldali sajtóban, de ne legyünk igazságtalanok: például a Szrgya Popoviccsal folytatott beszélgetésre, amelyen frissen megjelent könyve kapcsán adott útmutatókat a forradalomhoz, gyakorlatilag meg is telt a helyszín. A baloldal tehát, ha számára fontos ügyekről van szó, igenis simán képes néhány száz ember megmozgatására.
A Kárpátalján élő jelenlegi, az összes, határon túli magyar kisebbség közül messze a legrosszabb helyzetben lévő honfitársaink ügye 80-150 résztvevőt vonultatott fel. Nagy részük nyugdíjas volt, a baloldali fiatalok ezek szerint szolidárisabbak például egy amerikai egyetemmel, mint a külhoni magyarokkal. Az ötven alattiakat elsősorban a jelenlévő újságírók képviselték, illetve azok a jobboldaliak, akik elmentek megnézni, mit hoz össze a baloldal egy olyan ügyben, amelyben ez idáig nem volt semmilyen gyakorlata.
A beszédekben nagyon hamar előkerült a baloldali megmozdulások standard, visszatérő eleme, az obligát orbánozás és putyinozás, ami picit furcsa, hiszen talán inkább a porosenkózásnak lett volna némi létjogosultsága. Igaz, ami igaz, Bokros Lajos végül is az ordítozás során említett valamit Porosenkóról is; konkrétan azt, hogy ő majd beszél vele.
Bokroson kívül (aki a szandál-zokni kombinációt ezúttal elhagyta) többen is felszólaltak, a legfontosabb dolgokat a helyszínen egyébként meglehetősen tájidegen Stumpf András mondta, hangsúlyozva, hogy a megjelentek létszámától függetlenül fontos esemény ez, ahol ha csak egy kellemes teadélután formájában is, de egy pillanatra megvalósult a nemzeti egység.
Milyen kár, hogy nem voltak többen! Ha ezt a tüntetést a jobboldal szervezi, borítékolható lett volna a több tízezres létszám. Oké, a jobboldal formálisan nyilván nem vesz részt a baloldali pártok rendezvényén, de akkor miért nem jöttek el maguktól a jobboldali szavazók? Hiszen ez az ügy nekik is fontos… Nos, vigyázzunk azért az ilyen olcsó lózungokkal. Ha mondjuk, a muszlim országokban tapasztalható homofóbiával, a háztetőkről ledobálásokkal szemben szervezne tüntetést a jobboldal, Bayer Zsolt és Jurák Kata szónoklataival, arra sem menne el egyetlen balos sem (maximum sípolni).
Nagyon szép, hogy a baloldal kiállt emellett a fontos ügy mellett, Stumpf Andrásnak óriási gratula az ötletért, de talán nem kellett volna a baloldalnak huszonhárommilliórománoznia meg oly hosszú időn át a teljes érzéketlenségre, sőt ellenségességre kondicionálnia a szavazóikat a határon túli magyarsággal szemben. Mert így ez a megmozdulás egyelőre nagyon kevés és nagyon hiteltelen.
Ami pedig az esemény sajtóvisszhangját illeti, a tüntetésekről máskor oly lánglelkűen beszámoló, sok esetben élőben, percről percre közvetítő Index, 444, HVG, 24.hu és társaik ismét csúfosan leszerepeltek. Náluk sokáig egy betűt nem olvashattunk a rendezvényről, van olyan média, ahol azóta sem. Persze nehéz helyzetben vannak, hiszen a határon túli magyarok ügye ellentétes mindazzal, amit mindig is képviseltek, összeegyeztethetetlen az általuk tolt narratívával, a szavazók eddigi befolyásolásának irányával.
Ráadásul marha ciki is lett volna megmutatni a létszámot, hiszen itt még a szokásos néhány száz ember sem gyűlt össze, akiket az eddigi tüntetéseken lehetett úgy fotózni, hogy tömegnek látsszanak. Úgyhogy az Index és társaik, a máskor oly büszke „őrkutyák” most inkább kutyagumivá váltak a fűben, úgy lapítottak.
A szerző a Karc FM szerkesztő-műsorvezetője