– A riói olimpiai felkészülés hajrájában, az utolsó évben vette át a sportállamtitkárság irányítását. Az egykori klasszis úszót is kérdezem: ön szerint a központi sportvezetés mennyit javíthat vagy ronthat a majdani eredményeken?
– Az állami sportirányításnak az az elsődleges feladata, hogy megteremtse a felkészülés és a sikeres szereplés feltételeit. A kormány a sport területén végrehajtott reformjainak köszönhetően maradéktalanul biztosítani tudjuk a feltételeket. Bárhol járok, bárkivel beszélek, mindenkitől azt hallom, hogy a felkészülési lehetőségek megvannak.
– Mernének mást mondani?
– Szerintem igen. A sportolók, az edzők, a sportági szövetségek is elmondják, mire van szükségük. Ezt is kell tenniük, mert a legjobb felkészülést követően a lehető legjobb szereplés a céljuk. Az olimpia misztikus esemény, minden sportoló álma, semmi máshoz nem hasonlítható. Mint ahogyan a hatása sem, mert a gyerekek és a szülők is példaképként tekintenek a sikeres olimpikonokra, és együtt indulnak el sportágak, klubok felé.
– Amíg zajlott a találgatás, vajon ki lesz a sportért felelős államtitkár, egyesek megjegyezték: Szabó Tünde, mert 2017-ben Budapesten rendezik a vizes világbajnokságot. Ön lát e két tény között összefüggést?
– Amikor megüresedett az államtitkári pozíció, már másnap felkérést kaptam, amelyre azonnal igent mondtam. A 2017-es vizes vb pedig minden idők legnagyobb szabású magyarországi sportrendezvénye lesz, egyben – az atlétikai vb-vel együtt – a világ harmadik legjelentősebb sporteseménye. A high divinggal (szupertoronyugrás – a szerk.) együtt hat szakág jelenik meg, szinte egy időben, csaknem egy helyszínen – a nyílt vízi úszásnak Balatonfüred ad otthont – zajlanak az események. Óriási összhangra, kiváló együttműködésre van szükség akár állami, akár szervezeti oldalról. Közös érdek, hogy fantasztikus eseményt rendezzünk, több szempontból is.
– Például azért, mert néhány héttel a vb után, 2017 szeptemberében születik döntés a 2024-es nyári olimpia helyszínéről. Ön szerint egy sikeres budapesti vb mennyiben javíthatja az esélyeinket?
– Jelentősen. Mert bizonyítani fogjuk, hogy Magyarország alkalmas ilyen nagy világesemény megrendezésére is. Igazi sportnemzet és sportot szerető nemzet a miénk. Aki itt lesz a vizes vb-n, azzal az érzéssel fog hazamenni, hogy jó lenne ide az olimpiára visszatérni. Ehhez azonban, ahogyan mondtam, egy fantasztikus világbajnokság szükséges. Az olimpia elnyeréséhez pedig a kitűnő sportdiplomáciai kapcsolatrendszer is elengedhetetlen. Ehhez jó példa lehet a Magyar Úszószövetség diplomáciai sikere a 2017. évi vb rendezésével kapcsolatban.
– Az orosz atléták közelmúltban kirobbant doppingbotránya különösen aktuálissá teszi ezt a kellemetlen, mégis kötelező témát. Megesett, hogy magyar sportvezető a soros olimpia előtt kijelentette, ha csak egyetlen versenyzőnk is doppingvétséget követ el, ő lemond. Ön vállalkozna hasonló felajánlásra Rio előtt?
– Én inkább azt mondom, mindent megteszek annak érdekében, hogy egyetlen magyar olimpikon se doppingoljon. Első intézkedéseim egyike volt, hogy jelentősen megemeltük a kötelező doppingvizsgálatok számát, és erre kötelezzük az érintett sportszövetségeket is. A dopping sajnos mindig is létezett, úgy gondolom, akkor tudunk a leghatékonyabban fellépni ellene, ha minden sportolóhoz eljut a felvilágosítómunkánk. A doppingszerek utóhatásai nagyon veszélyesek. Ha mindenkivel sikerül megértetnünk, hogy a saját életét, egészségét kockáztatja, akkor lehetünk sikeresek a megelőzésben. Másrészt nálunk a dopping büntetőjogi kategória, ennek is komoly visszatartó ereje lehet. A Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) a napokban deklarálta a magyarországi doppingellenes tevékenység és intézményrendszer teljes megfelelőségi, úgynevezett „fully compliant” státusát. Ezzel elismerik, hogy a WADA szabályzatában foglaltakat hazánk maradéktalanul átvette és megvalósítja. Ez teszi lehetővé, hogy Magyarország sportvilágeseményeket rendezzen.
– A személyes érintettség mennyire tette eltökéltté a dopping elleni küzdelemben? Hiszen pályafutása elején a keletnémetekkel, a második felében pedig a kínaiakkal, illetve a hátországukkal kellett megküzdenie.
– Mi mindig tisztán versenyeztünk. Sok igazságtalanságot láttam, viszont jogvégzett emberként nekem bizonyítékokra van szükségem. Nem elég kimondani vagy megvádolni valakit, hogy doppingolt, ahhoz pozitív doppingteszt is szükséges. Addig mindez csak vélelem.
– Az úgynevezett kiemelt sportágak, szám szerint tizenhat, különlegesen kedvező helyzetben vannak, de ez az eredményekben nem mindegyikük esetében tükröződik. Hogyan lehet kikerülni e körből, illetve bekerülni oda?
– Olimpiai ciklusokban gondolkodunk, és amikor tervezünk, minimum nyolc évre nézünk előre. 2013-ban indultunk, komoly kritériumrendszer alapján. A riói olimpia mérföldkő lesz, utána ismét megkezdődik egy újabb négyéves periódus. Már vannak a programnak mérhető hozadékai, de ezek még nem csak az eredményességről kell hogy szóljanak. Azokhoz több idő kell. Azt viszont már most elmondhatjuk, hogy 2013 óta 38 százalékkal nőtt az igazolt versenyzők, 30 százalékkal az edzők, s több mint öt százalékkal a tagegyesületek száma. Emellett szintén alapvető kérdés a létesítményfejlesztés, mert ezeknek a gyerekeknek, az utánpótlásnak, új és korszerűsített létesítményekre is szüksége van a sportoláshoz.
– Hadd kérdezzem egy egészen más, hivatalosan még sehol sem említett témáról: valóban létezik szándék a Nemzet edzője cím megalapítására?
– Kezdjük az elején! Nagyon örülök annak, hogy az elmúlt évben bevezették a kiemelt edzői státust, melynek keretében a kormány olyan erkölcsi és anyagi elismerést nyújt a sikeres edzőinknek és szövetségi kapitányainknak, amilyenre még soha nem volt példa. Az a következő lépés, hogy az utánpótlás-nevelésben dolgozó edzőknek életpályamodellt tudjunk biztosítani. Ez akár több ezer edzőt is érinthet országos szinten. Mert nélkülük nem lenne utánpótlás, és utánpótlás nélkül nincsenek sikerek sem. Ebbe a körbe azok a testnevelő tanárok is bekerülhetnek, akik délutánonként edzőként dolgoznak. Nem az az elsődleges cél, hogy néhány edzőt kiemeljünk, hanem hogy ezt a rendszert jól működtessük.
– A sportról nem beszélgethetünk úgy, hogy egy szót sem ejtünk a magyar labdarúgásról. Különösen most, amikor válogatottunk az Európa-bajnoki pótselejtezőn kiejtette Norvégiát, így harminc év után újra nagy tornán szerepelhet, a 2016-os franciaországi Európa-bajnokságon. Talán mégis menthető a magyar futball?
– Édesapám a mai napig minden hétvégén kispályás labdarúgótornákon vesz részt. Nagyon sportos ember, neki köszönhető, hogy én is az lettem. Tehát áttételesen nagyon sokat köszönhetek én is a futballnak, ezért is szeretem. Viszont akadnak hiányosságok, és ezeket elsősorban a szakemberképzés területén látom. Ezért is van szükség sikeres edzőkre, edzőképzésre. Olyanokra, akikre a labdarúgók felnézhetnek, akikben bízhatnak. Fantasztikus volt vasárnap ott ülni az arénában, és 23 ezer szurkolóval együtt ünnepelni a magyar csapatot, a játékosokat, akik végre hittek magukban és az elvégzett munka erejében. Csak gratulálni tudok nekik. Azt gondolom, aki látta ezt a mérkőzést, egyetért velem, hogy Magyarországnak is szüksége van a jó futballra, a világ legnépszerűbb csapatsportágára.