Jól vizsgázott 2014-ben az új választási rendszer, teljesítette a hozzá fűzött legfontosabb elvárást, és stabil kormánytöbbség jött létre. Egy demokratikus választási rendszerben a kormányzati stabilitás elősegítése éppúgy érték, mint más országokban az arányos mandátumképzés. A kormányzati stabilitás Európa-szerte felértékelődött az elmúlt években: míg Magyarország stabil ponttá vált a változó világban, számos európai államban politikai instabilitás alakult ki. Mindez nem önmagában a választási rendszereken múlik, de a stabil kormánytöbbség megszerzése szempontjából fontos a választási rendszer kialakításának módja.
Az új választási rendszer az egyik legfontosabb, több politikai erő által elfogadott eleme lehetne a magyar politikai rendszernek. Amennyiben valamely ellenzéki erő megerősödne, stabil és kellő számú szavazóbázist tudna kialakítani, élvezhetné az új szabályozás előnyeit. Egyértelműen kijelenthetjük ugyanakkor, hogy nem a választási rendszer hibája az, hogy az ellenzék teljesen szétaprózta magát és képtelen arra, hogy megfelelő támogatottságot kovácsoljon a győzelemhez. A választási rendszer rendre felmerülő ellenzéki kritikájának hátterében az húzódik meg, hogy előre kifogásokat keressenek a várható vereségük miatt.
A baloldal 2014-es gyenge szereplése sem a rendszer hibája volt. A baloldal a szövetségkötés ellenére mindössze háromszázezer listás szavazattal kapott többet akkor, mint 2010-ben, és csaknem egymillióval szerzett kevesebbet, mint a Fidesz–KDNP. Arról nem beszélve, hogy a korábbi választási rendszer is inkább a győzteseket jutalmazta az első és a második helyezett közti jelentős szavazatkülönbség esetén.
1994-ben az első fordulóban a közel 1,7 milliós táborral (31 százalék) rendelkező MSZP az akkori második fordulót követően 54 százalékos abszolút többséget szerzett a második helyezett, az első fordulóban egymilliós táborral (19 százalék) bíró SZDSZ nélkül is. Ezek szerint tehát ha a többségi logika inkább a baloldalnak kedvez, az rendben van, de ha bárki más győz, máris tombol a diktatúra?
A kormányváltáshoz már csak a szavazók hiányoznak
Az új választójogi törvény a stabil kormánytöbbség megszerzésének könnyítése mellett korrigálta a korábbi rendszer belső aránytalanságait. E téren a legfontosabb változás a 2010-re rendkívüli módon megváltozott választói lélekszámarányokhoz igazodó kerülettérkép arányosítása volt. A nagyobb és kisebb lélekszámú egyéni körzetek arányosítása kiemelkedően fontos volt, amelyet az Európa Tanács alkotmányjogászokból álló tanácsadó szerve, a Velencei Bizottság is üdvözölt. Sok esztendő után először került lebonyolításra olyan választás, ahol az egyéni körzetekben leadott szavazatok közel azonos súllyal befolyásolták az egyéni mandátumok megszerzését.
Természetesen a választókerületek kialakításával összefüggésben is előtérbe kerültek az ellenzéki kritikák. A választókerületi határok politikai manipulációja ugyanakkor modellszámítások alapján nem volt megállapítható. A 2006-os eredmények elemzése jó kiindulópont ebből a szempontból. Akkor az MSZP–SZDSZ egyéni jelöltjei az első fordulóban a szavazatok 49,7 százalékát, a Fidesz–KDNP jelöltjei pedig 42 százalékát kapták. A 2006-os első fordulós egyéni eredmények új rendszerre vetítése a blokkosított szavazatok (MSZP–SZDSZ és Fidesz–KDNP) alapján egyáltalán nem eredményezi az eredeti eredmények jobboldal javára történő átfordulását.
Ez alapján az új választási rendszerben minden megfelelő támogatottsággal bíró politikai blokk számára adott a lehetőség arra, hogy többséget szerezzen. Arról nem beszélve, hogy a választói preferenciák nem állandóak, 2014 óta két korábban inkább jobboldalinak minősített választókerületben is veszített időközi választást a kormányoldal.
Bár a választási rendszer kritikájában rendre a kispártok a leghangosabbak, 2014-ben az LMP például egyértelműen sokat köszönhetett a könnyített jelölt- és listaállításnak. 2010-ben, a korábbi rendszerben az LMP még nem tudott valamennyi választókerületben jelöltet állítani, 2014-ben viszont ezt az akadályt sikerrel vették. Mindennek az volt a jelentősége, hogy a párt a listás szavazok elkönyvelése mellett az egyéni választókerületekben mandátumot nem eredményező, úgynevezett töredékszavazatok számát is maximálni tudta. Mivel a listás mandátumkiosztásnál nemcsak a pártlistákra adott szavazatok aránya, hanem a töredékszavazatok súlya is szerepet kap, az LMP profitált az új szabályozásból. Az más kérdés, hogy a jelenleg rendkívül kritikus hangok jórészt a mérhetetlenségi szintig süllyedt pártformációk köréből kerülnek ki. E példa viszont jól rámutat arra, hogy kispártként is felszínen lehet maradni az új rendszerben.
A Jogkiterjesztés fontos szempont volt
Bár az új magyar választójogi szabályozás kritikusai szélsőbaltól szélsőjobbig arról beszélnek, hogy „igazságtalan” választási rendszerünk van, valójában az új szisztéma a jogkiterjesztés terén is előrelépést hozott. E szempontból az egyik legfontosabb, hogy a határon túli magyar állampolgárok most először szavazhattak magyar parlamenti választáson. Az ország területén lakóhellyel nem rendelkező választók pártlistákra szavazhattak. A választott megoldást a Velencei Bizottság is elfogadhatónak találta, a balliberálisok viszont kezdettől fogva kritikával illették a minden magyar embert megillető választójog garantálását.
A jogkiterjesztés szempontjából szintén fontos innováció, hogy a nemzetiségi névjegyzékbe regisztrált választópolgárok (opcionálisan) az egyéni jelöltek mellett az országos nemzetiségi önkormányzatuk által állított listára szavazhattak. Így ma már tizenhárom, tanácskozási joggal rendelkező nemzetiségi szószóló is tagja a parlamentnek. Ugyancsak komoly változás volt, hogy a fogyatékkal élők először kaptak intézményes segítséget az államtól választójoguk gyakorlása érdekében, ami az Európai Unióban egyedülálló jogkiterjesztés (Braille-írásos szavazólap, választókerületenként legalább egy akadálymentes szavazókör).
Mindez, kiegészülve a párt- és kampányfinanszírozás egyenlő esélyeket előtérbe helyező átalakításával innovatívvá tette az új választási rendszert, tovább erősítve meglévő demokratikus elemeit. Az „igazságos-e a választási rendszer” álvita helyett érdemes tehát a tényekből kiindulni az új magyar szabályozás elemzésekor.
Működőképes az új szabályozás
Végül, az egyik legtöbbször hangoztatott kritika az volt, hogy az új szabályozás működésképtelen lesz, nem lehet demokratikus módon lebonyolítani a választásokat. Ezzel szemben a 2014-es választások lebonyolításakor (abban az évben három országos választás is volt) botrányok nem voltak, kizárólag kisebb, technikai problémák merültek fel. A választási eljárást figyelemmel kísérő nemzetközi szervezetek is elismerték az új rendszer működőképességét és demokratikus voltát.
Ha valami komoly gondot okozna jelenleg, az épp egy teljesen új rendszer bevezetése lenne, amelyet közösen szorgalmaz a szélsőbal és a szélsőjobb. Magyarország számára a kiszámíthatóság fontosabb, mint az állandó rendszerszintű változtatás. Természetesen van olyan ország Európában, ahol lényegében minden választáson új választási rendszert vezettek be az elmúlt időszakban (Románia jó példa erre). Magyarország szempontjából viszont egy ilyen forgatókönyvet érdemes elkerülni.
A szerző a Nézőpont Intézet ügyvezetője