Minél tízszer valószínűbb, hogy megtalálják a Loch Ness-i szörnyet, vagy két és félszer, hogy Elvis Presley élve felbukkan? A Leicester 5000:1-hez adott bajnoki címénél! Nos, a brit fogadási irodák ezen a szerény tévedésen becslések szerint mintegy ötvenmillió fontot, átszámítva húszmilliárd forintot veszítettek, s néhány szakértő szerint ez a tény alapjaiban átalakítja majd a tétek kiírásának gyakorlatát.
A futball szabályai nem változnak a „Rókák” végső diadalával, pedig ez az angol liga 128 évének talán legnagyobb szenzációja, s az 1884-ben alapított Leicester első aranyérme. Ennek hétfő késő esti megvalósulásához az kellett, hogy a 2. Tottenham ellen 2-0-s hátrányból 2-2-re egyenlítsen a Chelsea, amely tehát címvédőként közvetve döntött az utódjáról… Az üldöző fő rivális részéről Mauricio Pochettino vezetőedző sportszerűségből jelesre vizsgázva összefoglalta a futballvilág általános véleményét: „Minden elismerésem a Cityé, hihetetlen szezonon van túl, megérdemelten lett bajnok.”
Bizony, a népmesékben ugyan rendre a legkisebb fiú győz, a velejéig elüzletiesedett profi fociban viszont gyakorlatilag soha, s az európai elitet nézve a spanyol, a német vagy az olasz bajnokságban, ahol egy-két gárda fároszként emelkedik ki a mezőnyből, még mindig lehetetlennek tűnik hasonló csoda. Angliában viszont az irdatlan marketing- és televíziós bevételeket hasonló arányban osztják fel a Premier League (PL) tagjai között, így kiegyenlítettebbek lesznek a gazdasági erőviszonyok, s a „kicsik” sem eleve esélytelenek a nagyokkal szemben.
Ettől függetlenül a Leicester a kerete értéke alapján (127 millió euró) még mindig csak a 12. a húszas mezőnyben, 2009-ben került a harmadból a másodosztályba, majd 2014-es feljutása után tavaly kis híján kipottyant az élvonalból. A hatalmas hajrá (nyolcból hét győztes meccs) viszont nemcsak bennmaradást, hanem ugródeszkát is jelentett az új idényre. A nyáron jött egy tapasztalt, de „pechvogel” tréner, a 64 éves Claudio Ranieri, aki korábban a Chelsea-t, a Valenciát, a Parmát, a Juventust, a Romát, az Internazionalét és a Monacót sem tudta bajnoki címre vezetni, s legutóbbi ténykedéseként történelmi mélypontra juttatta a görög válogatottat (ami nekünk jól jött az Eb-selejtezőkön). Az olasz mester logikusan csak a biztos bennmaradást jelentő 40 pont megszerzését tűzte ki célul, más kérdés, hogy azt tanítványai már „félidőre” begyűjtötték.
A Leicester a szezon elején egyhuzamban hat, majd később tíz meccsen nem kapott ki, Vardy mellett a liga legjobbjának választott, értékét két év alatt negyvenszeresre, húszmillió euróra növelő algériai Rijad Mahrez és a dán Kasper Schmeichel kapus (a legendás Peter Schmeichel fia) folyamatosan klasszis teljesítményt nyújtott, utóbbi hálója az eddigi 36 bajnoki közül 15-ször érintetlen maradt.
Hétfőn este Vardy házában együtt nézte a csapat a Chelsea és a Tottenham meccsét, majd ünnepelt féktelenül. „Hihetetlen ez az érzés, fogalmam sem volt, hogy ilyen létezik. Tavaly épphogy bennmaradtunk, szombaton pedig átvesszük a bajnoki trófeát” – lelkendezett a válogatottba is bekerült házigazda csatár. Ranieri mester nem volt ott a bulin, mert épp 96 éves édesanyját látogatta meg Olaszországban, s hazafelé tartott a repülőn. A landolás után így nyilatkozott: „Pragmatikus ember vagyok, csak mindig meg akartam nyerni a következő mérkőzést, nem igazán foglalkoztam azzal, hova vezethet ez el bennünket.”
Az angol futballtörténelemben a Nottingham Forest hajtott végre hasonlóan emlékezetes bravúrt 1978-ban, amikor friss feljutóként 42 meccsből csak hármat elvesztve szerezte meg a bajnoki címet. Aztán megnyerte a BEK-et egymás után kétszer, de óva intjük az angol fogadóirodákat, hogy a „Rókák” hasonló BL-sikerére 5000-es oddsot kínáljanak…