Mostanában gyakorta borzolják az idegeinket egyes bírósági ítéletek. Időnként nehezen érthető – vagy nagyon is érthető – ítéletek születnek. Persze nem csak nálunk. Ha valaki veszi a fáradságot és ír egy panaszt az Orbán-kormány vezette Magyarország ellen Strasbourgba, nagyon komoly esélye van arra, hogy az Európai Emberi Jogi Bíróság néhány millió forintnak megfelelő összegű euró kártérítés megfizetésére fogja kötelezni Magyarországot a panaszos javára.
A bíró is emberből van. Szubjektív lény. Csak a törvényeknek van alárendelve, és csak saját lelkiismeretével (már akinek van) kell elszámolnia a döntéseiért. Ez a bírói függetlenség. A Kádár-rendszer vége felé már előírták, hogy a bíró nem lehet párttag. De attól még senkinek nem változott meg sem a jelleme, sem a meggyőződése, hogy kivette a zsebéből a piros könyvet. Még ma is szép számmal köztünk élnek olyan bírók, akik a szocializmus idején kezdték a pályájukat, vagy akiket a diktatúrában szocializálódott bírák neveltek bíróvá.
Noha manapság azért már nehezen elképzelhető, ami még 1988-ban megtörténhetett a szentesi bíróságon. A gyermekelhelyezési pert tárgyaló bíró az ügyiratba lapozva, némileg kiesve a szerepéből, egyszer csak azt mondta: „S. úr, magának nem tetszik a rendszer?” Mire S. úr: „Tisztelt bíróság, úgy tudom, hogy ez a kérdés nem tárgya a pernek.” Bíró: „S. úr, azt nem maga mondja meg, és különben is, válaszoljon tisztességesen.” S. úr: „Kérem, én úgy tudom, hogy a perben a megszólítás felperes, alperes, nem pedig S. úr. De ha nem így van, akkor a tisztelt bíróság helyett én is B. urat fogok mondani. Viszont ha már így rá tetszett kérdezni, hogy tetszik-e a rendszer, akkor azt mondom, hogy nem tetszik.” Erre a bíró: „Azonnal fejezze be ezt a szemtelen hangnemet, mert meg fogom bírságolni.” A pert S. úr „természetesen” elvesztette.
A 2006. őszi gyalázatos rendőri események kapcsán néhány főrendőrrel szemben hozott katonai bírósági ítéletek közfelháborodást váltottak ki. Mondhatni joggal, ha azt vesszük alapul, hogy azonosító jelvény nélküli rendőri egységek szabályos hajtóvadászatot rendeztek az 1956. évi forradalom és szabadságharc 50. évfordulóját ünneplők ellen.
Megmutatták, hogy mit is gondol a hatalmon lévő szocialista–liberális kormány 1956-ról és az annak 50. évfordulóját ünneplőkről. Megmutatták, hogyan is kívánják ezt a kerek évfordulót valóban emlékezetessé tenni számukra. Sikerült. Az emberi mivoltukból kivetkőzött, brutális rendőrök százas nagyságrendben okoztak súlyos testi és lelki sérülést békés, ártatlan embereknek.
A katonai bíróság elé állított szóban forgó főrendőröket azonban nem emiatt ítélték el vagy mentették fel. Gergényi Péter, Bene László rendőrtábornokokat és főrendőr társaikat katonai bűncselekmények, a rendőr beosztottjaik sérelmére elkövetett, elöljárói kötelezettségszegésekkel vádolták meg. A bűnük csupán az volt, hogy a nekik alárendelt, beosztott rendőrök megfelelő védelmét elmulasztották a tévészékház ostromakor.
Az ügyészség nem a jelvény viselése nélkül felszabadultan, gyalázatosan, gátlástalanul garázdálkodó, szemeket kilövő, viperával ütlegelő, békés, ünneplő embereket megtámadó, véresre verő, vandál rendőrök magas rangú parancsnokait, vezetőit vádolta meg és állította bíróság elé, hogy adjanak számot az irányításuk, alárendeltségükben szolgáló rendőrök emberi mivoltukból kivetkőzött viselkedéséért. A katonai bíróság előtt mindez szóba sem került, ezt nem is vetették a szemükre, ezzel meg sem vádolták őket. A bíróság pedig csak olyan cselekmény miatt ítélheti el a vádlottat, amivel az ügyészség megvádolta.
Az országos rendőrfőkapitánynak (Bene tábornok) és a budapesti rendőrfőkapitánynak (Gergényi tábornok) pedig nem lehetett semmi köze a 2006. őszi rendőri rémtettekhez, hiszen egyikőjük sem lőtte ki senki szemét és nem vert véresre senkit sem. Talán nem is tudtak a rendőreik rémtetteiről sem. Gergényi ártatlan képpel hazudta az ország szemébe, hogy rendőreinek azonosító jelvénye munka közben leesett a ruhájukról. A viperának nevezett vaspálcáról pedig cinikusan úgy nyilatkoztak, hogy a vipera egy kígyófajta, és nincs rendszeresítve a rendőrségen. Gergényi Péter rendőrfőkapitányt Demszky Gábor főpolgármester ki is tüntette az események során tanúsított példás helytállásáért.
Ezek ismeretében senkit se lepjen majd meg, ha a Demszky főpolgármestersége idején történt botrányos metróépítési korrupcióhoz sem lesz semmi köze Demszky Gábor volt főpolgármesternek. Hogyan is lehetne, hiszen a metróépítkezéseken folyamatosan jelen lévő, ott fényképezgető Demszky azt bizonyára nem fotózta le, nem örökítette meg, hogyan folyik el az a rengeteg pénz az általa bizonyára nem is ismert személyek magánzsebébe. Bizonyára nem is emlékszik a Demszky-sleppre, köztük a Bali szigetén üdülőparadicsomot vásárolt főtanácsadójára, de tarthatta a markát az MSZP-s koalíciós partner népes tábora is.
Talán még az is kiderülhetne, hogy Simon Gábor több száz milliós külföldi bankbetétjeinek mi az eredője. Egy biztos: ennek az irdatlan sok 167 milliárd forintnak van gazdája. A kérdés már csak az, hogy megtalálja-e őket a nyomozó hatóság, és vádat emel-e a tolvajok ellen. És majd a bíróság elítéli-e a vádlottakat?
Az ügyészség váderedményességi mutatója ugyan imponálóan magas, de nem a politikusbűnözők esetében.
A szerző nyugalmazott ügyvéd