Kiváló gazdasági előrejelzést adott ki a Nemzetgazdasági Minisztérium Makrogazdasági és költségvetési előrejelzés 2017–2021 címmel 2017 decemberében. Az előrejelzés bemutatja az elmúlt évek folyamatosan javuló gazdasági eredményeit, a GDP növekedését, a lakásépítés felfutását és a fogyasztás hosszú ideje tartó bővülését. A 2018. évi várható 3,6 százalékos gazdasági teljesítményjavulást is meggyőzően támasztják alá az eddigi gazdaságpolitikai döntések: a béremelés, a járulék- és adócsökkentés, a forgalmiadó-csökkentés, valamint a családtámogatások bővülése.
Ezek együttes hatására az előrejelzés szerint 4 százalékos fogyasztásbővülés, 12,5 százalékos bruttó állóeszközfelhalmozódás-növekedés és 9,4 százalékos nettó átlagkereset-javulás várható 2018-ban. De javulni fog a termelékenység szintje is, miközben az infláció – az előrejelzés szerint – 3 százalék körül alakul. Az előrejelzés kiterjed a 2019-20-21-es évekre is, amikorra kissé mérséklődő, 3,8, 3,7 és 3,6 százalékos GDP-növekedést valószínűsít. Ennek magyarázatai között a beruházások lassuló bővülését, valamint a keresetek és a fogyasztás mérsékeltebb növekedését találjuk.
Ennek oka, hogy a beruházások eddigi magas szintű bővülését nyilvánvalóan lelassíthatják az elfogyó EU-s támogatások, hiszen a folyamatban lévő költségvetési időszakban rendelkezésre álló összeg felhasználása gyakorlatilag már mind be van tervezve. Az új EU-s költségvetés pedig éppen készül, és ezért annak alapján forrásokra legkorábban is 2021 végén, 2022 elején lehet számítani.
A bérek további emelése és ezzel összhangban a fogyasztás bővülése az üzleti szférával való újabb megállapodás függvénye. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a további kiegyensúlyozott fejlődésnek nem teremtődtek meg a lehetőségei. A kiegyensúlyozott fejlődés ugyanis több, mint gazdasági növekedés. Jelenti a fejlődési út finomhangolását az aránytalanságok csökkentésével és az egyenszilárdságú fejlődés feltételeinek megteremtésével. Melyek ma azok az aránytalanságok, amelyek enyhítésétől a gazdasági és társadalmi teljesítmények egyenletes javulását várhatnánk? Ezek azok a gyenge pontjaink, amelyek – a bővülő GDP ellenére – gátolják a versenyképességünk javítását is.
Közöttük a legfigyelemreméltóbb a gyenge innovációs teljesítmény, a gazdaság alacsony szintű változási képessége, vagyis gyenge dinamizmusa, az alacsony tudásszint, a jelentős regionális különbségek és végső soron az ezek következtében lassabban javuló termelékenység. Nézzük ezeket a tényezőket külön-külön, és vizsgáljuk meg, hogy milyen módon lehetne ezeken a területeken javulást elérni.
Az EU innovációs eredménytábláján (EU Innovation Scoreboard 2016–17) 2016-ról 2017-re két hellyel rontottuk a pozíciónkat. A globális innovációs index alapján a vizsgált 128 ország között 2017-ben a 39. helyen vagyunk, ami 2016-hoz képest hathelynyi lecsúszást jelent. Ezzel az értékkel a V4-ek között sereghajtók lettünk. A gyenge teljesítmény oka az innovációt még mindig nem eléggé ösztönző üzleti környezet, az innovatív cégek és az innovatív munkahelyeken dolgozók alacsony aránya.
További gyenge pont a túlzottan sok összeszerelő tevékenység, amely egy friss EU-s tanulmány (Globalisation patterns in EU trade and investment 2017) szerint az EU tagállamai között Magyarországon a legkiterjedtebb. Az EU 2017. évi kisvállalati tanulmánya (2017 SBA Fact Sheet) pedig arra mutat rá, hogy az EU-n belül a magyar kisvállalati szektor a legkevésbé innovatív. De probléma van a képzettségi szinttel is.
A KSH 2016. évi mikrocenzusadatai alapján a 15 év fölötti korosztályban nagyon magas, 27 százalékos a legfeljebb nyolc általános iskolát végzettek aránya, és a húsz év felettiek között csupán 21,8 százaléknak van felsőfokú végzettsége. Továbbá még mindig kevesen vesznek részt céltudatos ismeretfrissítő és új tudást, képességeket kínáló továbbképzésben. A jövő gyorsan változó környezetében, a digitalizáció és a robotizáció korában viszont a nemzetek igazi versenyképességi forrása egyre inkább az innováció, a nagy tudású szakembergárda és a gyorsan mozgó, agilis, versenyképes kisvállalati szektor lesz.
Adottak tehát azok a feladatok, amelyek segítségével a 2018. éven túli gazdasági és társadalmi fejlődést biztosítani tudjuk. Egyrészt növelni kell a tudásalapú, innovatív cégek és munkahelyek arányát. Ezt megfelelő üzleti környezettel és gazdaságpolitikai ösztönzéssel lehet elérni. Másrészt programot kell kidolgozni a kisvállalati szektor innovativitásának, versenyképességének javítására. A téma fontossága megkívánná, hogy ennek a programnak külön állami felelőse legyen. Végül pedig új Klebelsberg Kunó-stratégiára van szükség a tudásszint jelentős bővítéséért.
Ennek a stratégiának célzottnak kell lennie, olyannak, amely minden tudásszint és valamennyi járás sajátos helyzete figyelembevételével biztosítja a feljebb lépés lehetőségét. Ez egyben hozzájárulna az egyre nagyobb munkaerőhiány mérsékléséhez is. Ehhez azonban a bérek további növekedésére is szükség lesz, hiszen a jelentős és folyamatos emelések ellenére a 91 770 Ft-os nettó minimálbér és a 123 643 Ft-os nettó garantált bérminimum EU-s összehasonlításban még mindig nagyon alacsony, ezért nem biztos, hogy elég lesz ahhoz, hogy a jól felkészült szakemberek elvándorlását megállítsa.
Mindent összevetve, az innováció tudatosabb támogatása, a jelentős és intenzív továbbképzés, valamint a több tudásalapú cég és munkahely egyben a termelékenység gyorsabb növekedését is biztosítaná. Megvannak tehát az eszközeink ahhoz, hogy a gazdasági alapokat úgy tudjuk tovább erősíteni, hogy közben biztosítjuk a társadalmi fejlődést is, ami pedig – hosszabb távon – maga is a gazdaság bővülésének biztos forrása.
Végső soron pedig az egymást erősítő változtatások következményeként csökkennek majd a regionális fejlettségbeli és képzettségi eltérések is, és ki tud alakulni az egyenszilárdságú, fenntartható és egyenletes fejlődés a gazdaságban és a társadalomban egyaránt.
A szerző közgazdász, egyetemi tanár