– A nagyszerűen sikerült páros világbajnokság után tisztázzuk: egyéni vagy páros játékosnak tartja magát?
– Mindig is egyéni teniszező voltam, aki párosban is játszik. Egyéniben akadtak kiemelkedő eredményeim, jó lenne az idei wimbledoni formát átmenteni a következő évre. A WTA-világbajnokságon párosban elért győzelmemnek köszönhetően a karriercsúcsot jelentő hetedik helyen állok a ranglistán. Végtelenül boldog vagyok. Most egy jó darabig nem szeretnék foglalkozni a tenisszel, teniszlabdát sem akarok látni. A napokban költöztem be az új lakásomba, ez is hatalmas boldogsággal tölt el.
– Nagyon elfáradt?
– Igen, elsősorban mentálisan. Hihetetlen mélyről kapaszkodtam vissza. Cincinnati volt a fordulópont: kikaptam az első fordulóban, másnap korán reggel volt edzésem, csak ültem egyedül az öltözőben, néztem magam elé. Akkor tudatosodott bennem, hogy én nem befelé forduló, szomorú típus vagyok. Ennek vége: Babos Timi szeret mosolyogni, és szenvedélyesen szereti a teniszt. Onnantól minden megváltozott. Újra élveztem a játékot, és jöttek az eredmények.
– A szingapúri páros vb-ről melyik a legkedvesebb emléke? Belegondolt már abba, hogy Andrea Hlavackovával végleg nyugdíjba küldte a legendás Martina Hingist?
– Hát, ebbe még nem.Felfoghatatlan, hogy a soproni hármas pályáról eljutottam oda, hogy egy világnagyság ellen játszhassak, sőt, legyőzzem őt. A mérkőzésünk után viccesen mondtam neki, hogy idén mindent megnyert párosban, ne akarjon már túl sokat… Az elődöntő, a Hingisék elleni siker volt talán a legnagyobb durranás a szingapúri vb-n. Azt gondoltam, hogy ezek után a döntő könnyebben megy majd. Hát, tévedtem… Keményen megizzadtunk Bertensék ellen. A szuper tie-breakben végig arra koncentráltam, hogy mi kezdeményezzünk, az történjen a pályán, amit mi akarunk, ne csak úgy megússzuk a labdameneteket.
– A döntő poén után eldobta az ütőjét, mi játszódott le önben?
– Ilyenkor nem gondolkodik az ember, csak elönti a mámor, és ösztönösen cselekszik. A számomra felejthetetlen budapesti tornagyőzelem után is ugyanígy hajítottam el az ütőmet. Remélem, még sokszor dobhatom el örömömben. Említettem Cincinnatit, akkor változott meg minden: az idei év nagy tanulsága, hogy nincs olyan mély gödör, ahonnan ne lehetne kikecmeregni.
– Hány üzenetet kapott a szingapúri győzelme után?
– Fogalmam sincs, nagyon sokat. A MOB-elnöktől olimpiai bajnokokon át tényleg sokan gratuláltak. Sokkal könnyebb megszámolni, hány SMS érkezik, amikor nem úgy megy a játék…
– Mennyit segített a pozitív gondolatok átvitelében az edzője, Thomas Drouet?
– Rengeteget: nemcsak jó edző, de nagyon jó pszichológus is. Sokat köszönhetek neki. Mindvégig bízott bennem, akkor is, amikor sorra jöttek a vereségek.
– A szingapúri WTA-világbajnokság volt az utolsó versenye Andrea Hlavacková oldalán. Milyen hangulatban váltak el?
– Már a US Open után eldöntöttük, hogy külön utakon folytatjuk, de profi módon tettük a dolgunkat, 18 meccsből 16-ot megnyertünk. A vb-döntő után koccintottunk egyet pezsgővel, sok sikert kívántunk egymásnak, majd jövő év elején Ausztráliában találkozunk. Szép volt, jó volt…
– Korábbi partnerével, Kristina Mladenoviccsal folytatja. Miért pont rá esett a választás?
– Tizenegy éves korunk óta ismerjük egymást, egymással és egymás ellen is játszottunk, és egy időszakban sikeres, összeszokott párost alkottunk. 2014-ben döntőt játszottunk Wimbledonban. Egyszer már működött a kettősünk, bízom benne, hogy jövőre is fog, és a nagyobb WTA-tornákon, a Grand Slam-versenyeken tudunk valami nagyot alkotni. De előbb ki akarom pihenni magam, nincs sok időm. November utolsó hetétől december végéig itthon és külföldön is készülök.