2017. június 23., péntek, Zoltán napja
Vélemény
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/velemeny/az-otodik-hadoszlop-1556407/

Az ötödik hadoszlop

A Magyar Helsinki Bizottság legutóbbi strasbourgi sikere kiverte a kormánynál a biztosítékot. Már éppen ideje volt. Évek óta ezer jele volt annak, hogy a nemzeti kormány egyik legádázabb, legtudatosabb, legelszántabb politikai ellenfele a Magyar Helsinki Bizottság, amely kitűnő nemzetközi kapcsolatokkal, felkészült jogi szakemberekkel, biztos anyagi háttérrel rendelkezik. Már a börtönbiznisz kapcsán észre kellett volna venni, hogy milyen erőket tud megmozgatni, mekkora sebeket tud ejteni ez a nagyon is profi civil szervezet.

Már régen fel kellett volna ismerni, hogy kivételes kapcsolat lehet a helsinki bizottság és az Emberi Jogok Európai Bírósága között, különös tekintettel a magyar delegált Sajó Andrásra, akivel azonos szellemiséget képviselnek. A kormány azonban inkább csak fizette a milliós kártérítéseket a börtönlakóknak, köztük a megperzselődött MSZP-politikusoknak, és építi az új börtönöket, hogy megfeleljen a helsinki bizottság kényes igényeinek és elkerülje az újabb strasbourgi büntetéseket.

A börtönbiznisz sikerein felbuzdulva manapság a migránsbiznisz az új sláger. 2015 augusztusában a Fővárosi Törvényszéken az egyik legnépszerűbb fideszes politikust, a józsefvárosi polgármestert, Kocsis Mátét perelték be a helsinkisek. És nem is akárhogyan, hanem az arról mit sem tudó külföldi személyek (ismeretlen migránsok) nevében, a migránsok tudta és hozzájárulása, megbízása nélkül, de a nevükben eljárva. Ráadásul nevetségesen képtelen jogi indokok alapján. Legalább ekkor már kormányzati szinten is fel kellett volna ismerni azt a leselkedő veszélyt, amit ez a szervezet jelent a magyar társadalomra. A helsinki bizottság azonban sokkal több egy sikeres pereskedésekkel a magyar kormányzatot sarcoló jogászcsapatnál.

A több száz milliós éves költségvetésből gazdálkodó egyesület kiterjedt nemzetközi kapcsolatai révén a Magyarországról készült emberi jogi, jogállamisági helyzetértékelések forrása, véleményezője, benne van a keze az ilyen-olyan nemzetközi szervezetek, bizottságok jelentéseiben is. Emellett nemzetközi konferenciák rendszeres, aktív résztvevője, ahol nem rejti véka alá bírálatát a magyar kormányzattal szemben.

Előrelátóan még az utánpótlásról is gondoskodnak: hazai és nemzetközi tanfolyamokat rendeznek joghallgatóknak, fiatal, végzett jogászoknak az emberi jogi munka hatékony végzésének elsajátítására. Sőt még magyar bírók részére is tartottak továbbképzéseket az idegenrendészeti, bevándorlási ügyek szerintük helyes jogértelmezéséről. A liberális világbirodalom egyik zászlóshajójaként nagyon komoly támogatást és védelmet élveznek, így nem szeppennek meg egy nemzeti kormány esetleges rosszallásától sem. Éppen ideje lenne már komolyan venni a tevékenységüket!

Az eredet 1975-re nyúlik vissza. Ekkor Helsinkiben megegyezett a két világhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió, hogy az USA elismeri a Szovjetunió területszerző status quóját, cserébe a Szovjetunió biztosítja a fennhatósága alatt élőknek „az emberek és eszmék szabad áramlását”. Sokan nem hittek abban, hogy a szovjetek be fogják tartani a helsinki záróokmányban vállalt kötelezettségüket, és Moszkvában már 1976-ban létrejött egy Helsinki Csoport (akiket „természetesen” le is csuktak), hogy számonkérje a szovjet vezetésen a Helsinkiben vállaltakat.

Majd 1978-ban az USA-ban és később még több tucat országban alakultak helsinki bizottságok, 1983-ban Bécsben pedig létrehozták a központjukat, a Nemzetközi Helsinki Szövetséget (ez 2007-ben megszűnt, a pénzügyi igazgató egymillió eurós sikkasztása következtében). A Magyar Helsinki Bizottságot 1989-ben hozták létre az alakulóban lévő ellenzékiek, de évekig csak vegetáló, észrevétlen alakulat volt, amíg Kőszeg Ferenc 1994-ben fel nem ébresztette Csipkerózsika-álmából.

Az eredeti célok – a kommunista diktatúra leleplezése, humanitárius vállalásaik, jogszabályaik betartásának számonkérése – minden kétséget kizáróan nemes célok voltak. De az új demokrácia körülményei között sem tűntek meghaladottnak, hiszen akadtak gondok az állami apparátusok működésében, melyek orvoslást igényeltek, érdemeltek. A Magyar Helsinki Bizottság a kezdetekkor emberi jogi tanácsadó irodát működtetett a bürokratikus állami, önkormányzati hatalmi gépezet áldozatául esett emberek sérelmeinek orvoslására.

Később a tevékenység egyre szakosodott a fogvatartottak jogainak érvényesülésének figyelemmel kísérésére és a külföldiek idegenrendészeti, bevándorlási ügyeire, alapvetően az ügyfelekkel szemben eljáró hatóságokon számonkérve a hatályos jogszabályok betartását. Például a fogvatartottak részére a kapcsolattartás (levelezés, telefonálás, látogatás) jogának, a napi egy óra szabad levegőn tartózkodás jogának stb. biztosítását. Vagy verekedő rendőrök felelősségre vonásának kezdeményezését és az áldozataik sérelmének orvoslását stb.

A Magyar Helsinki Bizottság és a többi magyarországi liberális jogvédő szervezet már nagyon régóta nem az emberi jogokat, az emberek jogait védi, hanem hűséges kiszolgálói az egész világon viszályt szító, emberek millióinak elpusztításáért felelős nemzetközi pénzügyi, globalista hatalomnak, amely semmibe veszi az emberi életet, az emberi méltóságot, a nemzeti szuverenitást, az európai értékeket és persze az emberi jogokat is.

Azt mindenki tudja törvényi előírás nélkül is, hogy honnan van évi százmilliós nagyságrendű pénzük a működésükhöz. Kitűnő pályázatokat tudnak írni a liberális birodalom műhelyeihez, közvetlenül és közvetve Soros Györgyhöz is, elnyerve ezzel olyan projekteket, amelyek keretében kifejthetik áldásosnak nem nevezhető tevékenységüket. A strasbourgi sikerekhez azonban egy olyan összetételű bírói testület és olyan magyar delegált bíró is kell, mint amilyen az Emberi Jogok Európai Bíróságán van, volt.

Ahhoz, hogy a jelenlegi helyzet pozitív irányba változzon, nem elegendő a működéshez szükséges pénzforrások megnevezése, regisztrálása, számontartása. A pénzcsapok elzárása a megoldás. Háború dúl a nincstelen demokratikus erők, a népakarat és az agresszív kisebbséget képező dúsgazdag liberális birodalmi erők között. A helsinki bizottság mögött a dúsgazdag liberális birodalom áll, a népakarat ereje az igazságában van.

Háborús helyzetben háborús szabályokat kell alkalmazni, mert csak így lehet az igazságot győzelemre vinni.

A szerző nyugalmazott ügyvéd

Hirdetés

Kiemelt

Kalandozások a pisai ferde torony körül

Minden világjáró bakancslistáján szerepel a Torre Pendente, azaz a ferde torony, amely egész évben látogatók ezreit vonzza Pisába.

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!