Elég abszurdnak tartom Heincz Barnabás azon vádjait, miszerint a Független Diákparlament (FDP) társszervezésében megvalósult sokezres múlt pénteki diákdemonstrációt politikai megrendelésnek minősíti (Diákok politikai megrendelésre, Magyar Idők, január 22.).
Na, de nem azért reflektálok a cikkre, hogy megmutassam, én is tudok cinikus lenni; vegyük sorra írása állításait! A Ne menj suliba! – egyébként nem új keletű, hisz tavaly februárban is volt hasonló, akkor szülői szervezéssel – nem lógás.
Egyrészt, ha csupán lógni akarna valaki, úgy gondolom, azt nem tízezres Facebook-esemény és ekkora médiafigyelem közepette tenné.
Továbbá, ha úgy gondolod – diáktársamként engedd meg a tegező formát –, hogy ez csupán lógás, akkor vélhetően a munkakerülést sem tudod megkülönböztetni a sztrájktól. Abba most bele sem mennék, hogy ezt követően vélhetően te leszel az első, akit diploma után halálig kihasználnak a munkahelyén, de azért lásd a különbséget.
Egy sztrájk, ebben az esetben a Ne menj suliba!, egy egyszeri, jól érthető és világos figyelemfelhívás. Mindezért senki nem részesülhet retorzióban; tudjuk, hogy igazolni kellett, ez meg is történt. Aki nem tudott részt venni, azok közül is rengetegen ott voltak a délutáni – tanítási idő után tartott – demonstráción.
A szervezőkről jogod van azt feltételezni, hogy nem tudnak semmit a jelenlegi oktatás problémáiról. Ami azért meredek állítás, hiszen nem hiszem, hogy személyesen ismered az összes szervezőt, akik közt vannak középiskolások, egyetemisták, egyikünk győri, én szegedi vagyok, van szekszárdi stb.
Ám a Független Diákparlament online, demokratikus képviselő-választásán részt vevő összes diákról és mindenkiről, akik az így bekerült képviselőknek elmondták a problémáikat, továbbá arról a minimum ötezer emberről, aki ott volt velünk az Alkotmány utcában, nincs jogod.
Mérhetetlen elitizmusra vall, hogy te egyedül jobban tudod, mik az oktatás problémái, mint több ezer diáktársad, és azáltal, hogy egyetlen pontunkat felületes elmondás után kivitelezhetetlennek minősíted, természetesen a hosszan kifejtett pontot eltorzítva – ezt hívják mellesleg szalmabáb-érvelési hibának –, még nem reagáltál a többi 79 pontunkra. (Mondjuk ezzel már eggyel több pontra reflektáltál, mint az Emmi, de ettől még hadd ne bontsak pezsgőt!)
A demonstráció az oktatási kormányzat jelenlegi, a diákokat abszolút figyelmen kívül hagyó működésével szemben kritikus volt, igen. Egy diákképviseletnek az a feladata, hogy az oktatás irányításával szemben a diákság érdekeit képviselje.
Ettől az FDP nem kormányellenes, egyrészt mert általános politikai kérdésekben nincs közös álláspontunk (biztosra mondom neked, hogy sokszínű képviselői körünkben találsz a kormányoldalhoz húzó embereket is szép számmal), kizárólag magukat a döntéseket minősítjük, teljesen indifferens számunkra, hogy azt az illetékest, aki hozta, hogy hívják és milyen színben politizál.
A lényeg, hogy az általa meghozott döntés a diákok számára hátrányos (mint például a szakgimnáziumi érettségi tavalyi jogsértő gyakorlata) vagy előnyös (mint az üdvözlendő módon ingyenessé tett nyelvvizsga); ennek megfelelően alakítjuk ki véleményünket az intézkedésről.
A rendezvényünkön arra kértünk mindenkit, hogy ne hozzon magával pártzászlót. Nagy örömünkre ezt minden párt betartotta, legalábbis én egyet sem láttam, bár a színpadról nem látszott a tömeg vége – ebből is az látszik, hogy „érdektelenségbe fulladtunk” ugyebár.
Egy közterületen tartott demonstrációról nyilván nem tilthatod ki a pártok politikusait, ha magánemberként el akarnak jönni a demonstrációdra, egyetértenek azzal, nem állíthatsz fel beléptetőkaput, hogy csak az jöhet be, aki bizonyítani tudja, hogy egyik hazai pártnak sem tagja.
A CEU-n, illetve egészen pontosan konferenciaközpontjának egyik termében valóban tartottunk plenáris ülést még jóval az ezzel kapcsolatos vita kibontakozása előtt, és fizettünk is érte terembérletet.
Tisztázzuk a Friedrich Ebert Alapítvány támogatását is! Az alapítványnál körülbelül fél éve pályázott az FDP, és akkor nyertünk is támogatást az akkori országos diákfórumunk és plenáris ülésünk megtartására. Ez teljesen transzparens volt, az összeget kizárólag erre költhettük el, és eszközvásárlásra, terembérletre stb. fordítottuk. Ebből a pénzből egy fillért nem költöttünk a tüntetésre.
A nevezett alapítvány egyébként szabadtéri rendezvényekre egyáltalán nem ad forrást, pláne nem demonstrációkra. Továbbá – és ez vonatkozik Bojár Gáborra, más magánszemélyekre és civil szervezetekre is – az FDP minden támogatást csak úgy fogad el, hogy a tartalomba az adományozó semmilyen módon nem szól bele, és ez mindig így történt.
Ha másképp lenne, én lennék az első, aki felállna a szervezetből. Egyébként ez is csak azt mutatja, nem áll mögöttünk semmilyen nagytőkés vagy (ex)oligarcha, ugyanúgy pályázatokból és kisebb adományokból tudunk forrást szerezni, mint bármely más civil társaság.
Diákképviseletünk munkája nem céltalan. Talán nem tudsz róla, de az FDP már négy éve létezik, Magyarország legnagyobb, valóban független, civil, önszerveződő diák-érdekképviselete.
Minden régióból a kistelepülésektől a fővárosig és minden iskolatípusból gyűjti össze a diákok véleményét, hogy a problémákat és az azokra kidolgozott javaslatokat eljuttassa az oktatási kormányzatnak. Így született meg a 2016/2017-es tanévben is – harmadik évünkben – az általad is olvasott, jelen esetben nyolcvan pontból álló komplex javaslatcsomag.
Ezen a választáson idén körülbelül hatezren vettek részt, és a szám évről évre nő. Mindenki, aki szavaz, nemcsak a saját, de iskolája problémáit mondja el, így az érintettek számát nyugodtan beszorozhatod ötvennel, de akár ötszázzal is.
De nem is mennék bele a számháborúba. Ha te egyedül jogosnak érzed megmondani, mely szervezet többévnyi munkája céltalan és értelmetlen, akkor sok ezer diáktól, kérlek, ne vitasd el azt a jogot, hogy ugyanígy kifejezzék akaratukat, véleményüket!
A szerző a Független Diákparlament kommunikációs koordinátora,
a diákdemonstráció egyik szervezője
A csendes többséget kellene megszólítani
A Magyar Időkben megjelent véleménycikkem után Tarnay Kristóf fentebb olvasható reflexiója nyugtalanító állításokat hagy maga után.
Szeretném hangsúlyozni, hogy már egy évvel ezelőtt sem volt szimpatikus a tüntetés azon formája, amely arra szólítja fel a diákokat, hogy ne menjenek iskolába. Bár ez a szülők által kezdeményezett figyelemfelhívás volt, egy precedens nem legitimálja a demonstráció ezen módját. Ne úgy próbáljon az FDP támogatást felmutatni, hogy a lógó tömeget használja fel. Sajnos azoknak a diákoknak a többsége, akik nem mentek iskolába pénteken, azt sem tudja, hogy mi okból hagyta ki aznap az iskolát. Ezt személyes környezetemben is tapasztaltam. Az FDP tüntetésének időpontja ellenben teljesen megfelel az elvártaknak, mivel az a tanítási idő után kezdődött.
Az FDP képviselői közül nagyon sok embert ismertem régen és most is. Nem véletlenül fogalmaztam meg az állításaimat. Bár nem ismerem személyesen az összes szervezőt és FDP-képviselőt, a kiadott javaslatcsomag az FDP állásfoglalását tükrözi ugyanúgy, ahogyan a vezetőség televíziós szereplései és azoknak a minősége. Szeretném Tarnayt kijavítani, mivel a legmagasabb becslés is maximum 2500 tüntetőről ír, nem pedig a mesebeli ötezer főről (vagy még többről), ami egy kormányellenes demonstrációhoz még mindig kevés, és megemelt hangerővel sem pótolható. Ezenkívül kiemelném: lehet, hogy tisztában vannak a résztvevők az oktatásunk bizonyos problémáival. Ám amikor olyan mondatok hangzanak el egy videóriport során, hogy a vektorok és a másodfokú egyenletek oktatása felesleges, vagy hogy túlterhelt a diák, mert az emelt számú történelemórán tudni kell, hogy ki mit mikor és miért csinált, akkor kétségeim támadnak az általános tájékozottság és a tananyag radikális csökkentésével kapcsolatban. Az FDP pontjaiban kétségkívül vannak jó elemek, azonban a 80 pont nagy része még mindig szakmaiatlan, és nem alkalmas a magyar közoktatás pozitív irányú befolyásolására.A kormányellenességet illetően megkérdezném, hogy hol említették a jelenlegi kormány fentebb említett pozitív döntéseit a tévészereplések során? Mindig csak negatív kritika érkezett, a problémák demagóg és hangulatkeltő ábrázolása.
A tüntetés során nem kell kapukat felállítani, hogy megszűrjük a résztvevőket pártok és vélemények alapján, azonban szeretném kiemelni, hogy Juhász Péter főállású politikus, Niedermüller Péter pedig főállású EP-képviselő, ebből kifolyólag közszereplők, nem pedig odatévedt jámbor nézelődők. Politikus esetén nincs magánemberi minőség. Ha tehát a Független Diákparlamentből a független jelző igaz lenne, akkor ügyelnének arra, hogy ne mutatkozzanak aktív ellenzéki közszereplőkkel.
Ezenkívül köszönöm, hogy megannyi állításom közül egyet sem cáfolt. Inkább megerősítette őket. Ide értem a Német Szociáldemokrata Párt pénzét (egy szóval sem említettem, hogy az a pénz a tüntetésre lett volna költve); a mutatkozást aktív politikusokkal; a CEU-n tartott plenáris ülést, amelyre ősszel került sor (a CEU–kormány-vita már májusban elkezdődött!), ezzel egyértelmű politikai üzenetet közvetítve a vitában foglalt álláspontról. Azzal is tisztában vagyok, hogy az FDP négy éve létezik, ismerem a képviselő-választás menetét és a döntési mechanizmusait. Köszönöm szépen, de ezeket nem kell bemutatni. Szeretném kiemelni, hogy nem szeretném az FDP munkáját semmissé tenni, a diákmegmozdulás eredményeit lekicsinyíteni, de amíg azon az oldalon a hangos kisebbség foglal helyet, valahova a csendes többségnek is le kellett ülnie. A csendes többséget pedig eddig senki nem szólította meg.
Végül pedig feltennék pár költői kérdést. Ugyan melyik kormánynak lenne célja a XXI. században az, hogy oktatási rendszerével használhatatlan munkaerőt teremtsen, lenullázva annak jövőbeni piacképességét, versenyképességét, sokoldalú hozzáértését? Ha a diákparlament szerint tényleg ez a helyzet, akkor miért ilyen megosztó, az eredeti szándékkal ellentétes hatást kiváltó módon demonstrálja azt? Egyértelmű politikai állásfoglalást kinyilvánítva? Milyen érdekképviselet lehet egy olyan diákszervezet, amely diáktársát egy eltérő vélemény miatt nyilvánosan gyalázza és hazugnak titulálja? Mennyire lehet túlterhelt egy olyan diák, aki naponta három és fél-négy órát lóg az okostelefonján? A válaszokat mindenki adja meg maga.
Heincz Barnabás