2018. január 20., szombat, Fábián, Sebestyén napja
Sport
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/sport/velunk-illetve-nelkulunk-2630485/

Velünk, illetve nélkülünk

Reális esély az első magyar aranyra a téli olimpián, csak nézzük a foci-vb-t
Téli olimpia és labdarúgó-vb. Velünk, illetve nélkülünk. Ez már nem is a változó, hanem a megváltozott világ. Nem megbántva a havas, jeges sportágak kiválóságait és szerelmeseit, a régi leosztás nekünk azért kedvezőbb volt. Ám az évtizedek során megtanultunk alkalmazkodni az új módihoz: versenyképes futball híján minden más magyar sportsikert, sőt már annak a reményét is meg kell becsülnünk. 2018-at is eszerint éljük.

A rövidpályás gyorskorcsolya annak a bizonyítéka, hogy a tradíciókban gyökerező magyar sport is képes haladni a korral. A következő hetekben, különösen a február 9-én kezdődő phjongcshangi téli olimpia idején a Liu fivérek, Shaolin Sándor és Shaoang jó eséllyel legalább annyiszor szerepelnek a magyar médiában, mint Hosszú Katinka, Dzsudzsák Balázs vagy éppen Lékai Máté. A történelmi jelző a sportban is elkoptattatott, mégis kétségtelen tény, hogy Regőczy Krisztina és Sallay Andrással 1980-as Lake Placid-i ezüstérme óta – sőt, azt megelőzően sem – nem tápláltuk ilyen forrón a reményt, hogy téli olimpián végre aranyérmet szerezzünk.

A két Liu sportáguk legfényesebb hazai csillaga, de ne legyünk igazságtalanok a társaikkal, a magyar rövid pályás gyorskorcsolya messze nem egyenlő az apai ágon kínai felmenőkkel bíró testvérekkel – jól szervezett, az alapoktól felépített, jól működő, az eredményeket immár folyamatosan szállító műhely. Aminek azért is örülhetünk, mert a „short track” telitalálat a sport modern irányzatai között. Gyors, tömör, izgalmas, a hagyományos, „nagy pályás” gyorskorcsolyához képest mindenképpen nézőbarát.

A téli olimpia mindegyik – különösen új keletű – sportágáról ugyanezt már nem feltétlenül mondhatjuk el. Annak érdekében, hogy a télit rangban, méretben, reklámértékben felzárkóztassák a nyári játékokhoz, folyamatosan bővítik a repertoárját. Phjongcshangban immár tizenöt sportág százkettő versenyszámában osztanak érmeket; ha már említettük, 1980-ban még csupán 38 szám létezett. A sízők például ma már nem csak lesiklanak, futnak és ugranak, hanem rámpán, csőben, félcsőben, negyedcsőben, buckán, kettesével, négyesével, ezerféleképpen versenyeznek; s a lehetséges alpesi műfajok számát a hódeszka belépése óta szinte kettővel szorozhatjuk. Ember legyen a talpán, aki követni tudja – s még inkább akarja – a spektrum szélesedését.

Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

Liu Shaolin Sándor phjongcshangi reményeink fő forrása

Mindezt óhatatlanul a nyári játékokon szerepeltethető sportágak és versenyzők kárára. Nem biztos, hogy ez a jó irány. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság helyes döntéseként a téli játékok 1994 óta kitérnek a nyáriak elől, hiszen egyazon évben a téli olimpia még kevésbé tudott kibújni a nyári árnyékából. Ám azzal a lehetőséggel, hogy kétévente rendeznek olimpiát, a rámpa, cső, félcső, negyedcső diverzifikálásnál jobban is lehetne sáfárkodni.

Nem eredeti, még csak nem is új ötlet, talán mégis érdemes leporolni s nagyobb publicitást adni neki: a téli olimpiát üdvösebb lenne a teremsportágak bizonyos körével bővíteni. Tálcán kínálja magát például a lehetőség, hogy a klasszikus röplabda versenyét a téli, a strandváltozatét pedig a nyári olimpián rendezzék meg. Ugyanez a felosztás működhetne országúti és pályakerékpár, valamint sportlövészet és trapp, skeet, illetve íjászat terén is, de az sem véletlen, hogy a kézilabda világversenyeit immár hosszú évek óta szintén télen rendezik, s még sorolhatnánk a példákat. Annál is inkább, mert a téli olimpia a jamaicai bobosok, a kenyai sífutók és kalandos kedvű ritka társaikat leszámítva ma is lényegé­ben az északi félteke seregszemléje. Az átszervezés a magyar sport érdekével is találkozhatna, de nyilván vannak ennél nyomosabb – pénzben is kifejezhető – érvek.

A magyar labdarúgáson azonban senki más nem segíthet – csak a magyar labdarúgás. A másfél évvel ezelőtti eufória után gyorsan visszaállt a borongós kedvünk. S világbajnoki szereplésünk esélyén az is csak nagyon szolidan változtatna, ha a vb létszámát is megemelnék. Az Andorrától, valamint Luxemburgtól elszenvedett vereséggel 2017-ben újabb történelmi mélypontra került a sportág, és semmi okunk sincs azt feltételezni, hogy ennél ne süllyedhetne mélyebbre. Újabb, a korábbiakhoz képest természetesen silányabb korosztály van kifutóban, de a mögötte toporgóban sem látni az átütőerőt. Pedig az infrastruktúra, a pénz hiányára már senki sem panaszkodhat.

Az épülő Puskás-stadion önmagában a megváltozó feltételrendszer szimbóluma. Egyszerre lehetőséget és felelősséget teremtve. A 2020-as Európa-bajnokságnak Budapest az egyik színhelye, nem azért, hogy vendégcsapatok és -szurkolók töltsék meg élettel. Idén afféle előselejtezőként még csak a Nemzetek Ligája-sorozatban rendeznek mérkőzéseket.

A remélt téli olimpiai arany mellett 2018-ban labdarúgó-válogatottunk adhatná a másik ajándékot a magyar sportnak az Eb-részvétel kiharcolásával.

Kiemelt

Egyhavi keresettel több maradt az embereknél

A további emelkedéshez jó alapot teremt a minimálbér nyolcszázalékos és a garantált bérminimum további 12 százalékos emelése – mondta Varga Mihály.

Poszt-trauma

Vona és a 2300

A dolgok, amiknek az égvilágon semmi közük egymáshoz.

A Budapest Pride csapata bedobta a Conchita-bombát

„Az egész országot szivárványba borítjuk”.

Oknyomozó riporternek csapott fel a DK elnöke

Bizonyára ő is a Gőbölyös Soma-díjra hajt.

Megkapták a leckét a fideszes parasztok

Az SZDSZ émelyítő bűzét böfögte fel Vajda Mihály.

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!