Különös egybeesés, hogy Michel Houellebecq francia író Behódolás című regénye 2015. január 7-én, a Charlie Hebdo folyóirat szerkesztőségében elkövetett mészárlás napján jelent meg. A könyv, amely 2022 Franciaországában játszódik, jó úton van afelé, hogy egy olyan remekművé váljon, amelyben a valóság megelőzi a képzeletet. A Behódolás kerettörténete Franciaország iszlámosításáról szól, amelynek során a Muzulmán Testvériség vezetője a választásokon megszerzi az államelnöki tisztséget, majd felszámolja az európai demokrácia jogi kereteit, elsorvasztja a világi oktatást, eltörli a nemek közötti egyenlőséget és engedélyezi a többnejűséget.
Ma már az unióban sokan attól tartanak, hogy hamarosan megvalósulhat az író negatív utópiája, de nemcsak egy ország vonatkozásában, hanem egész földrészünket illetően.
Ezért aztán érthetetlen az a paranoia, ami miatt az uniós országoknak a brüsszeli és merkeli diktátum szerint kötelező lenne befogadnia felső korlát nélkül a muszlimokat, miközben ők teljes egyetértésben vannak afelől, hogy országainkat be kell hódoltatni az iszlámnak, és ezt a szándékukat nem is rejtik véka alá.
Az európai imámok egyértelműen és teli torokkal hirdetik az unióban élő muszlimoknak: „Alkalmazkodjatok, de ne integrálódjatok!” Ahhoz, hogy ebből a csapdahelyzetből megmenthessük Európát, először meg kell mentenünk azoktól a balliberális országrontóktól, akik veszélyeztetik kontinensünket. Először azoktól a balliberális politikai vezetőktől kell megmenteni földrészünket, akik integrációs és asszimilációs szándék nélküli illegális bevándorlók millióit engedték be és engedik beözönleni Európába.
Az évek során egyértelműen bebizonyosodott, hogy a muszlimok a befogadó országok törvényeit nem tartják magukra nézve érvényesnek és kötelezőnek. Az őshonos lakosokat lenézik, sőt megvetik, de a szociális juttatásokat azért az utolsó eurócentig kipréselik belőlük. Mindehhez hozzájön még a demográfiai háborúnak nevezett jelenség, amelyben Európa igencsak vesztésre áll.
Így aztán egészen az utóbbi hónapokig a szekularizált unió nyugati fele alvajáró vezetőikkel együtt tehetetlenül állt szemben a nála lényegesen erősebb és tudatosabb közösségiidentitás-hagyományokat képviselő muszlimokkal. Az unión belüli mainstream neoliberális ideológiát képviselő balliberális brüsszeli elit Jean-Claude Junckerrel és Martin Schulzcal az élen, elmeroggyant és hazug sajtójukkal egyetemben csak bambán és zavarodottan reagált, amikor a saját nihilizmusukkal szemben erősebb hitet, illetve ideológiát képviselők térhódításával szembesült.
Sőt, a tolerancia és szolidaritás nevében az addig még nyomokban létező egészséges nemzetállami önvédelmi reflexeket is igyekeztek tudatosan elsorvasztani. Büszkén elmondhatják magukról: már annyira toleránsak vagyunk, hogy e magasztos eszme jegyében még önmagunkat is megszüntetjük. Egy népet, egy nemzetet, akár egy földrészt meg lehet menteni a pusztulástól, de a szélsőséges balliberális uniós elitet nem lehet megmenteni önmagától. Viszont Európát meg kell menteni tőlük!
Bármilyen bátornak kívánnak látszani a brüsszeli politikusok a politikai korrektség üvegházában nevelt retorikájukkal, politikai autizmusuk miatt fel sem merik tenni azokat a kérdéseket – és életidegen politikájukból is hiányoznak azok a megközelítések –, amelyeknek többek között arra kellene irányulniuk, hogy miért is késik az iszlám világ racionális hangja.
Vagy miért nem történik meg egyszer sem a muszlim országok vezetőinek és közösségeinek egységes, nyilvános és határozott elhatárolódása az iszlám terrorizmustól és azzal együtt annak ideológiai alapjától, amely az iszlám azon úgynevezett jogára hivatkozik, hogy a „hitetlenek” ellen a legkegyetlenebb brutalitással, akár lefejezésekkel és keresztre feszítésekkel is lehet és kell harcolni? Kisebb békés muszlim közösségek néha ugyan megnyugtató üzeneteket küldenek az európaiaknak, hogy a terrorista dzsihadisták csak egy szűk kisebbséget képviselnek, de arról soha nem beszélnek, hogy mégis mekkora kisebbségtől is kellene akkor félnünk. Többmillióstól? Láthattuk, hogy még néhány tucat is sok!
Az iszlám államok politikai és vallási vezetőinek a nyugati világ vezetői még soha nem merték feltenni nyíltan a kérdést, hol maradnak részükről azok a belülről megtenni szükséges intézkedések, amelyekkel bizonyíthatnák, hogy ők is keresik a megoldást és a választ, miért is őrli fel a radikális fundamentalizmus a muszlim világot, és miért exportál a radikális iszlám Európába egyre több erőszakot.
Ugyanakkor az öngyilkos balliberális nyugati rezsimek a politikai elmebaj legtisztább tüneteit produkálják, amikor bár megtehetnék, de saját hazájukban nem tiltják be a mohamedán terrorszervezeteket. Nem tiltják be a szalafista mozgalmakat (ultrakonzervatív ortodox szélsőséges irányzat), Németországban például szabadon hirdethetik magukat.
Nem állítják le a terrortámogatástól gyanús banki átutalásokat, nem blokkolják a terrorista szervezetek internetes szervergépeit és nem korlátozzák, nem utasítják ki (egy-két látványos kivételtől eltekintve) azokat az imámokat, akik az Iszlám Államnak vagy más terrorszervezeteknek toboroznak, akik a befogadó ország fennálló államrendje ellen uszítanak. Nem tiltják be a minden mohamedán terrorszervezet ernyőszervezetének számító Muzulmán Testvériség működését, amelynek célja a nyugati civilizáció elpusztítása. Jelenleg az a gépezet, amelyet általánosan Brüsszelnek nevezünk, a muszlim illegális bevándorlás jelenségével szemben teljesen működésképtelen.
Európának nincs más választása, mint hogy megvédje magát. De ahhoz, hogy megmentsük az iszlámosítástól, először meg kell mentenünk a szélsőséges balliberális uniós vezetőktől, akik valóban veszélyeztetik a kontinenst. Az idei év lesz az, amely véget vethet eszelős politikai ámokfutásuknak.
A szerző jogász