Azután jön a számla. Több millió kémény esetében ez a díj már jelentős, milliárdos összeg, bevétel a kéményseprőknek. Elmúltak már azok az idők, amikor megfogtuk az ing- vagy kabátgombunkat a kéményseprő láttán, mert szerencsét hoztak. De a kéményseprőknek sincs szerencséjük, mert vége lett a nagy biznisznek. Ezért is fájhat annyira a kormány rezsicsökkentési programjának újabb állomásaként hozott döntése, amellyel a kéményellenőrzést, kéményseprést állami hatáskörbe vonja és a lakosság részére ingyenessé teszi, egyben az éves ellenőrzést kétévenkéntire módosítja július 1-jétől.
Lett is nagy ribillió kéményseprőéknél. Vége a nagy bulinak! A kéményseprők előbb közjegyzői letétbe helyezett felmondásokkal próbáltak nyomást gyakorolni a kormányra, de kiderült, hogy a kéményseprő szakemberekre továbbra is szükség van, csak a rendszer változik: a lakosság sarcolása szűnik meg. Most azt találták ki, hogy az Alkotmánybíróságon támadják meg a jogszabályt, mondván, hogy alaptörvény-ellenes, ha csak kétévente lehet kéményellenőrzés címén díjat szedni. Maguk sem nagyon bízhatnak azonban a sikerben, mert az elutasítás esetére már most kilátásba helyezték a népszavazás kezdeményezését, azzal az izgalmas kérdéssel fordulva a széles tömegekhez: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a kormány törvényben biztosítsa a legalább évenkénti kéményellenőrzést, függetlenül a kémény, illetve tüzelőberendezés típusától?” Ha ettől sem jön lázba a lakosság, akkor mitől? Hacsak az ellenzéki pártok nem állnak mögé a kezdeményezésnek, hangoztatva, hogy a kormány már a kéményellenőrzést is lenyúlta, államosítja, a haveroknak adja stb. És ingyenessé teszi a lakosságnak. De ezt már nem teszik majd hozzá.
A kéményseprők azonban addig sem ülnek ölbe tett kézzel. A rámenősek kihasználják az utolsó lehetőségeket. Például Hódmezővásárhelyen társasházakat vettek célba, és a kéményseprőknek a járási hivatal építési osztályához küldött feljelentése nyomán a hivatal már az iromány beérkezését követő második(!) napon meghozta a határozatot, amelyben a lakástulajdonosokat kötelezte az állítólag életveszélyes kémények felújítására. A lakástulajdonosok ledermedtek és kapva kaptak azon a lehetőségen, hogy a kéményfelújítás lakásonkénti több százezres költsége helyett csupán százezer forintért lecserélhetik a gázbojlert villanybojlerre. Amúgy a lakások fűtése gázkonvektoros, amelynek égésterméke a szobaablak alatti nyíláson az utcai légtérbe távozik, vagyis nem a kéményen keresztül. A másodfokú építési hatóság megállapította ugyan, hogy a szóban forgó kémények állapota nem is életveszélyes, de ez mit sem változtat azon, hogy a „használati biztonság” érdekében a kéményfelújítás mégis szükséges. A fővárosban is résen vannak a kéményseprők, nagyon igyekeznek a számlázással, és már májusban kiállítják a számlát a 2016. január 1.–2016. december 31. időszakra, nehogy a július elsejével hatályba lépő jogszabály miatt esetleg elessenek a már megszokott lakossági sarctól.
A kéménybélelésekről nem is szólva, ami az igazi nagy üzlet. Azt, hogy ez szükséges-e, vagy sem, a kéményseprők döntik el és ha kimondják a verdiktet, nem lehet apelláta. Csak úgy röpködnek a milliók. A lakástulajdonosok pedig nem győzik kapkodni a fejüket. A kéményellenőrzés – természetesen – fontos és szükséges feladat, különösen a gázüzemű tüzelőberendezések kéményei esetében. Évente hallani, olvasni szén-monoxid okozta tragédiákról, amelyek esetenként a kémények hibáival hozhatók összefüggésbe. Nem hallani azonban arról, hogy az ilyen halálesetek miatt a kéményseprők felelőssége felmerült volna.
A szerző nyugalmazott ügyvéd