Király Gábor nem büszkélkedhet olimpiai bajnoki címmel, világbajnokságon sem játszott még, mint számos neves elődje, sőt meg sem született, amikor legutóbb, 1972-ben Európa-bajnokságon szerepelt a magyar válogatott, tegnap mégis az ő kezét szorongatta, az ő vállát lapogatta a legtöbb vendég. Két okból is. Elsősorban persze azért, mert főszerepet játszott az Eb-részvétel kivívásában, önbecsülésünk helyrebillentésében, másodsorban pedig mert Bozsik Józsefet utolérve, 101 fellépésével csúcstartó lett a magyar válogatott történetében.
„Természetesen jólesően fogadom a gratulációkat, örülök, hogy szerepet játszhattam a kijutásban és hogy kitüntetéssel is elismerik az eddigi munkámat, de a korábbi években sem szorongva érkeztem erre az ünnepségre. Ez egy nagy család, ahol mindenki szereti és tiszteli egymást” – beszélt az érzéseiről válogatottunk kapusa. Aki talán nem is sejti, az általa említett nagy családban egyeseknek mekkora boldogságot jelent, hogy harminc év múltán újfent világversenyen szerepelhet a nemzeti csapat.
„Két dologért imádkoztam ebben az évben: végre jussunk ki a kontinensviadalra, és hogy a Fradi nyerje meg a bajnokságot. Remélem, utóbbi vágyam is teljesül” – árulta el érdeklődésünkre Rákosi Gyula.
Szendrei József, aki megjárta Mexikót, s személyekre lebontva tulajdonképpen egyedüliként tért haza pozitív szaldóval – hiszen a Kanada elleni győztes meccsen (szó szerint) ő állt a kapuban, a két vereség, a Szovjetunió, majd a Franciaország elleni Disztl Péternek jutott –, racionálisabban jellemezte az azóta eltelt három évtizedet: „1986-ban, sőt a következő években sem gondoltunk még arra, hogy évtizedeken át csak nézői leszünk a világ- és Európa-bajnokságoknak, de a kilencvenes években a klubcsapatok egyre romló szereplése már pontosan megmutatta, hogy a labdarúgásunk egyre lejjebb csúszik.”
Az Eb-selejtező-sorozat góljainak felelevenítése, majd a 2015-ben elhunyt kiválóságokra történő emlékezés után elmondott beszédében Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke számadatokkal is igyekezett alátámasztani, hogy a magyar futball felfelé ívelő szakaszba jutott. 1300 új pálya, 7100-ról 11 ezerre emelkedett a csapatok száma, immár 230 ezer regisztrált futballistánk van – sorolta az eredményeket, s másodszor ismerte el a nyilvánosság előtt, hogy hiba volt bevezetni a szurkolói kártyát. Ma már ő sem vizionál öt-tízezres átlagos nézőszámot a magyar bajnoki meccseken, beéri azzal, hogy a válogatott népszerűsége egyre emelkedik.
Rákosi Gyula nyugodtan imába foglalhat egy újabb célt: legkésőbb 2020-ban ismét majd 70 ezer néző előtt fusson ki a magyar válogatott az addig felépülő új Puskás-stadion gyepére.
Legyünk telhetetlenek: győztes Európa-bajnoki mérkőzésen.