Napjainkban Nyugat-Európában igencsak ellentmondásos a migráció politikai megítélése. A szélsőjobboldali pártok hevesen ellenzik, egyes mérsékelt jobboldali és baloldali pártok (mindenekelőtt Németországban a CDU–CSU és az e pártszövetséggel koalícióban kormányzó SPD) támogatják annak szabályozott formáját, legalábbis elvben, ugyanis a Közel-Keletről és Észak-Afrikából való bevándorlást mindeddig nem sikerült elfogadtatni az Európai Unió tagországaival.
Ugyanakkor kontinensünkön a parlamenten kívüli szélsőbaloldali pártok és mozgalmak, mindenekelőtt az anarchisták síkra szállnak a harmadik világ és Európa közötti határok eltörléséért. Ők az EU felbomlását, új kor beköszöntét várják a szabadon, minden korlátozás nélkül beözönlő menekültektől.
Egyes anarchista csoportok a programjukat tettekre is váltották, és a migránsokkal együtt tüntettek, összecsaptak a rendőrökkel Calais-ban az ottani tábor felszámolása elleni tiltakozásokban. Mások a Balkán-félszigeten, a macedón határon feltorlódott migránsoknak lázító beszédeket tartanak és drótvágó ollókat osztogatnak az akadályok leküzdésére.
Ismeretes, hogy a tekintélyellenes, mindenféle hierarchiát elvető anarchizmus a XIX. és XX. században komoly vonzerőt gyakorolt az értelmiségre, táplálta, szemléletileg megalapozta a „kritikai szellemet”. Képviselői komoly érdemeket szereztek a XX. századi totalitariánus rendszerek, a bolsevizmus és a nemzetiszocializmus leleplezésében.
Az 1968-as nemzedék részt vett a neokolonializmus elleni harcban és a szexuális forradalomban. Miként lehetséges, hogy a merev hatalmi viszonyok felszámolásáért küzdő, állam- és vallásellenes anarchisták most kiállnak a migránsok mellett, akikkel az iszlám fanatizmus, az eddig ismeretlen vallási alapú totalitarianizmus nyomul be Európába?
Görögországban jelenleg 50 ezernél is több migránst és menekültet tartanak számon a hatóságok, de a tényleges létszám reálisan ennek a duplája. Április 4-én kezdődik meg a visszatoloncolásuk az EU és Törökország között március 20-án életbe lépett menekültügyi egyezmény alapján. Ismeretes, hogy minden Törökországba visszaküldött migránsért cserébe repülőn érkeznének szíriai menekültek Európába, egyelőre 72 ezren.
De távolról sem világos, hogy a gyakorlatban végre lehet-e hajtani ezt a megállapodást. A jelenleg görög területen tartózkodó migránsok és a velük együttműködő anarchisták mindent megtesznek majd azért, hogy ezt megakadályozzák.
Látható, hogy az Idomeniben összetorlódott több mint tizenegyezer migránsnak csak kisebb része, a családosok hajlandóak buszokra szállni és a görög–macedón határtól távolabb fekvő menekülttáborokban kivárni a menekültkérelmük jogszerű elbírálását. A többség, főként a fiatal férfiak kitartanak ott, ahol vannak. Ők „A határok megölnek bennünket!” jelszóval tüntetnek és dulakodnak a rendőrökkel, továbbra is át akarnak törni a kerítésen.
Görögországban, ahol nemcsak a szélsőjobboldal, de az anarchista mozgalom is erős hagyományokkal rendelkezik, 2016 áprilisa az összecsapások hónapjának ígérkezik. A migránsok visszaküldését az EU határőrizeti ügynöksége próbálja meg végrehajtani.
A Frontex nem örvend különösebb népszerűségnek sem a migránsok körében, sem pedig a görög társadalomban. Két olyan görög anarchista csoportot is ismerünk, amely valószínűleg csak alkalomra vár, hogy akcióba lépjen.
Ott van a Rubikon, amelynek tagjai élő adás közben hatoltak be az ERT TV-csatorna székházába, hogy felolvassanak egy közleményt, majd összeverekedtek újságírókkal és a biztonsági személyzettel. Fekete öltözetet viselő, arcukat maszkkal eltakaró tagjai előzőleg a kormányzó Sziriza párt egy irodáját foglalták el, ahol a magas biztonsági fokozatú börtönök bezárását és egy extremista csoport tagjainak szabadon engedését követelték.
De megzavarták az Új Demokrácia párt vezetői ülését is, megakadályozták a párt vezetőinek újraválasztását. Novemberben pedig a német nagykövet athéni rezidenciájára támadtak.
2014 decemberében öt évtől huszonöt évig terjedő börtönbüntetésre ítélték a Tűz sejtjeinek összeesküvése nevű görög anarchista csoport tizennégy tagját, akik az utóbbi hat évben több merényletet követtek el, és az athéni amerikai diplomáciai képviseletre támadtak.
Levélbombákat küldtek vezető európai politikusoknak, így José Manuel Barroso akkori európai bizottsági elnöknek, Angela Merkel német kancellárnak is. A csoport kapcsolatban állt olasz és holland anarchistákkal, akik több merényletet és túszejtéseket hajtottak végre, bankokat raboltak ki, és levélbombákat küldtek az európai politikusoknak.
A görög és a nyugat-európai anarchisták, illetve szélsőbaloldaliak Athén belvárosában rendszeresen összeverekednek az idegengyűlölő, szélsőjobboldali Arany Hajnal párt aktivistáival, és az őket támogató, Németországból és máshonnan érkező újfasisztákkal.
Görögország belpolitikai és gazdasági helyzete mindennek nevezhető, csak stabilnak nem. Ebben a helyzetben meglehetősen kockázatosnak tűnik az ősellenségnek számító Törökországból érkező, lázadásra hajlamos, elkeseredett menekültek „parkoltatása”, majd visszafordítása.
Lehet, hogy a görög és nyugat-európai szélsőbaloldaliak és anarchisták, akik hevesen ellenezik az EU menekültügyi politikáját, nemsokára akcióba lendülnek, és olyan robbanásveszélyt idézhetnek elő Hellászban, amely az Európai Unióra felmérhetetlen következményekkel járhat.
A szerző újságíró