A XXI. század politikája egyre kevésbé a hagyományos bal- és a jobboldal közötti ellentétről szól; ehelyett egyre inkább a globalisták és a nemzeti szuverenitást védelmezők közötti átfogó törésvonalról beszélhetünk. Botka László az MSZP hét végi kongresszusán – ahol hivatalosan is miniszterelnök-jelöltté választották – egyértelműen letette a garasát a globalizmus, a brüsszeli és a globális csúcselit mellett. Szimbolikus, hogy az első útja Brüsszelbe vezet, ahol nyilvánvalóan hitet fog tenni a brüsszeli fősodor politikája mellett is.
Botka már a Reuters hírügynökségnek adott interjújával, a hét végi kongresszusi beszédével és brüsszeli útjával fehéren-feketén bizonyította: ha miniszterelnök lenne 2018-ban, mindent lerombolna, amit az Orbán-kormány 2010 óta szívós és eredményes munkával felépített.
A nemzeti szuverenitás és a migráció
Kezdjük az egyik legfontosabbal, a nemzeti szuverenitás és a migráció ügyeivel. A kettő szorosan összefügg: a Fidesz–KDNP már 2015-ben, a migrációs áradat megindulása idején világossá tette, hogy alapjaiban nem ért egyet Angela Merkel és az Európai Unió politikájával, amely a migránsok szinte korlátok nélküli befogadását tűzte ki célul, mert ez veszélyezteti a nemzetállamok egységét és integritását, veszélyezteti Európa jövőjét, nem is beszélve a terrorizmus egyre növekvő és pusztító jelenlétéről. Ennek jegyében léptünk fel a migránsok szétosztását elrendelő kötelező kvótával szemben, illetve ezért építettünk a déli határainkon kerítéseket, és ezért szigorítottuk meg a fellépést az illegális migránsokkal szemben.
Az Orbán-kormány határozott fellépése így kettős értelemben is a nemzeti szuverenitást óvta, hiszen egyfelől a kerítéssel megvédte az országot a migránsok tömeges illegális beáramlásától, másfelől pedig a brüsszeli elittel szembement ebben a témában és nem engedte, hogy ránk kényszerítsék a szélsőségesen migránsbarát, önsorsrontó politikájukat. Fontos itt megjegyezni, hogy az elmúlt hetekben mind az Európai Parlament, mind az Európai Bizottság olyan elvi határozatokat fogadott el, amelyek immáron nem pusztán a háborús menekültek, hanem általában a bevándorlók előtt kívánja szélesre tárni az unió kapuit!
A lényeg azonban éppen az, hogy az Orbán-kormány szuverenitásvédő politikáját a magyar társadalom döntő többsége elfogadja és helyesli. Erről tett tanúbizonyságot a tavaly őszi népszavazás, amikor az állampolgárok elsöprő többséggel utasították el a kötelező betelepítési kvótát, de ezt igazolja az összes közvélemény-kutatás és legújabban a Fidesz országjárása is, illetve a nemzeti konzultáció több mint másfél millió visszaküldött íve.
Ehhez képest Botka programjának központi eleme a határzárak, a kerítések megszüntetése és a kötelező kvóták támogatása. Ezt már a Reuters hírügynökségnek adott interjújában világossá tette, bár a szocialisták, érezve az ebben rejlő veszélyeket, szánalmasan és átlátszóan igyekezték tisztára mosni újdonsült miniszterelnök-jelöltjüket. Fáradozásuk már csak azért is hiábavaló, mert még jól emlékszünk arra, hogy amikor a totálisan migrációpárti Martin Schulz még mint EP-elnök Szegeden járt Botkánál és a szocialistáknál, a maga, illetve az uniós elit számára roppant kedvező benyomásokat szerzett. Ennek később is hangot adott, amikor arról beszélt, hogy ha a magyar kormány nem is, de Szeged és a szocialisták feltétlenül nyitottak arra, hogy migránsokat fogadjanak be.
Botka tehát – a szocialistákkal együtt – a szó szoros és elvont értelmében is lerombolná mindazt, amit az Orbán-kormány az elmúlt két évben felépített a migráció és a terrorizmus elleni harc jegyében, megvédve a magyar emberek biztonságát és a nemzeti szuverenitást. De ezzel Botka és a szocialisták szembemennek a magyar emberek döntő többségének véleményével, akik egyetértenek az elmúlt két év kormányzati intézkedéseivel. Botkáék tehát nem a magyar állampolgárok véleményére hallgatnak, hanem a brüsszeli elitére. Nem Magyarország, hanem az uniós elit érdekeit képviselik, és ezt ki is mondják. Mindezek fényében az a kijelentése, hogy „Adjuk vissza Magyarországot a népnek!”, alaptalan és üres demagógia.
A Fidesz–KDNP 2010-es és 2014-es kétharmados győzelme – ami önmagában is politikai világcsúcs – nevetségessé és komolytalanná teszi a miniszterelnök-jelölt kijelentéseit.
Többpólusú világrend, rugalmas hozzáállás
Botka láthatóan semmit nem akar megérteni az Orbán-kormány tágabb értelemben vett külpolitikájából sem.
Putyin „lábtörlőinek és tégláinak” nevezte a kabinetet és attól fél, hogy Orbán alatt újra orosz gyarmat leszünk. Nem tudja és nyilván nem is akarja felfogni, mert nem ez áll az érdekében, hogy az Orbán-kabinet éppen azt akarja elkerülni, hogy újra valamelyik nagyhatalom, illetve birodalom alárendeltjeivé váljunk. Ennek érdekében egy viszonylag kevés befolyással rendelkező ország (bár éppen ez változik az Orbán-kormány ideje alatt!) nem tehet mást, mint hogy kellő rugalmassággal és némi ravaszsággal egyensúlyoz a központi hatalmak között, érdekeinek és értékeinek megfelelően. Ez időnként kompromisszumokkal, esetenként kellemetlenséggel is együtt jár.
Mi valóban Európához és az unióhoz tartozunk, ám tágítanunk kell a mozgásterünket, hiszen ha Brüsszel végül ténylegesen erőszakos adminisztratív eszközökkel akar rávenni bennünket egyfelől a migrációs politikája elfogadására, másfelől a nemzeti szuverenitásunk súlyos csorbítására vagy megszüntetésére, akkor is kell hogy rendelkezzünk alternatív megoldásokkal. Botka nyilván azt sem akarja észrevenni, hogy az orosz kapcsolatok mellett Kína felé is nyitottunk az Egy övezet, egy út eurázsiai programhoz való csatlakozással, ami mögött az az egyébként helyes felismerés áll, hogy a világ várhatóan mégsem egypólusú lesz, hanem többpólusú, és ezen új feltételek között kell a felszínen maradnunk és sikeressé válnunk. Ezért folynak a tárgyalások Törökországgal, Iránnal, közép-ázsiai és közel-keleti szereplőkkel, miközben természetesen még mindig bízunk Trump új Amerika- és világpolitikájában és a NATO-val is jó kapcsolatokra törekszünk.
De Botkát nem zavarják a részletek: putyinozása végén még azt is kijelentette, hogy végül nekik, szocialistáknak kell majd kimenniük a Hősök terére és ott kell kiáltaniuk, hogy „ruszkik, haza!”
Sajátos bája van ennek a mondatnak annak fényében, hogy a szocialisták számos, ma is aktív tagja irányítója, fenntartója volt egy olyan pártállami diktatúrának, amely teljes egészében a Szovjetunió uralma alatt állt…
Szociális demagógia és közönséges gyűlölködés
Ám beszédét az tette mégis elképesztően demagóggá és komolytalanná, amikor a Fideszt a XXI. század legnagyobb nemzetgyilkosának nevezte. Ezzel kapcsolatban elég csak megemlíteni az Orbán-kormány korábbi és éppen most bejelentett családbarát intézkedéseit, amelyekkel a demográfiai zuhanást kívánja megállítani, vagy a határon túli magyarok érdekében tett erőfeszítéseket, és újra és még egyszer a migránsinvázióval és a magyar emberek biztonságával kapcsolatos lépéseket, a nemzeti szuverenitás megőrzéséért folytatott jogi és politikai küzdelmet.
Ha ezt alapul vesszük, akkor nem mondhatunk mást, mint hogy Botka nagyokat és harsányakat akart mondani, pattogni akart, mint egy nikkelbolha, ám szavai elképesztő ürességük és hazugságuk miatt újra csak azt bizonyították be, hogy a szocialisták nagyon tudnak gyűlölni, nagyon frusztráltak a hatalomtól való hosszú megfosztottságuk miatt, de nagyon nincs elfogadható víziójuk, jövőképük az ország polgárai számára.
Ezt bizonyítják a gazdasággal és a szociális helyzettel kapcsolatos „terveik” is. Botka már korábban, a „Fizessenek a gazdagok!” tételével is bizonyította, hogy valamilyen ősbaloldali programban gondolkodik; a kongresszuson kiderült az is, hogy a gazdasági-szociális „csomagja” nem más, mint egy megalapozatlan ígéretcunami a 13. havi nyugdíjtól egészen a közalkalmazotti béremelésig és tovább. A szocialista csodaszer tehát ismét abból állna, hogy zabolátlanul és átgondolatlanul osztogatnának, mínuszba fordulna, hatalmasra duzzadna a költségvetés hiánya, ismét csődbe menne az ország, végül behívnák az IMF-et és a Világbankot, hogy újra óriáshitelt vegyenek fel a Fidesz kontójára. Kezdhetnénk az egészet elölről, és újra a nemzeti-konzervatív oldalnak kellene a válságból kivezetni az országot.
Hangzatos, üres szavak, gyűlölködés, ígérgetés, hazugságok – ezt mutatta fel a baloldalt „megújítani” szándékozó miniszterelnök-jelölt.
Nem csoda, hogy jottányit sem emelkedik az MSZP népszerűsége – sem Botkával, sem Botka nélkül.
A szerző politológus