A balliberális oldal prominensei igen gyakran a Közép-európai Egyetemet (közismert nevén a CEU-t) Magyarország legjobb egyetemének minősítik. Ilyen kijelentést tett Kunhalmi Ágnes, az MSZP budapesti elnöke az ATV Egyenes beszéd című műsorában még 2017 októberében. Nem sokkal korábban pártjának elnökhelyettese, Gőgös Zoltán mondta ugyanezt az említett intézményről. Mint egyetemi professzort, érdekelt, mire alapozták véleményüket. Ennek kapcsán a következő kérdések merültek fel bennem az említett politikusokról.
Tudtommal Gőgös Zoltánnak nincs egyetemi végzettsége, csak két főiskolai. Kunhalmi Ágnes pedig már akkor az MSZP oktatáspolitikusának nevezte magát, amikor a nyelvvizsga híján még meg sem volt a diplomája.
Milyen alapon tartják magukat kompetensnek a nevezett baloldali politikusok – és hozzájuk hasonlóan mások is – a hazai felsőoktatás értékelésével kapcsolatos ex cathedra kijelentések megtételére? A CEU-n nincsen természettudományi, műszaki, orvostudományi, állatorvos-tudományi, vagyis ténylegesen fajsúlyos kar, szemben a hazai, élvonalbeli egyetemekkel. A kamuszakok és az ott előadott tananyag, például a genderelmélet, a homoszexualitás és más, hasonló témák túldimenzionált kezelése, valamint az egyéb „puha” tárgyak oktatására épülő karok alapján lehet e piedesztálra emelni egy felsőoktatási intézményt?
Amikor a kérdéseimet, felvetéseimet feltettem, az MSZP elnökhelyettese érdemi válaszok helyett a szokásos balliberális, illetve az utóbbi időben a Jobbik által használt ellenzéki panelekkel válaszolt. Mindannyian ismerjük, hogy ha a mai ellenzék képviselői kifogynak a tárgyszerű érvekből, akkor előállnak a mostani kormánykoalíció, illetve a hozzá köthető személyek vélt korrupciós ügyeinek a felemlegetésével, amelyeket természetesen nem tudnak bizonyítani. Ugyanakkor Tocsik Mártától Hunvald Györgyön, Hagyó Miklóson, Simon Gáboron, Czeglédy Csabán át már fennakadt az igazságszolgáltatás hálóján jó néhány frekventált baloldali személy.
Visszatérve a CEU-hoz, Orbán Viktor miniszterelnök a probléma lényegét mondta ki, amikor kifejtette Soros György, az általa létrehozott egyetem, az álcivil szervezetek, az EU egyes politikusai és a hazai ellenzék által kötelezővé tenni kívánt migránsbefogadás közötti összefüggéseket. A CEU, illetve annak megítélése, helyzetének átfogóbb jellegű értékelése szükségessé teszi annak egy tágabb körű kontextusba helyezését. Nevezetesen a jelenlegi hazai felsőoktatás főbb jellemzőinek, oly sok neuralgikus pontjának a részletesebb bemutatását, felvillantva egyben a megoldási lehetőségeket is.
A jelenlegi állapotokról röviden csak annyit: a hazai felsőoktatás több, elsősorban fajsúlyosnak nem nevezhető képzési területen a piaci igényeket messze meghaladóan túlméretezett. Ezért szükség volna karcsúsításra, amelyet még a 2010-es országgyűlési választások előtt egy interjúban Mesterházy Attila, az MSZP akkori elnöke is szükségesnek nevezett. Ennek ellenére – bár a kormány mindent megtesz azért, hogy versenyképessé tegye a hazai felsőoktatást – az ellenzék minden szakmai alapot nélkülözően, a reformok kapcsán folyamatosan a felsőoktatás tönkretételéről kántál.
A rendszerváltást követően a teljesen elhibázott 1993-as felsőoktatási törvény egy torz intézményi, és abból következően a piaci igényekkel nem adekvát oktatási struktúra létrejöttét eredményezte. Ennek a káros hatásait csak fokozta Magyar Bálint minisztersége alatt a bolognai rendszer adott formájú bevezetése, valamint a PPP-beruházások engedélyezése. Ennek következtében hatalmas adósságállomány zúdult a magyar felsőoktatásra és rajta keresztül az államra, amelyet a mostani kormány rendezett. Ezek káros következményei mind a mai napig hatnak.
A munkaerőpiac valódi igényeit messze meghaladóan, gombamód szaporodtak az olyan karok és szakok, amelyeknek a létrehozása, valamint a működtetése összességében jelentős pénzügyi erőforrásokat von el a fontosabb képzési területektől. Az előbbiekből következően az sem véletlen, hogy hazánkban új orvostudományi, állatorvos-tudományi, természettudományi, valamint kevés kivételtől eltekintve fajsúlyos műszaki karok sem jöttek létre a szocialista–szabad demokrata kormányok idejében.
Bár a CEU bizonyos értelemben kívül esik a hazai felsőoktatás rendszerén, oktatási struktúráját illetően rá is vonatkoznak az előbbi megállapítások. Soros György egyetemére alapvetően a puha karok és a kamuszakok dominanciája jellemző. Az pedig már egy külön téma, hogy milyen szempontok alapján válogatják össze a nevezett egyetem oktatóit. Göncz Kingától Meszerics Tamás LMP-s európai parlamenti képviselőig csak úgy hemzsegnek ott a nagyobbrészt jelentős szakmai/tudományos súly és múlt nélküli, balliberális politikai és világnézeti alapon álló oktatók. Egy nemzeti, keresztény szemléletű egyetemi tanár alkalmazása náluk szóba sem jöhet.
Az elmondottak alapján egyértelműen kijelenthető, a CEU úgy a szellemiségét, mint az oktatói gárdájának a megválasztását illetően diszkriminatív és kirekesztő. Egy ilyen intézményt – figyelembe véve még az említett kari struktúráját, valamint az oktatói gárdájának zömére jellemző szakmai minőséget – semmi esetre sem lehet az ország legjobb egyetemének nevezni!
Mellesleg a keresztény-konzervatív befolyásoltsággal egyáltalán nem vádolható nemzetközileg elismert intézetek, szervezetek rangsoraiban több hazai egyetem is megelőzi a CEU-t. A CEU körüli viták – bár erről sokan szívesen elfeledkeznek – kétségkívül kapcsolatba hozhatók az egyetem által a balliberális kormányok idején megszerzett jogtalan, privilegizált helyzet elvesztésével. Magyar Bálint SZDSZ-es miniszter regnálásának az idején Soros György ugyanis olyan megállapodást köthetett az akkori MSZP–SZDSZ-kormánnyal, amely szerint a milliárdos tőzsdespekuláns által az egyetem működésére fordított összeget a magyar állam megduplázta.
Ennek következtében Soros György fajlagosan – például egy diákra vetítve – több pénzt tudott fordítani a CEU-ra, mint a magyar állam egy hazai felsőoktatási intézményre, vagyis két legyet ütött egy csapásra. Egyrészt alaposan megcsapolhatta a hazai költségvetést, másrészt a CEU az oktatóknak és a hallgatóknak egyaránt kedvezőbb feltételeket tudott biztosítani az állami fenntartású egyetemeknél. Ezt a jogtalan, a magyar államot hátrányosan érintő helyzetet számolta fel az Orbán-kormány, ami az egyetemnek a kormánnyal hosszú évek óta tartó szembenállásának egyik fő oka.
Nem szabad szó nélkül elmenni amellett a tény mellett sem, hogy a CEU Soros Györgynek köszönhetően jelenleg is sokkal jobban meg tudja fizetni az oktatóit, mint a hazai felsőoktatási intézmények. A mézesmadzag tehát adva van azoknak, akik még több pénz érdekében elvtelen módon hajlandók magukat eladni – adott esetben a meglévő állami egyetemi státusuk és jövedelmük megtartása mellett! – e balliberális felsőoktatási intézménynek. Mindezzel hozzájárulnak a CEU szakmai, morális és politikai értelemben vett legitimálásához is.
A nevezett intézmény jogi státusa körüli viták kormányzati oldalról egyelőre jegelve vannak, azonban a várható rendezést követően is maradnak olyan kérdések, amelyekre a választ a politikának kell majd megadnia.
A szerző egyetemi tanár