A hétfői 81-60-as győzelem nem sok alkalmat adott arra, hogy felforrósodjon a hangulat a Novomatic Arénában, de ilyenkor óhatatlanul a szombat hajnali Nonito Donaire–Bedák Zsolt profiboksz-világbajnoki döntő jut az eszünkbe. Mintha az ellenfelét szűk három menet alatt háromszor padlóra küldő Fülöp-szigeteki ökölvívót hibáztatnánk azért, amiért idő előtt véget ért a csata…
Szóval nehogy már a mezőnyből legalább egy fejjel kiemelkedő bajnokcsapaton kérjük számon az izgalmak elmaradását! Inkább adjuk meg a Sopronnak azt, ami jár: a főhajtást, és dicsérjük meg a hazai körülmények között manapság egyedülállóan sikeres szakmai és üzleti modellt. Amelynek köszönhetően az utóbbi tíz évből hétben a határszéliek nyakába akasztották az aranyérmeket.
„A történet 1989-ben kezdődött az NB I-be való feljutással. Először 1993-ban nyert bajnokságot az elmúlt 23 évben megannyi néven – GYSEV, Ringa, Euroleasing, MKB, Uniqa – futó csapatunk, de az első arany még az akkori klubelnök, Bácskai Kornél nevéhez köthető, jómagam 1995-ben léptem elő szurkolóból funkcionáriussá” – mondta lapunknak Török Zoltán tulajdonos-ügyvezető. „Mindig is a több lábon állás jelentette a soproni modell lényegét, nemcsak a város és a szponzorok támogatását élvezzük, de emellett a klubunk vállalkozik is. Modellünk szerves része az utánpótlás-nevelés és a tinédzserkorú külföldi tehetségek felkutatása, szerződtetése. Így sok pénzt tudunk megtakarítani, s a körülmények szerencsés együttállása esetén akár az Euroliga Final Fourba is eljuthatunk, ahogy az 2009-ben sikerült. A FIBA köreiben a mai napig csodaként emlegetik a Sopron hét évvel ezelőtti, salamancai bravúrját.”
Hogy ez megismétlődjön, annak csekély a valószínűsége, mivel ehhez Török szerint 10-12 millió eurós éves büdzsé kellene, mintegy 3,5 milliárd forint. Ehhez képest jelenleg 410 millió forintból gazdálkodnak, de ebben a létesítmény fenntartása és az utánpótlás-nevelés is benne foglaltatik.
„A Sopron-imázs fontos eleme a klub megbízhatósága, a szavahihetőség. Mi még egyetlen játékosunknak sem maradtunk adósa, nincsenek csúszások a fizetésekben, s bár béreink nem versenyezhetnek a török és az orosz gigászoknál megkereshető összegekkel, amennyit mi ígérünk, azt ki is fizetjük. Ősszel 17. Euroliga-idényünknek vágunk neki, a bemutatkozó szezonunkban, 1999/2000-ben szerepelt ellenfeleink közül már csak a Bourges és a Fenerbahce állja a sarat. No és mi, a riválisok költségvetésének töredékéből…”