Sokféle játékos emelte már magasba győztes csapatkapitányként a BL-, illetve korábban a BEK-serleget. Volt közöttük csatár, hátvéd, középpályás, de még kapus is, világ- és Európa-bajnok, aranylabdás, talán még a fináléban lesről megadott gólt szerző játékos is, „európai indiánnak” maszkírozott azonban eddig még nem. A sevillai születésű Sergio Ramos a díjátadón viselt jelmezének persze más az üzenete: a piros-sárga-piros spanyol mellett – sőt azoknál hangsúlyosabban – zöld-fehér-zöld andalúz színekben pompázó fejpántja és „szoknyája” azt igazolja, Spanyolországban nem csupán baszk és katalán függetlenségi törekvések léteznek.
Ne vegyük el a középhátvéd érdemeit sem, csakúgy mint két éve, ismét kulcsszerepet játszott a Real győzelmében. Ne neki rójuk fel, hogy valószínűleg leshelyzetben pörgetett a kapu torkából a hálóba (vagy talán el sem találta a labdát, csupán megzavarta Oblakot).
Rendelkezésre áll a technológia, hogy a gólvonalon felül a lesgyanús helyzeteket is elemezzék, felfoghatatlan, hogy miért nem alkalmazzák. Ramos a gólján felül a tizenegyespárbajban is higgadtan elvégezte a maga feladatát, a meccs „Oscar-díját” azonban középhátvéd társának, Pepének ítélhetjük, akin már az angol játékvezető, Mark Clattenburg is mosolygott, amikor másodszorra is eljátszotta a nagy halált.
Az Atlético csak azért tehet magának szemrehányást, mert az első húsz percet átaludta, s a 15. percben hátrányba is került. Utána jobban futballozott, de a Barcelona és a Bayern München elleni párharc, sőt úgy általában az egész idény hőse, Griezmann a második félidő elején kihagyta a jogosan megadott büntetőt.
A gárdának ezután már be kellett érnie azzal, hogy Carrasco révén kicsikarta a hosszabbítást. Diego Simeonét és tanítványait talán nyomasztotta a két évvel ezelőtti finálé emléke, a ráadásban a „matracosok” már nem nagyon vállaltak kockázatot, nem volt ellenükre, hogy tizenegyesekkel dőljön el a döntő. Rosszul kalkuláltak. Hét tökéletes, védhetetlen lövés után nyolcadikként Juanfran a jobb kapufát találta telibe, így őt követve Cristiano Ronaldo találata lezárta a mérkőzést.
Attól inkább eltekintenénk, hogy a portugál támadó magamutogató gólörömét felidézzük, a nyilatkozata önmagában is elegendő adalék az exhibicionizmusához: „Azért kértem meg Zinedine Zidane-t, hadd rúgjam az ötödik tizenegyesünket, mert megéreztem, hogy ez fog dönteni, és tudtam, hogy nem hibázom. Én lettem a BL gólkirálya, ráadásul rekordként már hatodszor is 50 gól fölött zártam az idényt.”
Ronaldo nyilván a 2016. évi Bajnokok Ligája-döntő hőseként vonulna be a futballtörténelembe, belénk mégsem az ő gesztusai vésődnek be. Sokkal inkább az Atlético játékát és a szellemiségét meghatározó Gabi és Koke tekintete. Az arcukra volt írva a bánatba oltott felismerés: soha többé nem lesz esélyük BL-t nyerni. Bár két éve sokan gondolták ugyanígy.
Real Madrid–Atlético Madrid 1-1 (1-0) – 11-esekkel 5-3, Milánó, Giuseppe Meazza Stadion, v: Mark Clattenburg (angol). Real M.: Keylor Navas – Carvajal (Danilo, 52.), Pepe, Sergio Ramos, Marcelo – Modric, Casemiro, Kroos (Isco, 72.) – Bale, Benzema (Lucas Vázquez, 77.), Cristiano Ronaldo; Atlético M.: Oblak – Juanfran, Szavics, Godín, Filipe Luís (L. Hernández, 109.) – Saúl Niguez, Gabi, Augusto Fernández (Carrasco, a szünetben), Koke (Partey, 116.) – Griezmann, Torres. Gól: S. Ramos (15.), illetve Carrasco (79.).