Az ESPN amerikai sporttelevízió „Once brothers” (Valaha testvérek voltak) címmel 2010-ben megható párhuzamos dokumentumfilmet forgatott a nyolcvanas, kilencvenes évek két jugoszláv kosarassztárjáról, a szerb Vlade Divacról és a horvát – 2010-ben már néhai – Drazen Petrovicról. A két világklasszis a délszláv háború kitöréséig vállvetve, testvérként harcolt a jugoszláv sikerekért, az 1990-es argentínai világbajnokságon egymás mellett álltak a dobogó tetején, hogy aztán – azonosulva új hazájukkal – többé ne beszéljenek egymással.
Valaha Hargitay András, az úszók jelenlegi szövetségi kapitánya és Sós Csaba, aki a papírforma szerint követi őt ezen a poszton, szintén testvérek voltak. Ha nem is a vér kötötte össze őket, hanem a víz. „1965-ben mentünk le a Császár-uszodába Széchy Tamáshoz, alig fél év eltéréssel, és tizenhét éven keresztül, 1982-es visszavonulásunkig vállvetve versenyeztünk, váltakozó sikerrel” – idézte fel legendás barátságuk kezdeteit Sós, a Testnevelési Egyetem tanszékvezető tanára, a Magyar Úszószövetség szakmai alelnöke, a paraúszó-válogatott szövetségi kapitánya. (Hargitay Andrást is szívesen idéznénk, ám ő nem kívánt élni a felkínált lehetőséggel.)
Ők alkották Verrasztó Zoltánnal Széchy első nagy triászát, de persze nem azonos talentummal és eredményekkel. A kérdésre, vajon kihozták-e magukból a maximumot, Sós csípőből felel: „Én? A tehetségem sokszorosát. Van egy Eb-bronzom 400 méter vegyesen 1977-ből, hozzáteszem, ez volt az egyetlen eset, hogy megvertem Harest, aki negyedik lett, meg 1978-ban ötödik lettem a világbajnokságon. Hares háromszoros világbajnok, egyszeres olimpiai bronzérmes 1972-ből.
András minimum Darnyi-szintű tehetség volt, sokszoros olimpiai bajnoknak kellett volna lennie, nem az ő hibája, hogy nem lett az. Ha Széchy 1976-ban annyit tud az edzői szakmából, mint húsz évvel később, akkor Hares Montrealból minimum két arannyal tér haza. Azt azért megjegyzem, hogy én sokkal jobb versenyző voltam, mint ő, csak hát a tehetségünk közötti különbség szakadéknyi volt…”
Aztán mindketten civil pályán folytatták, Hargitay neves állatorvos lett, bár közben a szöuli olimpia idején ő volt a (sikeres) szövetségi kapitány, majd 1990 és 1991 között megbízott elnök is, de igazából 2014-ben tért vissza a sportágba utánpótlás-kapitányként, majd tavaly április 11-én, Kiss László bukása után Gyárfás Tamás előléptette a felnőttek kapitányává. Eközben Sós a tudományos munkában ért el sikereket, a szövetségben pedig szakmai alelnökként vívott ki magának általános elismertséget.
Nem úgy, mint Hargitay, akinek második kapitányi periódusát botrányok, kritikák özöne kísérte, kíséri. „Emberileg semmi sem szakadt meg közöttünk, bizonyos tekintetben még mindig a bálványom, bár tény, hogy Gyárfás 2013-ban nekem ígérte a kapitányi posztot, aztán mégis András kapta. Ha valamit személyes sérelemként a terhére róhatok, az az, hogy Dani fiamat ifjúsági vb-ezüstérmes létére kihúzta a meleg égövi edzőtáborból, bár én ezt sem tettem szóvá neki, ő pedig nem magyarázkodott. Igazság szerint elég régen váltottunk már szót egymással…”
Január 25-én elnökségi ülés lesz a sportág vasárnap megválasztott első embere, Bienerth Gusztáv elnökletével. Ha nem törlik el a kapitányi posztot – emellett is szólnak érvek –, akkor Sós váltja egykori példaképét és barátját, Hargitayt.
Erről azonban aligha forgat dokumentumfilmet az ESPN.