Az aktív költségvetési politika megítélése időben jelentős változékonyságot mutat. A 30-as évek recessziós közegében a kor közgazdászai élénken támogatták, míg a 70-es évek végétől egészen a 2008-as válságig inkább ellenezték a közgazdaságtan főáramához tartozó akadémikusok, illetve gazdaságpolitikai tanácsadók. A legfrissebb kutatások azt igazolták, hogy a fiskális politika hatékonysága erősen függ a gazdasági környezettől. A költségvetési növekedést támogató intézkedések különösen elhúzódó gazdasági világválságok időszakában nagy segítséget tudnak nyújtani, így alkalmazásuk megfelelő mozgástér esetén szükséges is.
A válság előtt a közgazdaságtan főárama kételkedett abban, hogy érdemes a költségvetési politika segítségével csökkenteni a gazdaság ingadozásait. Ennek három oka volt. Egyrészt általános volt a vélekedés, hogy a jegybankok önmagukban is hatékonyan képesek kisimítani a gazdasági ingadozásokat. Másrészt úgy vélték, hogy a fejlett gazdaságok recessziói rövidek, a költségvetési politika hatásmechanizmusa pedig lassú, így pedig adódott a következtetés, hogy ha a költségvetési politika segítségével próbálják élénkíteni a gazdaságot recesszióban, akkor az olyankor fejti ki a hatását, amikor már nincs szükség rá. Harmadrészt a válság előtt a legtöbb, a témával foglalkozó közgazdász úgy gondolta, hogy a fiskális politika nem hatékony, ezért nem élénkíti kellő mértékben a gazdaságot.
Az első két ellenvetés alapvetően megdőlt a 2008–2009-es gazdasági válságot követően. Bebizonyosodott, hogy a monetáris politika hagyományos és általános eszköztára nem minden helyzetben elegendő. Mély és tartós válságok időszakában könnyen hatástalanná válik. Ennek oka, hogy mivel a kamatok nem süllyedhetnek mélyen negatív tartományba, a jegybankok szándékuk ellenére sem tudják megfelelő mértékben élénkíteni a gazdaságot. Így tartósan kialakulhat az alacsony, nulla közeli kamatszint és infláció, valamint a mérsékelt növekedés háromszöge. A válság során mind az euróövezet, mind az Egyesült Államok gyorsan ebben a csapdahelyzetben találta magát. Mivel az 1930-as évek nagy világgazdasági válsága óta nem volt olyan mély és hosszan tartó válság a fejlett világban, mint a 2008-at követő időszak, így a recessziók rövidségére vonatkozó feltevés is megdőlt. Egy ilyen helyzetben felértékelődik a monetáris politika újszerű, nem hagyományos, megfelelően célzott eszköztárának és a költségvetési növekedés élénkítő lépéseinek a használata. Érdemes ez utóbbi szerepét és hatékonyságát részletesen is megvizsgálni.
A költségvetési politika hatékonyságát illetően fontos megmérni, hogy a költségvetési kiadások elméleti 1 forintos növelése hány forinttal növeli a teljes GDP-t. Minél nagyobb ez az érték, annál hatékonyabb a költségvetési politika. Ha egynél nagyobb, akkor a költségvetési politika nemcsak a költségvetési kiadások mértékével növeli a GDP-t, hanem még többlet-magánberuházást vagy -fogyasztást is generál. A legújabb eredmények szerint az általános gazdasági környezet is befolyásolja a költségvetési politika hatékonyságának mértékét. A kérdéssel számos elemzés foglalkozott már jóval a válság előtt is. Az akkori eredmények inkább a kételkedő álláspontot támasztottak alá.
Ahogy azonban egyre több információval rendelkezünk a 2008-at követő évekről, az eredmények egyre inkább megváltoztak, sokkal magasabb hatékonyságot mutattak, mint korábban. E tekintetben talán a legemlékezetesebb a Nemzetközi Valutaalap (IMF) 2013-as mea culpája, amikor egy tanulmányban az intézmény előrejelzési hibáit alapvetően arra vezette vissza, hogy jelentősen alulbecsülték a költségvetési politika hatékonyságát és az addig üdvözítő receptnek vélt fiskális megszorítások növekedésre gyakorolt negatív hatásait. A legfrissebb adatok már összességében azt mutatják, hogy a költségvetési politika hatékonysága a gazdaság állapotának is függvénye. Egy fellendülőben lévő, magas növekedésű gazdaság esetében a költségvetési politikával szembeni averziók jogosak, hiszen a kiadások hatékonyságának értéke alacsony. Ezzel szemben gyenge növekedési időszakban a gazdaság támogatásának hatékony eszköze lehet a költségvetés. Azaz a költségvetési politika pontosan akkor hatékony, amikor szükség van rá. Mély recessziókban, amikor a központi bankok már nem, vagy csak korlátozott mértékben képes élénkíteni a gazdaságot, a költségvetési politika képes átvenni a monetáris politika szerepét és hozzájárulni a válság negatív következményeinek csökkentéséhez és kivédéséhez.
A költségvetési politikával kapcsolatban megkerülhetetlen a fiskális mozgástér kérdésének vizsgálata. Az elmúlt évek fejleményei rávilágítottak arra, hogy néhány nagy és fejlett gazdaság kivételével a kormányzatok sem adósodhatnak el korlátlanul. Ha egy gazdaságot úgy ér egy válság, hogy már eleve magas az államadóssága, az korlátozhatja a költségvetési politika lehetőségét, ráadásul a magas adósságráta csökkenti a hatékonyságot is. Azaz egy bizonyos adósságszint fölött a költségvetési kiadások növelése akár nemkívánatos hatásokat is előidézhet. Ennek oka, hogy megemelkedik az adott ország finanszírozásának költsége, ami negatívan hathat a vállalati beruházásokra. Összességében a válság egyik fő tanulsága, hogy a költségvetési politikáról jóval árnyaltabban kell gondolkozni, mint azt megelőzően tette a közgazdászok többsége. A költségvetési politika bizonyos helyzetekben hatékony és célszerű eszköz a gazdaság élénkítésére, a konjunktúraciklusok kisimítására.
A kérdés fontosságát jól példázzák néhány dél-európai ország – főként Görögország – elhúzódó problémái. A túlzott költségvetési megszorítások nemcsak a társadalmi béke és kohézió felborulását okozták, hanem a gazdasági növekedést is tartósan visszavetették. Értékesítési lehetőségek hiányában a vállalkozások is tartósan csökkentették alkalmazottaik létszámát vagy halasztották el beruházásaikat. A költségvetési politikának a gazdaság állapotától független megválasztása komoly és hosszabb távú gazdasági károkat eredményezhet, ami akár generációk életkörülményeit befolyásolhatja. A görög válságkezeléssel szemben a sikeres hazai költségvetési és növekedési fordulat is azt jelzi, hogy a történelmi tapasztalatok mély elemzése és megértése sokat segíthet a megfelelő gazdaságpolitikai lépések kiválasztásában. A költségvetési politika újraértékelése egyre inkább tendencia, amely az új amerikai elnök terveit figyelve a következő években további lendületet kaphat.
A szerzők az MNB munkatársai: Molnár György elemző, Horváth Milán junior elemző