Nyugat-Európában vagy Észak-Amerikában nem számít kivételes jelenségnek, ha nemcsak egyetemi hallgatók, de középiskolai diákok is utcára vonulnak, sok esetben oktatási-nevelési problémák miatt. A gyülekezési jog magyarországi történetében a múlt pénteken tartott tüntetés az első, amelyet középiskolai diákok egy csoportja szervezett a „diákok túlterheltségének csökkentése” érdekében. Magyarország alaptörvénye kimondja, hogy mindenkinek joga van a békés gyülekezéshez.
A gyülekezési törvény értelmében a demonstráció szervezője bármely magyar állampolgár, így a 18. életévét be nem töltött középiskolai diák is lehet. Az a tény, hogy középiskolai diákok is élnek a gyülekezéshez fűződő alapjogukkal, a magyar demokrácia jövője szempontjából kifejezetten üdvözlendő.
Jogilag viszont kifogásolható, hogy a tüntetés szervezői, illetve a diáktiltakozást támogató – balliberális kötődésű – Független Diákparlament képviselője azt kérte a diákoktól, hogy a péntek délutáni tüntetést megelőzően, aznap délelőtt ne menjenek iskolába.
Az alaptörvény értelmében a tankötelezettség kizárólag az általános iskolai, alapfokú oktatásra terjed ki, a magyar állam viszont köteles biztosítani az ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú oktatás lehetőségét. A tankötelezettség, illetve a kötelező iskolai órák látogatási kötelezettségének részletes szabályait a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény írja elő. Az általános tankötelezettség kizárólag a 16. életévét be nem töltött tanulókra terjed ki, ők e kötelezettségüket középfokú oktatási intézményben is teljesíthetik.
A kötelező iskolai órák, foglalkozások látogatási kötelezettsége azonban valamennyi olyan tanulóra kiterjed, akik részt akarnak venni a középfokú oktatásban. Az, hogy a diákok távolléte konkrét esetben igazolt vagy igazolatlan-e, az adott oktatási intézmény házirendjén, illetve a tanárok, osztályfőnökök egyedi döntésén múlik.
Az, hogy a diákparlament képviselői a délutáni demonstrációt megelőző péntek délelőtti tanítási napon a diákokat a tanóráktól való távollétre szólítják fel, ahhoz hasonlítható, mint amikor a szakszervezetek a jobb munkakörülmények elérése végett sztrájkra hívják a dolgozókat.
Az alaptörvény és a sztrájktörvény lehetővé teszi, hogy a munkavállalók érdekeik védelmében együttesen lépjenek fel, beleértve a munkabeszüntetés jogát is. A középiskolai diákok azonban nem munkavállalók, nem tartoznak sem a munka törvénykönyve, sem a közszolgálatban dolgozókra vonatkozó valamely törvény szabálya, hatálya alá.
Tekintettel arra, hogy a középiskolai diákok nem tekinthetők munkavállalónak, a hatályos magyar jogszabályok a diáksztrájkot nem teszik lehetővé. A fentiek miatt azok a diákparlamenti képviselők, akik a diákokat kvázi sztrájkra szólították fel, jogellenes magatartást követtek el.
Néhány szót a diákok követeléseiről. A diákok túlterheltsége létező probléma, a nulladik órák eltörlése mind a tanárok, mind a diákok kipihentsége szempontjából megfontolandó. Az a diák, aki szorgalmas tanulás mellett megfelelően kialudta magát, jobban tud teljesíteni.
A nyelvtanítás, különösen az angol nyelv tanításának módszertani reformja, a kommunikációs készségre alapozó interaktív nyelvtudás fejlesztése szintén támogatandó. A memoriter, a szó szerinti tanulás csökkentése viszont több hátránnyal járna, mint előnnyel.
A XIX. században és a XX. század első felében, amikor a modern informatikai eszközök nem álltak még rendelkezésre, a diákok nagy mennyiségű memoriteranyagot, köztük akár latin és ógörög nyelvű szöveget is tanultak. Nagyszüleink kiváló emlékezőképessége nem utolsósorban a sok verstanulásnak köszönhető.
Gyermekeink tanulási képességét, fantáziáját viszont jelentősen ronthatja, ha a betűket még nem ismerő, olvasni nem tudó óvodás gyerekek az okostelefonokkal játszanak ahelyett, hogy társas készségeiket fejlesztenék. Az okostelefonok ezzel szemben az általános iskola felső tagozatában tanulást segítő kommunikációs eszközként már segíthetik a tanár munkáját.
A diáktüntetés szervezőinek követelései közül a leginkább abszurd a XXI. század követelményeinek megfelelő korszerű, gyakorlatias tudás követelése – összhangban a gazdasági kamara vezetőjével és a munkáltatók képviselőivel.
Kedvenc filmjeim egyike a Robin Williams remek alakításáról nevezetes Holt költők társasága, amelyben a gyakorlatias életre nevelő, szigorú, Boston környéki elit gimnáziumba érkezik egy, a romantikus költészetért lelkesedő, a diákokat saját versek írására kérő lelkes irodalomtanár, John Keating.
A mai diákok Keatinget kergetnék el a túl részletesen tanított, „elavult” XIX. századi irodalommal, romantikával, memoriterrel együtt, és kizárólag a munkáltató által megkövetelt, gyakorlatban is alkalmazható tudásanyag átadását követelik. Aldous Huxley Szép új világát.
Ne hagyjuk! A művészetek, az irodalom, a hazaszeretetet és az európai kulturális identitást biztosító történelem tanítása nem mellőzhető. Az pedig, hogy egy adott tárgyat mennyire szeretnek majd a diákok, alapvetően a tanár személyiségén múlik.
A szerző alkotmányjogász