Az elmúlt években számos pozitív gazdaságpolitikai fordulat történt Magyarországon. A kormány és a jegybank egymást támogatva szokványos és nem szokványos módszerekkel, lépésekkel több jelentős fordulatot vitt végbe a fiskális és a monetáris politikában egyaránt. Még azok közül is sokan, akik elismerték, hogy a magyar unortodox gazdaságpolitika jelentős eredményeket hozott, úgy gondolják, hogy ez a fajta eszköztár a végéhez ért, és nem folytatható tovább. De nem így történt.
Az MNB az elmúlt hetekben bejelentett döntéseivel egyértelműen rácáfolt ezekre a vélekedésekre, és megmutatta, hogy a magyar út, habár kétségtelenül elérte fő célját, és a magyar pénzügyi válságot sokkal sikeresebben kezelte, mint a görögök, a spanyolok vagy akár a franciák, a további gazdasági fejlődés érdekében tovább folytatható és még eredményesebbé tehető.
A magyar kormány 2010 óta, illetve a Magyar Nemzeti Bank 2013 óta végrehajtott intézkedéseit, a nemzetközi főiránytól sokszor eltérő, nem szokványos gazdaságpolitikájának jelentős és tartós eredményeit egyre többen elismerik. Az IMF és az Európai Bizottság felfelé módosította a magyar gazdasági növekedésre vonatkozó előrejelzéseit, és a hitelminősítők is némi lemaradással, de követték ezeket az intézményeket a magyar gazdaság jövőbeni fejlődésének megítélésében.
A Moody’s kifejezetten pozitívan értékelte az ország sérülékenységének jelentős csökkenését és a gazdaság diverzifikálódását, egyre több lábon állását, ami nagyfokú biztonságot jelenthet mindenféle nemzetközi sokkhatás okozta negatív következmény kivédésére, illetve azok hatásainak enyhítésére. Egyes akadémikus urak őszinte sajnálatára az MNB innovatív, megfelelően célzott, nem konvencionálisnak tekintett lépései a hagyományos jegybanki megközelítéseket sikeresen kiegészítve eredményesen és hatékonyan kezelte a magyar gazdaság és pénzügyi rendszer súlyos kihívásait.
De még az unortodox magyar gazdaságpolitika támogatói közül is sokan vélték úgy, hogy a jegybanki alapkamat-csökkentések elérték az alsó határt, és ettől kezdve a nem hagyományos eszközök ideje lejárt. Az MNB is „beáll végre a sorba”, és csak az unalomig ismert hagyományos intézkedésekről fognak szólni újra a hírek. Nem kis kárörömmel mondom, hogy súlyosan tévedtek azok, akik így gondolták. Folytatódik a magyar út, a magyar modell építése. Kézenfekvő, hogy nem kívánjuk lecserélni a magunk modelljét, cseréljék le a görögök, a spanyolok, az olaszok vagy akár a franciák az övékét, akiknek nem vált be, amit eddig követtek.
De nem kérünk az Európai Unió válságkezelési módszereiből sem, amellyel a krízis összes negatív következményét a dél-európai, a balti és a kelet-közép-európai országok nyakába varrták. És nem kérünk a francia–német önkényuralomból, illetve a két országot támogató lobbisták által csicskává degradálódott korrupt bürokratákból sem. Időszerű lenne, ha a francia kormányok a saját nem működő gazdasági modelljüket újítanák meg végre, és nem az unió többi országával akarnák kifizettetni a tehetetlenkedésük, sikertelenségük negatív következményeit.
Vérlázító, hogy éppen abba az országba kerül az Európai Bankhatóság Londonból, amelyik még egyetlen fontos uniós szabályozást sem volt képes és hajlandó betartani; sem az előírt költségvetésihiány-csökkentést, sem az államadósság-csökkentést, sem pedig a schengeni szabályok betartását. Mindezt nyilván az „európai szolidaritás” nevében és a tagországok közötti esélyegyenlőség érdekében tették. Az pedig döbbenetes, hogy annak az országnak a miniszterelnöke próbálja másokra erőltetni az euró bevezetését, amelyik jelentős veszteségeket szenved el immáron évtizedek óta miatta, és nem képes egy eurócent fizetésimérleg-többletet sem elérni.
Az MNB utat mutatott ebben a tekintetben is. Ahogy azt az elemzők várták, a jegybanki alapkamathoz nem nyúltak hozzá, ehelyett két újabb eszközöket kívánnak bevezetni. Két újabb eszközt. Az egyik egy feltétel nélküli, öt- és tízéves futamidejű kamatcsereeszköz, amely 2018. január elsejétől, tendereken válik rendszeresen elérhetővé a kereskedelmi bankok számára. A másik eszköz egy célzott program, amellyel hároméves vagy annál hosszabb futamidejű jelzálogleveleket fog vásárolni a magyar jegybank. Az elemzők szerint a jelzáloglevél-vásárlási program várhatóan lendületet ad az ingatlanhitelezésnek.
A jegybank most már hosszabb ideje következetesen a lakáshitelek és a vállalkozások hiteleinek a kamatcsökkentésére törekszik. Ezt célozták többek között a jegybanki alapkamat-csökkentések vagy a fogyasztóbarát hitelek közelmúltbeli bevezetése is. Ezért ezek az újonnan bejelentett intézkedések egybecsengenek a jegybank korábban megfogalmazott céljaival. A rövid lejáratú hozamok után a hosszabb lejáratú hozamok leszorításán dolgoznak, amely jelentősen segítené a hosszú kamatperiódusú hitelek elterjedését, illetve megkönnyítené a váltást, így nagymértékben csökkennének a rendszerszintű kamatkockázatok.
Hosszú távon minden érintett csak nyerhet az alacsony kamatokkal felpörgetett gazdasági növekedésen. A bankok az alacsony kamatok miatt csupán a forgalom növelésével tudják ellensúlyozni a haszonkulcs csökkenését. A forgalom felfuttatása jelentős növekedést generálhat. A bedőléseknek is kisebb lenne a kockázata az egy ügyletre eső költségek csökkenése miatt.
A jegybank azzal számol, hogy a legfrissebb intézkedéseinek köszönhetően a bankok több és alacsonyabb fix kamatozású hitelt helyeznek majd ki a magánszemélyeknek és a cégeknek. Magyarországon jelenleg a fix kamatozású hiteleket nagyobb prémiummal értékesítik, mint bárhol Európában. Ezzel együtt a kamatcsökkentésnek is megvannak a maga korlátai, mivel Közép-Európában más országokhoz képest a magyar hitelfelvevők hajlamosabbak a késedelmes fizetésre, és a bankok által fizetett adók is magasabbak nálunk.
A szerző közgazdász, egyetemi docens