A müncheni mészáros, aki egy bevásárlóközpontban lövöldözött ártatlan áldozatokat szedve, bár iráni származású volt, de német állampolgár, így nagy kő eshet le minden wilkommenskulturált européer szívéről: ezúttal nem lehet automatikusan migránsozni. Miközben válogatás nélkül öldöste (ezek szerint) honfitársait, állítólag nem azt kiabálta, hogy „Allah akbar!”, hanem azt, hogy „Német vagyok!”. Ez fölöttébb megnyugtató. Ezek szerint már egy kétségkívül integrált elkövetőről van szó, s az iszlamista indíttatás (talán) fel sem merül: a tizennyolc éves ifjú beilleszkedett a jóléti német társadalomba, sőt akár bele is született.
Pár nappal korábban viszont egy tizenhét (?) éves migráns egy német vonaton egy baltával támadta meg egy hongkongi turistacsalád tagjait. Még a legtapasztaltabb helyszínelők sem láttak olyan vérfürdőt, mint amilyet ez az állítólagos kiskorú, katonailag csöppet sem kiképzett, bősz integrációs folyamat alá vetett migráns produkált. Az Iszlám Állam e rejtőző harcosáról aztán kiderült, hogy nem is afganisztáni, mint aminek hazudta magát, hanem pakisztáni. Háborús menekültként német családnál fogadták be, munkát szereztek neki egy pékségben, ő meg így hálálta meg az européer kebelre ölelést. Nemcsak az derült ki róla, hogy az eredeti hazájáról diktált be valótlant (holott messzemenően nem mindegy, hogy polgárháborús vagy szimpla gazdasági menekült-e), hanem az is, hogy Magyarországon regisztrálták, de illegálisan német földre érkezve a kutya sem ellenőrizte, ki fia-borja valójában. Biztosan gyanakvó vagyok, de szerintem az életkora se biztos: bizonyára akadtak felvilágosító brosúrák, amelyekben a potenciális gyilkológépek tudomására hozták, hogy a csökött Európában létezik nagykorúsági határ, ami alatt elnézőbbek a bűnüldöző szervek.
Nem tudom, elérkezik-e valaha a pillanat, amikor Angela Merkelt és elvbarátait egy független bíróság számon kéri többrendbeli sorozatgyilkosságban való bűnrészesség vádjával, de ez a gondolat manapság bizonyára számos gyászoló német agyában felvetődik. Mivel nem háborús, hanem békebeli bűnökről van szó, túl sok reményt nem fűzök az ilyesfajta árnyalt történelmi igazságszolgáltatáshoz. (Noha a bizonyítottan iraki háborús bűnös Tony Blair is szabad elvonulást kapott: a romlott európai, sőt atlanti politikai elit szemlátomást tűzön-vízen át összetart.)
Most nézzük csak szorosan idegenrendészeti kérdésként a dolgot. A párizsi, brüsszeli, nizzai, és most már németországi – többnyire iszlamista – terrorista merénylők között van friss és ropogós bevándorló csakúgy, mint sokadgenerációs alvóügynök. Egyben közösek: nem követik a szépelgő, álhumanista européer logikát: faji és vallási alapon, személytelenül gyilkolnak. Sem Németországban, sem a többi nyugat-európai országban jószerivel senki nem ellenőrizte, kik áramlanak be milliószámra az Európai Unió területére. Elhitték becsszóra, bemondásra, ki kicsoda. Előbb azt hazudták (maguknak is), hogy ezek mind-mind szíriai és iraki háborús menekültek, majd azt, hogy integrálhatók. Az ilyesmit régebben, amikor még nem verték szét felvilágosult liberalizmussal a „haza” fogalmát, hazaárulásnak nevezték. Most meg ott tartunk, hogy már relatív örvendezésre ad okot, ha a német járókelőket egy német állampolgár mészárolgatja.
Van aztán ez a magyar szál: a hazánkban tett regisztráció, ami a hatályos uniós törvények szerint már eleve aggályossá tette a német integrációs kísérletet. Gondoljunk csak bele: ha minden a brüsszeli hölgyek és urak rózsaszín elgondolása szerint történik, a pakisztáni fiatal talán most a Tokaj expresszen mészárolt volna. Tény, hogy a brüsszeli terroristavezér is a Keleti pályaudvarnál toborzott merénylőtársat. A saját maguk szívjóságától elérzékenyült honi migránsvédők, akik tavaly nyáron etették-itatták ezt a büszke, identitásukat felfedni nem óhajtó, az autópályán gyalogtúrába fogó paramilitáris tömeget, vajon mostanság hogyan alszanak? Statisztikusan a baltás mészárost is ajnározták, takargatták, s még azon sem akadtak fenn, amikor a felajánlott uzsonnahúst megvetően a lábuk elé dobta, mert az éppolyan tisztátalan, mint a vendéglátói. Már akkor kiszúrta, mennyire lengén öltöznek itt az ételosztó nők, s nemhogy egy méterrel a férfi után mennének, azok még előre is engedik őket. Lélekben már akkor elkezdett baltára gyűjteni.
A tavalyi menekültvédők ma talán ligetet védenek. Felháborodnak, ha a tizenegy éves ligetvédőt atrocitás éri, de a gyámhatóságnak eszébe sem jut elvenni a szüleitől azt a gyermeket, akit ilyen, korántsem konfliktusmentes miliőbe engednek. A gyámhatóság ingerküszöbét talán a migránsáradat emelte ilyen magasra. A művelt Nyugat országain gyerekhordák vonulhattak végig felnőtt kísérők nélkül, Fótról is akadály nélkül kisétálva, és senkiben nem merült fel, hogy de hát milyen alapon lehetséges is ez? Meg lehetett volna csinálni a Valahol Európában dokumentumfilmes remake-jét is – persze Gábor Miklós nélkül. S a kiskorúáradatban valahol ott gyalogolt egy akkor tizenhat éves fiatalember is…