A merénylet ugyanis a török kétfrontos harc narratíváját erősíti, amelynek megnevezett célpontjai az Iszlám Állam és a Kurd Munkapárt. Míg azonban az unióval folytatott megbeszélésein az Iszlám Állam elleni fellépést hangsúlyozza, a bombák a Kurd Védelmi Egységekre és a dzsihadistákkal harcoló kormányerőkre hullnak. Ebben a kontextusban bármely erőszakos cselekmény felhasználható annak igazolására, hogy Ankara fokozza a kurdok elleni offenzívát Törökországban és Szíriában egyaránt.
Angela Merkel azon erőfeszítéseinek kudarca, hogy rávegye a török vezetést, tartsák be a korábban kötött megállapodásokat, és ne engedjék tovább az Európába érkező menekülteket, korántsem volt meglepő. A török elnök tavaly novemberi, Jean-Claude Junckerrel és Donald Tuskkal folytatott tárgyalásain – kiszivárogtatások szerint – Recep Tayyip Erdogan kísérletet tett a hárommilliárd eurós támogatás megduplázására, azzal fenyegetve uniós tárgyalópartnereit, hogy ellenkező esetben meg fogják nyitni a görög és a bolgár határt, és buszra ültetik a migránsokat.
A szíriai helyzet újabb, Ankarának rendkívül kedvezőtlen fordulatot vett, amikor február 3-án a szíriai kormányerők és szövetségesei benyomultak az Aleppo és a törökországi Kilis tartományban található Báb al-Szalám határátkelőhely közötti területre, elvágva ezzel az Aleppót megszállva tartó dzsihadista milíciák utánpótlási vonalát. A homályos hátterű és tisztázatlan összetételű, magukat szír ellenzéknek tituláló katonai egységek ugyanis Törökország előretolt helyőrségét jelentették Szíriában, s egyetlen biztosítékát annak, hogy a béketárgyalások asztalánál, azaz a Szíria feletti osztozkodásnál Ankarának előre lefoglalt helye legyen.
Az utánpótlási útvonal elvágását minden bizonnyal a kormányerők ostroma és az Aleppót megszállva tartó dzsihadisták veresége követi majd. Az invázió nyomában járó pánik azonban máris megtette hatását: a határ szíriai oldalán becslések szerint hetvenezer menekült várakozik. A térség hivatalos határátkelőit fokozott szigorral ellenőrzik, ám ennek következtében a menekültáradat az Aleppóhoz közeli Hatay tartományban torlódott fel.
A yayladagi határátkelő korábban a türkmének előtt nyitotta meg kapuit, a bombázások miatt azonban az arabok és a menekültigazolvánnyal nem rendelkezők is itt akarnak átjutni. A bebocsátásra várók elsősorban a bombázások elől menekülő civilek, a kormányellenes milíciák családtagjai, valamint a Törökország által támogatott ellenzéki türkmén egységek katonái. A török hadsereg és a kilisi kormányzóság tájékoztatása szerint azonban az érkezők között jelentős létszámban képviseltetik magukat az Iszlám Állam külföldi fegyveresei is.
A határsávban élő türkménekre való tekintettel a török hatóságok az orosz bombázások kezdete óta kivételes rugalmasságot tanúsítva engedik át a menekülő ezreket. Naponta 300-400 ember érkezik folyamatosan ezen az útvonalon Törökországba. A papírok nélkül utazó, gyakran milicista hátterű férfiak éjszaka jutnak át a zöldhatáron, embercsempészek segítségével. A térségben dolgozó egyik segélyszervezet munkatársa azt nyilatkozta az al-Monitor internetes hírmagazinnak, hogy a nőkkel és gyermekekkel együtt felnőtt férfiak is érkeznek a hatayi buszpályaudvarra, akik természetesen mind civilnek vallják magukat, az ellenkezőjét pedig senki sem tudja rájuk bizonyítani.
A pályaudvarról Törökország különböző nagyvárosaiba utaznak, elsősorban Isztambulba, ahol a biztonsági szolgálatok látóteréből is kikerülnek. A hatayi, kilisi és gaziantepi kórházban ápoltak között is sokan vannak, akik egyértelműen harcban szerzett sérülésekkel érkeztek, de a hatóságoknak nincsenek eszközeik a személyazonosság ellenőrzéséhez.
A török hadsereg által kiadott közlemények szerint számos, az Iszlám Állam kötelékében harcoló török és külföldi állampolgárságú férfit fogtak el, akik kisebb-nagyobb csoportokban igyekeztek átjutni a határon Törökországba. A milicisták között volt, aki gyerekekkel utazott. Erdogan zsarolásra alapozó politikai játszmájának fényében még aggasztóbb, hogy az ankarai kormányzat mit tesz majd mindazokkal a harcosokkal, akik a szíriai kormányerők várható inváziója után érkeznek az országba.
Kelet-Törökország többségében kurdok által lakott nagyvárosaiban mindeközben tavaly október óta polgárháborús állapotok uralkodnak. A Diyarbakr utcaképét ábrázoló fényképek akár Szíriában is készülhettek volna. Az Iszlám Állam elleni küzdelem ebben a kontextusban tehát nem más, mint ürügy a szíriai török beavatkozás volumenének erősítésére. Ankara igazi célpontja a szíriai kurdok Demokratikus Unió Pártja és annak fegyveres szárnya, a Népi Védelmi Egységek, amelynek katonai kiképzésében meghatározó szerepe volt Ankara első számú ellenségének, a törökországi Kurd Munkapártnak. Hasonlóan kulcsfontosságú a törökbarát milíciák pozíciójának helyreállítása és megerősítése is.
A kérdés az, hogy Erdogan rá tudja-e venni a hadsereg vezetését szárazföldi hadművelet indítására Szíriában. Az elnöki szándék ellenére a török vezérkar egyelőre megosztott a kérdésben. A török vezetést nem aggasztja, hogy egy ilyen lépés nyílt, globális következményekkel járó regionális konfliktussá mérgesítheti a helyzetet. Azonban egy bizonytalan kimenetelű és vélhetően hosszú ideig elhúzódó háború valószínűleg csökkentené a törökországi kurdok elleni hadműveletek intenzitását. A magának teremtett csapdahelyzetben Erdogan minden bizonnyal növelni fogja az unióra gyakorolt nyomást. További anyagi követeléseinek elutasítása esetén akár a határok részleges vagy teljes megnyitásával is.
(A szerző a Migrációkutató Intézet vezető kutatója)