Az utóbbi időszak fejleményeiből immáron egyértelművé vált, hogy a baloldalnak nevezett társaság véglegesen szakított a magyar választókkal. Lényegében nyíltan deklarálják a T. Ház munkájának bojkottálásával, az alkotmánymódosítás vitájáról való kivonulással: abszolút nem érdekli őket, hogyan vélekedik több millió aktív állampolgár. Ha nem követik azt, amit az ellenzék mond, készülhetnek a legrosszabbakra. A balliberális pártelit mossa kezeit, de nem számol többé a hálátlan magyar lakossággal, amely érdemtelennek bizonyult magasságos jóindulatukra.
Az iménti sorokból nem egészen világos, hogy az MSZP-re vagy a Demokratikus Koalíciónak nevezett Gyurcsány-szektára gondolunk. Nincs túl nagy jelentősége, hiszen eddig is alig volt felfedezhető némi különbség közöttük. Most aztán ismét zéró a differencia, hiszen mindkét alakulat nagy ívben tesz arra, hogy a saját választói a törvényhozási munkában való részvételre, és nem annak bojkottálása céljából juttatták őket mandátumhoz. Legfeljebb a Gyurcsány Ferenc által vezetett miniformáció az egész Országgyűlést bojkottálni akarja, míg az MSZP egyelőre pusztán az alaptörvénynek a módosítását negligálja, amely a népszavazáson véleményt nyilvánító majdnem 3,4 millió állampolgár akaratát önti írásos formába. Ebből viszont az következik, hogy a szocialisták az eddigieknél is nyíltabban demonstrálták: az ő valódi kedves vezetőjük nem a Molnár Gyula, hanem a Gyurcsány Ferenc névre hallgat. Ha volt elnökük, uruk és parancsolójuk, a tíz évvel ezelőtti nemzetverető kútba ugrik, habozás nélkül követik.
Másrészt színt vallottak a szocialisták: egy fikarcnyit sem foglalkoztatja őket, hogy rengeteg – eddigi – szimpatizánsuk is nemmel szavazott a kötelező kényszerbetelepítésről szóló referendumon. Saját választóik jelentékeny részének akaratával való konok szembemenetelük abszurd, öngyilkos stratégia. Egyetlen esetben van erre ésszerű indok: ha nem a hazai publikumnak politizálnak, hanem külföldi erőknek, a nemzetközi sajtónak, az egyesült államokbeli, demokratának nevezett liberális csoportoknak és a brüsszeli neoszovjet hatalomnak.
Ha ezt belátjuk, minden a helyére kerül. Hogy miért nem zavarja őket a liliputi méretű lakossági támogatás, ami a közvélemény-kutatások tanúsága szerint egyfolytában tovább töpörödik. Dehogyis törődnek már ők a szerintük könnyűnek találtatott magyar nép értékítéletével, amikor csak az számít a szemükben, hogy a nyugati balliberális dominanciájú, bevándorláshajszoló orgánumok miként tudósítanak róluk. Így aztán rögtön megérthetjük, miért nem aggasztja őket, hogy a minapi tüntetésükön minden eddigit alulmúlóan kevesen, talán két-háromezren ha voltak. Hát érdekes ez, amikor a megjelentek számának feltupírozásáról gondoskodik a nyugati baloldali média? Amely úgy állítja be töppedt rendezvényeiket, mintha a nép többsége ott tolongana egymás sarkára lépve a mind miniatürizáltabb pártocskák, mozgalmacskák mögött.
Persze ne legyünk naivak, nem is a globális média rokonszenvéért folyik a nagy tülekedés a baloldalon, hanem a mögötte álló szponzorok kegyeiért. Öldöklő versengés zajlik köztük, hogy ne a konkurens balos pártot, hanem őket támogassák. Emiatt kell a másikat mindig túllicitálni – hogy a Soros-birodalom, a Clinton-művek és a politikailag nem is korrekt, hanem korrupt Brüsszel bennük lássa azt az erőt, amely a legszervilisebben és leghatékonyabban képes kiszolgálni a Világ liberálisai, egyesüljetek! jelmondat keretében a migrációs, népességdeformáló, földrészforgató őrült terveket. Így aztán egyre vastagabbakat mondanak, hogy túltegyenek a riválison. Hadházy Ákos az említett baloldali blokkos vicsorgáson már a forradalmat, a kormány elleni fegyveres erőszakot helyezte kilátásba, ha nem engedi megdönteni magát 2018-ban.
Mit akarnak csinálni őket követő nép hiányában? Láthatóan az agresszív migránsok terrorisztikus tempóját tartják irányadónak. Pedig intő jel lehetne számukra, hogy a nép nélküli forradalmat még Marx és Lenin sem vélte kivitelezhetőnek. Mint az újdonsült társelnök agresszív coming outja mutatja, az LMP sincs jobb demokratikus állapotban a DK–MSZP sziámi duónál. A párt ugyan nem blicceli el a törvényhozási munkát, s Szél Bernadett társelnök beszólogat Gyurcsánynak, demagógiateljesítményben mégis állja a versenyt. Hiába próbál azonban követhetetlenül gyorsan hadarni, észrevehető, hogy összefüggéstelenül hord össze hetet-havat.
Tudjuk persze, hogy a bolsevik típusú baloldali front szerint ők a nép, még ha csupán pár százalékát teszik is ki a társadalomnak. Kíváncsian várjuk emiatt, hová tudják még fokozni a valóságelutasító politikát a Brüsszel, Brüsszel über alles! idegen- és migránsajnározó mentalitás jegyében. Megünneplik az MSZMP megalakulásának és az általuk ellenforradalomnak tartott szabadságharc leverésének 60. évfordulóját? Ha azt vesszük alapul, hogy a Klubrádió hovatovább rendszeressé váló ellenforradalmazásától nem határolódik el senki a pszeudodemokratikus liberóbaloldalon, ezt sem lehetne a lehetetlenségek tartományába utalni. Ám a végén annyira sikerül rábeszélniük az embereket a bojkottra, hogy őket fogják bojkottálni a 2018-as választáson.