A fejlett Nyugat elhibázott, felelőtlen és haszonleső észak-afrikai, továbbá közel-keleti politikája nyomán káosz támadt az említett térségekben. A Nyugat károkozása drámai létszámú állam nélküli embertömeget, illegális bevándorlók millióit zúdította Európára. Magyarország a migrációs válság kirobbanása óta töretlenül biztosítja az unió hazánknál húzódó schengeni határának védelmét. Hazánk nemcsak saját magát, hanem a kontinens minden polgárát védi az illegális bevándorlók áradatával szemben. Magyarország kiérdemelte az unió szolidaritását, hiszen a schengeni határok következetes és hatékony védelméből hazánk veszi ki az oroszlánrészt.
Brüsszelnek tartózkodnia kellene a kettős mércétől. Bármelyik ország bárhol is védi az uniós határokat a migrációs válság rendkívüli körülményei között, akkor ezért ugyanolyan joggal kérhet pénzt a közös kasszából. Magyarország Görögországgal, Olaszországgal, Bulgáriával és Spanyolországgal azonos elbírálást érdemel. Azonban annak lehetünk a tanúi, hogy az uniós politikai intézmények és a brüsszeli vezetők által fennen hangoztatott szolidaritás mélységesen töredezett, gyakorlati megvalósulása zavarokat mutat és szelektív. Ugyanis hiányzik a fogalom belső tartalmával kapcsolatos egyetértés, hiányzik a szolidaritás következetes és kettős mérce nélküli alkalmazása. Ráadásul a szolidaritás kifejeződésének irányai is igen eltérőek az uniós jogban, mert sokféle szolidaritás van egyszerre jelen, és akár egymással szemben is.
A szolidaritás irányára vonatkozóan az uniós szerződések normatív módon döntően és elsősorban a tagállamok közötti szolidaritás megvalósulását írják elő. Azonban ezen túlmenően számos további irány jelenik meg, úgymint a nemzedékek közötti szolidaritás, a népek közötti szolidaritás, Európát és a tengerentúli országokat összekapcsoló szolidaritás, valamint a harmadik országokkal és a hontalanokkal szemben tanúsított szolidaritás. Időközben a szolidaritási mechanizmus intézményesítésére is sor került, annak fontos eleme lett egy menekültügyi bekezdés, amely a 2009-ben hatályba lépett lisszaboni szerződés újdonsága.
A szolidaritási mechanizmus beélesítésének előfeltétele a nagyságrend és a váratlanság, az előre nem látható jelleg. Az elmúlt években hirtelen megindult százezrek vonulása nyomán kialakult helyzet tipikusan szolidaritási helyzet, joggal lehet hivatkozni a migrációs helyzet nagyságrendjére, a váratlanságra és az előre nem látható körülményekre. A szolidaritás az uniós közösségi politikát befolyásoló egyik legfontosabb érték.
Mindezek ellenére a brüsszeli adminisztráció magára hagyta hazánkat az illegális migrációs áradattal szembeni küzdelmében. Pedig vitán felüli, hogy az uniós határok védelme elválaszthatatlan az európai szolidaritás ügyétől. A kerítés megépítésével, valamint háromezer határvadász kiképzésével és szolgálatba állításával hazánk a többi tagállamot is védi az illegális bevándorlók áradatával szemben. Tűrhetetlen az a helyzet, hogy az európai polgárok biztonságát továbbra is szinte kizárólag csak a magyar adófizetők finanszírozzák!
Az uniós határok megvédése idáig 270 milliárd forintunkba került. Az elmúlt két esztendőben ezt a magyar költségvetés számára komolynak számító, előre nem kalkulálható terhet hazánk, némi alamizsnaszintű juttatástól eltekintve, szinte teljesen egyedül viselte. Tovább már nem odázható el, hogy Olaszországhoz, Görögországhoz, Spanyolországhoz és Bulgáriához hasonlóan a közös európai érdekeket és értékeket szolgáló rendkívüli költségek viseléséből az unió is kivegye a részét. Hiszen a bizottság néhány országnak anyagi segítséget nyújt. Görögország a számára megítélt egymilliárd euró felét már megkapta, Olaszország számára is megkezdődött a 656 millió euró folyósítása. Bulgária 100 millió euróban részesül. Elérkezett az idő, hogy Magyarország is anyagi támogatást kapjon.
A balliberális papagájkommandó által oly sokat emlegetett európai szolidaritás éppen egyik legfontosabb feltétele az uniós jogszabályok betartása, jelen esetben a schengeni határok védelme. Magyarországgal ellentétben számos ország fittyet hány a schengeni határőrizetre vonatkozó szabályokra. Magyarország, amikor a közös határok védelméhez haladéktalanul hozzálátott, azt tettekkel és nem kéréssel kezdte. Ez az egymás iránti szolidaritásnak az alapvető mértékegysége, amikor mi, magyarok nem mérlegeltünk, nem méricskéltünk, hogy ez megéri-e nekünk és vajon mennyibe is fog ez kerülni nekünk. Hanem időt nem vesztegetve és költségeket nem kímélve azonnal hozzáláttunk az uniós határvédelem kiépítéséhez. Az igazságosság és a szolidaritás jegyé-ben tehát indokolt, hogy az unió is kivegye részét a magyar határvédelem költségeiből.
Orbán Viktor miniszterelnök közelmúltban írt levelében azzal a kéréssel fordult Jean-Claude Junckerhez, a bizottság elnökéhez, hogy az európai közösség legfontosabb alapelve, az európai szolidaritás jegyében Brüsszel felerészben járuljon hozzá a határvédelemre fordított költségeinkhez. Alexander Winterstein, a bizottság illetékes szóvivője úgy nyilatkozott az elmúlt napokban, hogy Brüsszel kész megvizsgálni a magyar kormány kérését, azonban továbbra sem finanszírozza határkerítések építését. Ez a vélemény a kettős mérce tipikus esete, mert a bizottság ugyan 2012-ben elítélte Görögországot, amely 12,5 kilométer hosszú kerítést épített Törökországgal közös határán az illegális bevándorlók feltartóztatása érdekében, ugyanakkor az unió mégis részt vett két tucat hőkamera kihelyezésének finanszírozásában ezen a kerítésszakaszon.
Annak ellenére, hogy Magyarország két évvel ezelőtt a határainál százezerszámra megjelenő illegális bevándorlókkal váratlanul lehetetlen helyzetbe került, Brüsszel mégsem alkalmazta hazánk megsegítésére a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap, valamint a Belső Biztonsági Alap teljes eszköztárát. Sőt az alapok elfogadásáról szóló rendeletek egyes szakaszai mintha tiltott fejezetei lennének az uniós jognak.
Napjainkban a nyilvánosság előtt említésre sem kerülnek az illegális bevándorlás megfékezését illetően. E pénzügyi alapoknak egyik fontos és jelenleg elhallgatott rendeltetése, hogy a hatékony migrációs politika eszközeként az illegális bevándorlás elleni küzdelmet is szolgálnia kell és csakis a legális migrációt támogathatja. Az alapok anyagi eszközei lefedik többek között a külső határok őrizetét, a bűncselekmények és a terrorizmus megelőzését, illetve a velük szemben folytatott harcot, az illegális bevándorlók hazajuttatásának költségeit, akár kényszerített visszatérési műveletek végrehajtásával.
Úgy tűnik, hogy az unió csak egyirányú szolidaritást ismer. Mi legyünk szolidárisak a többi tagországgal, legyünk szolidárisak az illegális bevándorlók százezreivel, fogadjunk be kötelező jelleggel illegális migránsokat. Tulajdonképpen, amit Brüsszel elvár, az nem más, mint az, hogy mindenki mással igen, de a saját állampolgárainkkal szemben ne legyünk szolidárisak! A szolidaritásban kölcsönösen jogok és kötelességek vannak jelen, amelyek a viszonosságon alapulnak, és szimmetrikusnak is kell lenniük. Mi folyamatosan fenntartjuk a schengeni határellenőrzési kódex felhatalmazása alapján a hatékony, arányos és visszatartó erejű határvédelmet a határátkelőhelyeken kívüli, jogellenes átlépések megakadályozására. Ezzel szemben Brüsszel még mindig nem kész a határvédelem vonatkozásában szolidaritást vállalni hazánkkal.
A szerző jogász