Valamilyen rejtélyes oknál fogva nemigen foglalkozik senki sem azzal, hogy Soros Györgyöt milyen motiváció, múltbeli ok sarkallja arra, hogy minden követ és uniós hivatalt, grémiumot megmozgasson annak érdekében, hogy az öreg kontinenst migránsokkal árassza el, etnikai összetételét megváltoztassa, lakosságát lecserélje. A háttérben meghúzódó indokok talán nem is olyan bonyolultak. Keveset emlegetik, hogy a spekulánscsászár közel van a kilencvenhez, augusztus 12-én betölti a nyolcvanhetedik életévét. Ez lélektanilag kétségtelenül érthetővé teszi, ha valaki szeretné már megvalósítani a terveit. Még életében kívánja látni, amire oly sok pénzt és emberi egzisztenciát, életet áldozott. Azt akarja elérni, hogy végre megtapasztalhassa a nyílt társadalom gyakorlati megvalósulását, amint a zsidó–keresztény hagyományú Európa káoszba süllyed, s átadja helyét egy muszlimizált, mixelt népességnek.
Hátravan viszont még annak a megválaszolása, hogy Sorosban miért dúl ez az Európa-ellenes düh. Hogy miért éppen velünk szórakozik ahelyett, hogy a migránsok elől szigorúan elzárkózó gazdag arab államokra, Ausztráliára vagy éppen a csak igen keveseket beengedő Egyesült Államokra tukmálná rá álfilantróp elképzeléseit. Erről az Európával szembeni irracionális ellenszenvről pedig Friedrich Dürrenmatt darabjára, Az öreg hölgy látogatására asszociálhatunk. Ismert a történet: az idős, multimilliomossá vált nő visszatér egykori lakóhelyére, s hatalmas összeget ajánl fel a városkának, feltéve, ha megölik azt, aki annak idején megalázta.
Némiképp analóg esetről lehet szó Sorosnál is. Mint kiderült, a náci megszállás idején fiatalon olyan munkát végzett, amelynek során részt vett zsidó családok kifosztásában, amiről egy 1998-as tévéinterjúban maga a spekuláns számolt be. Ez benne utólag úgy csapódhatott le, hogy az európai polgárok (értsd: főként keresztények s a nacionalisták) miatt kellett saját – elvben – sorstársai, a zsidóság ellen fordulnia, mert ha nem engedik hatalomra kerülni Hitlert, nem kényszerül árulásra. A CBS-nek adott interjúban a magát akkor is ateistának valló Soros azt mondta, nincs bűntudata. De hát miért pont ebben lett volna őszinte? Így egyáltalán nem abszurd a feltételezés: most nem az öreg hölgy, hanem az öreg úr jött el bosszút állni évtizedek után a sérelemért, amit ő volt kénytelen elkövetni mások rovására. Örkény István mondása után szabadon: nem tud megbocsátani azoknak, akiket megsértett.
S hogy kiknek kellene az ítéletet végrehajtaniuk? Hát természetesen a brüsszeli adminisztrációnak, a kollaboráns vezetésnek, az Európai Bizottságnak, amelynek élkáderei a Dürrenmatt-színműbeli városatyák szerepét töltik be. A pénzügyi manipulációival egész országokat bedöntő milliárdos ugyanis rájött közben, hogy a bejáratott korrupció sokkal olcsóbb, mint a demokratikus ügymenet, így lényegében a fél uniós bürokráciát megkenhette, illetve szervilis szavazógéppé tette.
Emiatt az EU központját már nem is Brüsszelnek, hanem Sorosville-nek, de még inkább Sorosgrádnak kellene nevezni. Ki tudja, talán éppen 87. születésnapjára akarnak kedveskedni főelvtársai a kvótaper befolyásolásával és a V4-ek ellen fordításával. Az EU-bíróság főtanácsnokának ordítóan elfogult, érvekkel alá nem támasztott véleménye már egy kis marcipándísz a születésnapi tortán. Azért vigyázniuk kell, nehogy elfújja a tortán a gyertyákat s az egész Soros-terves liberális tomboldát az újfajta, velük nem toleráns, antiliberális amerikai szél.