Úgy tűnik, az ellenzék azt a konzekvenciát vonta le: minden mindegy alapon minden eszközt be kell vetniük a kabinet ledarálására és a lakosság megdolgozására, hogy parányi esélyük lehessen az elkövetkező időszakban. Az a céljuk, hogy az emberek keserüljék meg azt a megbocsáthatatlan ballépést, hogy a nem PC-kompatibilis, hanem az illiberális, progresszióellenesnek titulált pártokat részesítik előnyben, s erről a reakciós elhajlásukról nem hajlandók lemondani az összes közvélemény-kutatás, időközi választások egybehangzó tanúsága szerint.
Ezen okok játszanak szerepet abban, hogy az ellenzék hozzáállásában egyre brutálisabb tendenciák kezdenek elhatalmasodni.
Nem kell különösebben ecsetelni, miért felháborító annak a jobbikos országgyűlési képviselőnek a trágár – és ha szó szerint vesszük, életveszélyes – fenyegetése, amit példátlan módon az országházi ülésteremben engedett meg magának egy államtitkárnak címezve, frakciója helyeslő röhögcsélésétől kísérve. Az MSZP és az LMP is támogatta, hiszen nem szavazták meg a házbizottságban a büntetését.
De miért kellene csodálkozni ezen, ha már régóta durvasági radikalizmusverseny folyik az ellenzéki formációk között? Mennyiben különb a Szilágyi György névre hallgató műnemzeti figuránál Botka László, a szegedi luxusimádó úrhatnám polgármester, aki a média nem neki hajbókoló részének betiltotta a sajtószabadságot? A szocialista miniszterelnökjelölt kidobatta az Echo TV stábját a polgármesteri hivatal épületéből, holott az ott-tartózkodás minden állampolgár alkotmányos joga. Szerinte a nem balos média nem vehető emberszámba. Az MSZP be is jelentette a kirekesztő verdiktet: nem nyilatkoznak semmilyen általuk kormánypártinak minősített orgánumnak, beleértve az Echo TV-t és a Magyar Időket is.
A demokráciákban abszurd eljárás amiatt is meghökkentő, mert önkényuralmi döntésüket semmilyen érvvel nem tudták alátámasztani. Ha ellenzékben ilyen döntéseket hoznak, mit tennének kormányra kerülve? A félelemkeltés a cél. Hogy azt a hatást keltsék: a kabinet nem képes megvédeni senkit, még a sajtót sem a brutalitástól. Attól az ellenzéktől, amely mindenkire rásüti a billogot, aki nem hajlandó velük együtt utálni a kormánypártokat.
Mert ha egy magántelevíziót, az Echót büntetlenül lefasisztázhat, lenácizhat egy MSZP-s parlamenti képviselő a pártja egyetértésével, akkor ezzel azt sugallják a lakosságnak: ti is azok vagytok, ha ezekkel meg a kormánnyal fújtok egy követ. Lukács Zoltán indirekt módon éppúgy lenácizta, lefasisztázta a magyar kormányt, mint ahogy Frans Timmermans, az Európai Bizottság ámokfutó első alelnöke leantiszemitázta Orbán Viktort. Tesztelik a társadalom tűrőképességét, terrorizálhatóságát. Úgy vélik, ha az emberek rákényszeríthetők a meghunyászkodásra, akár egy kis választáskerülő forradalmat is meg lehet kockáztatni Charles Gati polgárháborús intenciói szerint.
Persze érett már egy ideje ez a nyílt színvallása az ellenzéknek. A CEU és a civiltörvény ürügyén szervezett tüntetések alkalmával is folyamatosan heccelték a hatóságokat és a tömegeket. Aktivistáik azon buzgólkodtak, hogy komolyabb összetűzést sikerüljön kiprovokálniuk. Mindhiába. Pedig az ellenzéki pártok is ezen ügyködtek, eleve felmentést adva minden randalírozónak, ha egy kis erőszakra szottyan kedve.
Ennek egyik legvisszataszítóbb példája volt, amikor két szélsőséges figura megdobálta festékkel a köztársasági elnöki hivatalt, és nem a barbár cselekedeten volt az ellenzék felháborodva, hanem azon, hogy a bíróság közmunkára ítélte a cirkuszolókat. Miután egy harmadik vandál a Terror Háza Múzeum oldalán található hősök falát dobta meg festékkel, az ezt elítélő Fideszt bírálták. Az sem zavarta őket, hogy Nagy Imre és mártírtársai fotóit is meggyalázta a szalonképtelen egyén. Kérdés, van-e különbség e szélsőséges tahók és a jobbikos, balos politikusok minősíthetetlen, antidemokratikus viselkedése között? És mitől eshetnének enyhébb megítélés alá azok a baloldali EP-képviselők és egy jobbikos EU-atya, akik az ország rágalmazásában a Verhofstadt-, Pitella- és Timmermans-féle politikai merénylőkön is igyekeznek túltenni?
Az ellenzék a törvénytelen garázdasággal, a jobboldali média kirekesztésével, a gyűlöletpolitikával csak a saját maga gyengeségéről rántja le a leplet.