– Közeleg a férfikézilabda-Eb. Mire lehet képes a megfiatalított, immár Nagy László nélküli magyar válogatott?
– Jó kérdés… A csehek elleni mérkőzéstől függ, hogy továbbjutunk-e a csoportból. Csodát nem lehet várni ettől a csapattól, de tisztességes helytállást igen. A nyolcadik hely körüli eredmény már elfogadható lenne.
– Mit szól a külföldi kapitányokhoz?
– Ez divat, átvettük külföldről és a fociból. Kim Rasmussen a 15. helyen végzett a vb-n a női válogatottal, az edzőt pedig az eredményei minősítik. Szerintem elvárás a mindenkori kapitánytól, hogy ismerje a nyelvünket, hogy tudjon a csapattal kommunikálni. Itthon is vannak jó szakemberek.
– Rasmussen a lengyelekkel kétszer volt negyedik a vb-n, a CSM Bucurestivel Bajnokok Ligáját nyert. Vannak tehát eredményei.
– Ez így van, én nem is mondom, hogy rossz edző, de nálunk egyelőre nem sikeres. Rasmussen sok skandinávval dolgozott Bukarestben, ott megvolt a közös nyelv. A férfiak kapitánya, Ljubomir Vranjes a Veszprém edzője és a férfiválogatott kapitánya is egyben. Az elődje, Xavi Sabaté is kettős tisztségben dolgozott nálunk. Szerintem ez nem jó irány. Végigdolgozza a kapitány az Eb-t, majd kipiheni a fáradalmakat a klubjában. Nagy László döntése is felvet bizonyos kérdéseket: Veszprémben rendelkezésre áll, de a válogatottságot már nem vállalja. Hogy is van ez…?
– Elfáradt. Nézzük a Vasast! Kuczora Csenge lesz az új Görbicz?
– Nem szabad rá terhet rakni. Csenge még csak 17 éves, de minden adottsága megvan ahhoz, hogy ő legyen a magyar női kézilabda következő nagy egyénisége.
– Jól érzi magát Angyalföldön?
– Éreztem már jobban magam… Az utolsó előtti helyen szerénykedünk, ez befolyásolja a kedélyállapotomat.
– Minden színésznek van szerepálma; az edzőknél létezik álommunka, olyan csapat, amelyet szívesen edzene?
– A francia kézilabda az ideálom. Sok csapatot szeretek nézni, de inkább zsíros kenyéren élek, mint hogy elkezdjem magam ajánlgatni. Nem vagyok az a típus.
– A játékosai tudják, hogy korábbi 323-szoros válogatott játékos tart nekik edzéseket? Netán be is mutatja a gyakorlatokat?
– Nem akarom magam kiröhögtetni, meg se próbálom. Ahhoz már öreg vagyok.
– Több mint tíz éve, még Szegeden így fogalmazta meg az edzői hitvallását: „Nem érvényesül a demokrácia. Ha nem az van, amit az edző akar, akkor abból káosz lesz.”
– Ezt mindenhol megkövetelem. Természetesen meghallgatom a véleményeket, de én döntök. Egy irányba kell húznunk.
– Valceában ez nem sikerült? Miért kellett eljönnie a román sztárcsapattól?
– A csapat sztárjátékosa, Cristina Neagu miatt. Nem tetszett neki a véleményem. Három feltételt szabott a szerződéshosszabbítása előtt: ötvenszázalékos fizetésemelés, az első edzőjének a lánya legyen a klub alelnöke, és engem távolítsanak el a klubtól. Elégtételt jelentett, hogy a Valcea akkori elnöke, Gavrilescu úr pár éve, az első budapesti Final Four alkalmával azt mondta, én voltam a klub történetének legjobb edzője, és élete végéig szégyellni fogja, hogy eltávolított engem.
– Melyik eredményt helyezi előbbre: a játékosként nyert BEK-et vagy a vb-ezüstérmet?
– A BEK-győzelem mindent visz. Majdnem biztosak voltunk abban, hogy elátkozott generáció vagyunk, szinte már lemondtunk a sikerről, amikor 1982-ben megnyertük a BEK-et a Honvéddal.
– Sokat köszönhet akkori edzőjének, Mocsai Lajosnak?
– Régóta ismerjük egymást, már az ifjúsági válogatottban barátok, szobatársak voltunk. Később a Honvédnál és a válogatottnál értünk el szép sikereket. Később dolgoztam a Mocsai szívügyének tartott Nemzeti Kézilabda-akadémián. De nem ő volt a mentorom, inkább Kovács Lászlót nevezném annak, a TF volt adjunktusát, a sokszoros magyar bajnok edzőt. Tőle rengeteget tanultam.
– Rész vett három olimpián, de a hidegháború miatt kimaradt a pályafutásából az 1984-es Los Angeles-i játékok. Fájó pont?
– Persze. Akkor volt a legerősebb a csapatunk.
– Öt világbajnokságon játszott, 1974-től 1986-ig négyszer, majd kilenc év szünet után visszatért. Jó döntés volt?
– Egyáltalán nem. Előtte megígérte a szövetség szakmai vezetése Vass Károllyal az élen: akárhogyan is alakul az izlandi világbajnokság, utána én leszek a szövetségi kapitány. Úgy gondoltam, hogy ha már így lesz, akkor én is beszállok, miért ne ismerhetném meg közelebbről a játékosokat. Természetesen a „nagy sikerű” vébé után nem engem választottak, és ezt a 17. hellyel indokolták. Nem először és nem is utoljára ígérték oda a kapitányi posztot, de ez volt a legfájóbb.
– Az Európai Kézilabda-szövetségben viszont számítanak a szakértelmére.
– Igen, az EHF módszertani bizottságában én felelek az oktatásért, szakmai elemzéseket készítünk. Külföldön jobban megbecsülnek, mint itthon.
– Miért?
– Biztos, hogy bennem is van hiba, makacs vagyok, mindig megmondom a véleményemet. Sok ember számára nem vagyok kellemes figura. De talán a tudásommal, tapasztalatommal tudnám segíteni a magyar kézilabdát.