Az utóbbi években amikor a tömeges illegális migráció kapcsán Nyugat-Európa megváltozott biztonsági helyzetéről beszélünk, legelőször a terrortámadások szinte mindennapivá válása jut az eszünkbe. Joggal, hiszen százak haltak meg, és több mint ezren szenvedtek sérüléseket. Másodszor a nők elleni erőszakos támadások és a köztörvényes bűncselekmények drasztikus emelkedése mutatja igen plasztikusan, hogy alapjaiban romlott a biztonsági helyzet Európa nyugati felében.
Az elmúlt években lezajlott tömeges, jórészt ellenőrizetlen illegális bevándorlás során a titkosszolgálatoknak egy hagyományos kockázati tényező jelentős növekedésével is számolniuk kell. Ez pedig a klasszikus kémelhárítás területe. Mielőtt legyintenénk erre mint a digitális világban kihalásra ítélt veszélyre, nézzünk néhány példát!
Az Egyesült Államokban 2015 őszén engedték szabadon Jonathan Pollardot, az amerikai haditengerészeti hírszerzés volt tisztjét, akit 1987-ben ítéltek életfogytiglani börtönre, mert Izraelnek kémkedett. 28 év után engedték szabadon a súlyosan beteg férfit. Amerikai sajtóhírek szerint az ügy miatt három évtizeden keresztül „visszafogta magát” az izraeli hírszerzés az USA elleni műveletekben, de azokat nem állította le.
A másik példa frissebb. Az ukrán elhárítás 2017 decemberében buktatta le Sztanyiszlav Jezsovot, aki az oroszoknak kémkedett. A 39 éves férfit Washingtonban szervezték be, ahol az ukrán nagykövetségen dolgozott.
A legkínosabb az ügyben, hogy a férfi a brit miniszterelnöknél folytatott ukrán kormányfői tárgyaláson is jelen volt tolmácsként, ahol a fő téma Oroszország volt. Theresa May is elismerte: tudatában van, hogy orosz kém járt a rezidenciáján. Árulkodó, hogy az ukrán kémelhárítás vezetője indulatosan „szemüveges patkánynak” titulálta az orosz ügynököt.
Talán ez a két példa is elég annak érzékeltetésére, hogy az egyes országok hírszerző és elhárító szolgálatai közötti küzdelemre ne úgy tekintsünk, mint krimik, akciófilmek romantikus, sokszor meseszerű történeteire, hanem a mindennapok valóságos kihívásaira. A titkosszolgálatok számára az első és talán legnehezebb feladat az ellenséges országba bejuttatni az ügynököket. Ezt a műveletet nagyban segítheti, ha olyan tömeges népmozgás indul meg a célországok irányába, ami a „telepítés” folyamatát felgyorsítja, leegyszerűsíti.
Amely országokból vagy környezetükből tömegével indulnak útnak az emberek Nyugat-Európa felé, a hírszerző szervek igen nagy valószínűséggel igyekeznek kihasználni ezt. Persze kérdezhetik, hogy egy pakisztáni, iráni, marokkói, török vagy más titkosszolgálatot miért is hozna lázba egy ilyen lehetőség?
Nagyon sok oka lehet ennek. Felmérni a fogadóország migrációs rendszerét, megismerni a beléptetési, regisztrációs mechanizmusokat, ezáltal feltérképezni a kiskapukat, azok kijátszásának lehetőségét. Ezzel lehet minimalizálni az értékes ügynökök telepítési kockázatát.
Meg lehet ismerni a pénzügyi tranzakciók folyamatát, a banki átutalások gyorsaságát, a készpénzfelvétel lehetőségeit. Tudjuk, hogy a pénzmozgás felderítése milyen fontos információkkal szolgál a terrorizmus kapcsán.
A hírszerzés számára legalább ilyen fontos a megfelelően fedett pénzügyi háttér biztosítása. Így a „beilleszkedő menedékkérő” ügynök bankszámlát nyithat, vállalkozást alapíthat, amelyen keresztül legalizálni tudja a pénzmozgásokat. Ez nagyon fontos, hiszen az ügynökök illegális tevékenysége, például az informátorok finanszírozása jelentős mennyiségű készpénzt igényelhet.
A tömeges migráció alkalmas lehet arra is, hogy a hírszerző szolgálat technikai, informatikai eszközöket telepítsen a célországba. A telefonok, laptopok tartalmát, telepített szoftvereit mélységében senki sem vizsgálta. Így biztosítani lehet akár titkosított kommunikációs csatornát, akár lehallgatóeszközök, kémszoftverek célirányos telepítését is.
Humánoldalról vizsgálva pedig jól kiképzett ügynökök telepítésére ad lehetőséget a tömeges migráció. Gondoljunk arra, hogy a papírok nélkül érkezők regisztrációjakor a jóhiszemű, naiv vagy fásult hivatalnokok gondolkodás nélkül rögzítették a nyilvánvalóan hamis adatokat. Így akár egy komplett ügynöki csapatot is telepíteni tudtak menekült családnak álcázva.
Persze a következő kérdés, hogy mi lehet a céljuk, feladatuk ezeknek az ellenséges ügynököknek. Először is belesimulni a befogadó ország rendszerébe, ahol megörülnek a képzett embereknek. Bejutni olyan laboratóriumokba, ipari üzemekbe, ahol atom-, vegyi, biológiai kutatásokat folytatnak.
Emlékeztetnék, hogy az európai sajtó milyen látványosan tálalta a máris munkába állt tudósok, mérnökök, informatikusok történeteit. Ők ha nem is első lépésben, de néhány éven belül már érzékeny területeken dolgozhatnak. Elég az észak-koreai atom- és rakétaprogramra gondolni, hogy a veszélyt érzékeltessük.
Trump elnök nem véletlenül fejezte ki aggodalmát az ellenőrizetlen európai migráció miatt, hiszen nemcsak terroristák, de ellenséges ügynökök is beszivároghatnak az USA-ba rövid európai tartózkodás után. A fentieken túl az ellenséges ügynökök feladata lehet beépülni a szervezett bűnözői csoportokba, a megtermelt illegális jövedelemből finanszírozva a titkosszolgálatuk egyéb műveleteit, illetve terrorszervezeteket finanszírozhatnak, konkrét támadásokat pénzelve a küldő ország politikai céljai érdekében.
Ezen túlmenően a saját államukból menekülő ellenzéki személyek figyelemmel kísérése, presszionálása is a feladatuk lehet, hogy megakadályozzák az aktív propagandatevékenységüket a volt hazájuk ellen.
A példákat lehetne még sorolni, de talán ennyi is elég, hogy lássuk: az illegális migráció az eddig már sajnos megtapasztalt veszélyein túlmenően a klasszikus titkosszolgálati munkában is új, eddig ismeretlen kihívásokat hozhat a kémelhárítás számára.
Ezek talán nem olyan látványosak, mint a terrorakciók elszaporodása vagy a bűncselekmények számának növekedése, de nemzetbiztonsági szempontból nagyon komoly fenyegetést jelentenek.
Földi László – A hírszerző szemével és Horváth József – Az elhárító szemével összes cikkét ITT találja.