Cardiff ünneplőbe öltözött, hogy lássa kedvenc gyermekét, de Gareth Bale csak nem akart beállni. Mindez nem rajta múlott persze, ő már jó fél órája kocogott, nyújtott az oldalvonal mögött, de edzője, Zinedine Zidane nem állította be a Bajnokok Ligája-döntőn a walesi szélsőt. A 77. percben jött el a nagy pillanat, amikor „felrobbant” a cardiffi Nemzeti Stadion, 3-1-re vezetett a Real, minden eldőlt, de Zidane érezte, nem mehet úgy vissza Madridba, hogy nem küldi pályára a walesiek kedvencét. Gareth Bale tehát 13 percet kapott, már a többiekkel ünnepelte a negyedik madridi gólt, Marco Asensio hidegvérű befejezését, és bizony ott volt a főszereplők között, amikor a madridi kapitány, Sergio Ramos eljátszotta a nagy halált, dobott egy hátast, kiállíttatta Juan Cuadradót. (Talán mégsem olyan rossz ötlet ez a videóbíró…)
Bale ott volt, de mégsem róla szólt a történet, annak ellenére sem, hogy ő a harmadik labdarúgó, aki a szülővárosában nyert BL-t. Angelo di Livio 1996-ban Rómában a Juventus játékosaként, Nicolas Anelka 2000-ben a Real Madriddal győzött Párizsban. Bale felért a csúcsra, de ehhez a BL-sikerhez nem sokat tett hozzá. Ez inkább a többiekről szólt, például Zinedine Zidane-ról (akit többen istenítenek a közösségi oldalakon, és akit Orbán Viktor miniszterelnök nemes egyszerűséggel királynak nevezett a Facebookon). És Cristiano Ronaldóról! A négyszeres aranylabdás portugál szépfiú immár négyszeres Bajnokok Ligája-győztes, 2008 és 2014 után a harmadik BL-döntőjében is gólt szerzett, ráadásul kettőt, pontosan annyit, amennyit a Juventus kapott az egyenes kieséses szakaszban. Hacsak Ronaldo nem felejt el gólt lőni az ősszel, újabb aranylabdát nyer, beéri Lionel Messit, és két ötszörös aranylabdása lesz a futballvilágnak.
De ne szaladjunk előre az időben. Zidane mesterműve előtt tiszteleg a futballvilág, s ennek értékéből semmit nem von le, hogy Ronaldo és Casemiro lövése is irányt változtatott egy-egy Juventus-játékos lábán. A portugál lövése talán úgy is bement volna, de a brazil középpályás löketéhez kellett Khedira sarka is, különben Buffon simán védi. De még Torinóban is elismerik, nem ezen múlott. A Real gyorsabb, frissebb, szellemesebb futballal rukkolt elő, főleg a második félidőben domborodott ki a két csapat közti gyorsasági különbség. A Juventusnak be kellett érnie a BL-döntők történetének egyik legszebb góljával: Mario Mandzukic parádés megmozdulása bármennyiszer visszanézve maga a gyönyör, de semmit sem ért az egyenlítésen kívül.
Zidane, a „király” vezetésével a Madrid a BL történetében először megvédte a címét, 1958 után először nyerte meg egyazon évben a spanyol bajnokságot és a legrangosabb európai kupát. Az utóbbi négy évben háromszor nyert meg a Bajnokok Ligáját, már 12 BEK/BL-győzelemnél jár.
A tar francia tényleg tud valamit, pedig a támadó szellemű futballistákból ritkán lesznek jó edzők. Eddig Johann Cruyff és Mario Zagalo volt a kivétel, aki erősítette a szabályt, az újabb kivételt Zinedine Zidane-nak hívják, aki egy méltatlan kiállítással zárta le játékos-pályafutását a 2006-os vb-döntőben. Jelenleg nehéz elképzelni, hogy edzőként dicstelenül távozzon a futballvilág színpadáról.
Bajnokok Ligája, döntő. Real Madrid–Juventus 4-1 (1-1), 66 000 néző, Cardiff, vezette: Brych. Gólszerzők: Ronaldo (20., 64.), Casemiro (61.), Asensio (90.), illetve Madzukic (27.). Kiállítva: Cuadrado (84.).