Az Egri csillagokból vett jelképalak szerint Hegedűs hadnagy és áruló társai szembefordulnak a magyarokkal meg más itteni bennszülöttekkel, hogy a hódítók támadásait segítsék és a védők ellenállását fölszámolják. Épeszű ember előtt nem kétséges, hogy nem kósza szélvihar csapong a Kárpátok és az Atlanti-óceán között, hanem alaposan megtervezett hadművelet zajlik ellenünk és több évezredes kultúránk ellen.
Ellenfeleink jót akarnak nekünk? Ha így volna, tapasztalnánk. De amit tapasztalunk, hogy ők leginkább a javainkat akarják. Kultúránkat nem kérik, az van nekik, kézzel-lábbal ragaszkodnak is hozzá, még ölni is képesek érte. Náluk ez nem szokás, hanem kötelesség, hiszen a vallásuk parancsa. A helyzet azonban ennél is bonyolultabb, mert fejlődik a világ, amely már nem tartja érvényesnek a természetről, a jogról, a családról, az emberi személyről, az igazságról, erkölcsről alkotott sok évezredes véleményeket. Jobbat talált ki, hasznosabbat. Értékesebbet, több bevételt hozót.
Ha körülnézünk, látjuk, hogy a helyzet világos. A gyarmatosítók kifosztható gyarmatokat akarnak és rabszolgákat. Így volt ez ötszáz éve is, és ez a jövő terve is. Az Afrikából és Ázsiából, leginkább az iszlám világból ideűzött emberek feladata az európai kereszténység és az itteni nemzetek elpusztítása. Ugyanis a keresztény európai nemzetek évezredes lelki és politikai szervezettségében, tanultságában a muszlimok előtt járnak, ráadásul ismerik a mai hódítók cseleit. Mi is történt, történik? A hajdani gyarmatokat az uraik ugyan az egyik kezükkel szabadlábra helyezték, de a másikkal elviselhetetlen terheket raktak rájuk. Gazdaságiakat és szellemieket. Meg kell fizetniük a gyarmati idők beruházásainak árát, amiből a kivitt haszon nem vonható le.
A legnépesebb afrikai ország Nigéria. Az északon élők muszlimok, a déliek keresztények. Nagyjából a népesség fele-fele, amíg a Boko Haram ki nem irtja a keresztényeket. A gyűlölet gyökere igen mély. A legkisebb fiam felesége együtt szült a MÁV-kórházban egy nigériai nővel, akit az anyja ezzel bocsátott el: ha megtudom, hogy disznóhúst eszel, megkereslek a világ végén is, és megnyúzlak.
Korunk kalózai kihasználják a régi ellentéteket és szítják az újakat. Százezrek, tán milliók vágtak neki a nem létező utaknak, ahol élelmes zsebelő szakemberek várták őket: eljuttatlak eddig és eddig, ennyiért és ennyiért. Előre fizetsz. Ott jött a következő rabló a segítő jobbjával. Mögötte nagybefektetők a maguk újvilágrend-tervével. Ők nem járkálnak szent lábukkal Afrikában és Afganisztánban, de a Közel-Keleten sem, amióta ott leromlott a közbiztonság meg a fürdőélet. A századok új rendjének részleteit sem szellőztetik, inkább úgy általában szorgalmazzák fizetett alkalmazottaik által.
Hogy mi volna a teljes szabadság, azt az új világrend elmélete csak úgy általában körvonalazza, mert a körvonal mégiscsak határ, amely az új világrend urait korlátozná, és ők ilyesmiről a jövőben sem akarnak hallani. Például a nemzetállamok megszüntetése szerepel a tervben, mert az iszlám szövetséges nemzeti helyett vallási alapon áll. Ami érdekükben áll, azt szabadságnak minősítik, tudományosnak, fedőszerveiket egyetemnek, ellenfeleiket rablónak, a nemzeti hősöket anarchista gazfickóknak, a tudást babonának és egyáltalán bármit bármikor bárminek átneveznek, a lényeg, hogy ártson. Mármint nekünk.
A kereszténység és a nemzetállamok szétrombolása együtt jár az emberi személy elpusztításával, hiszen a kettő közti kapcsolatháló részei: a szeretet, a nyelv, a kultúra, a család, a közös múlt értékei a keresztény és nemzetállami történelem során érlelődtek és bontakoztak ki. Ráadásul időtlenek. A szeretet, a hűség baráthoz, hitveshez, hazához, családhoz – és még sorolhatnánk. Az erények valamennyien alakítják, egyúttal rögzítik a társadalom értékrendjét. Sok ezer éves könyv a Biblia vagy a sumer Gilgames-eposz, mégis ismerik valamennyi alapvető erkölcsi értéket: barátság, hűség, kitartás, önfeláldozás, bátorság stb. A némileg fiatalabb Lúdas Matyi-történet ugyancsak máig érvényes. A világ népmese- és dalkincsében még sok hasonló akad.
Az említett erők és eszmék bűne, hogy szemben állnak a századok új rendjének világromboló csalafintaságával. Ennek élén jelenleg egy közismert spekuláns áll, aki ha holnap elpárologna a földről, azonnal átvenné a helyét egy hasonmása, ezért a személyével foglalkozni fölösleges. A hasonmások üresek. Mondhatni: üregek. Semmik, nem azok, akiknek mutatkoznak. Szavuk üres fazék kondulása. A foglalkozása viszont jellemző, mert a semmiből csinál
– például árfolyamok mozgatásával – valamit, azaz hasznot. Dézsmálja a gyanútlanokat.
Az igaz, az igazság eszméjéhez viszont érdemes még egyszer visszakanyarodni. Könnyű belátni, hogy nélküle semmilyen emberi kapcsolat nem lehetséges. Sem személyes, sem üzleti, sem politikai együttműködésre nem vagyunk képesek. Beszélni sem tudunk, ha szavaink hol ezt jelentik, hol azt. Márpedig valami ilyesféle, igazság nélküli bábeli világrendet barkácsolnak a háttérmunkások. Olyan társadalmat, amelynek fürge mozgását nem akadályozzák a nemzetállamiság történelmi koloncai: a hagyományok, a kultúra, a nyelv és hasonlók. No meg az úgynevezett igazsághoz való alkalmazkodás, például az adott szó teljesítésének nehézkessége. Amíg ennyi baj terheli az embert, addig élni sem érdemes…
A minap egy helsinki bizottságos ember keservesen panaszolta: „Végtelenül rossz megélni azt a gyűlölethullámot, ami felénk árad.” Keserves, értetlenkedő mondata előtt és után elképesztő rágalmakat szórt ellenfeleire. Talán Hegedűs hadnagy is hasonló lelkiállapotban lehetett élete utolsó napján, Eger várának udvarán.
A szerző író